A hétköznapi hímsovinizmusról - 6. rész

  A hétköznapi hímsovinizmus - röviden - egy olyan egyenlőtlenséget teremtő taktika a párkapcsolatban a férfi részéről, ami még nem minősül erőszaknak, és sok férfi nem is szándékosan követi el ezeket a manővereket, nincs tudatában az ártó jellegüknek, még a nők is csak nehezen ismerik fel, csak érzik, hogy valami nincs rendben. Luis Bonino és Szil Péter Hétköznapi hímsovinizmus c. kiadványa felsorolja a fajtáit, így segítve mind az egyébként egyenlőségre törekvő férfinak és a vele élő nőnek felismerni ezeket a manővereket és kigyomlálni őket. Aki szeretné az egész kiadványt elolvasni, az a címére kattintva megteheti.

  Az előző bejegyzéseimben olvashattok egy részletesebb definíciót, a hétköznapi hímsovinizmus hatásáról a nőkre és a párkapcsolatokra, a kényszerítő jellegű és a válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmusról és a burkolt hétköznapi hímsovinizmusról. Most következzen az utolsó nagyobb kategória:

"A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus:

  Az ide tartozó manőverek – függetlenül attól, hogy alkalmi jellegűek vagy átfogó stratégia részét képezik – két fő jellegzetességgel bírnak.

  Az egyik maga a haszonelvűség, vagyis hogy a férfinak – lehetőleg – azonnali haszna származzon belőle. A másik az, hogy általában mulasztáson és áthárításon alapulnak, tehát azon, hogy a férfi kivonja magát valamiből. Nem attól válnak hatékonnyá, amit a férfi tesz, hanem attól, amit elmulaszt, és ami így a nőre hárul, aki ezáltal kevesebb energiát tud önmagára fordítani.

4.1. A HÁZTARTÁSSAL KAPCSOLATOS FELELÕSSÉG ELMULASZTÁSA

4.1.1. Nulla közreműködés

  A házimunka nem létezik a férfi számára. Ezt néha azzal igazolja, hogy ő a „családfenntartó”, akinek vállára nem lehet még annál is több terhet róni, mint amit a munkahelyén elvisel. (Paradox módon dolgozó nőkkel együtt élő férfiak is élnek ezzel az érvvel, amivel „dupla műszak” elvégzésére kényszerítik a nőt.)

4.1.2. Álközreműködés

  A férfi „segít” a nőnek. Ezzel a nő arra kényszerül, hogy a „diszpécser” funkcióját töltse be, megszervezze, elossza és kijelölje a többi „segítő” számára a tennivalókat, aminek révén ismét nő az ő túlterheltsége. Ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus igen gyakori haladó férfiak körében, akik ilyen módon bújnak ki a háztartási munkáért vállalt valódi közös felelősségvállalás alól. (A háztartásban élők nem segítenek, hanem kiveszik a részüket a munkából - személyes megjegyzés.)

4.1.3. Ön-előnyös közreműködés

  Az álközreműködés egyik válfaja, amelyben a férfi azokat a feladatokat ügyeskedi ki magának, amelyek kevésbé komiszak vagy leginkább tetszetősek a külső szemlélő számára (a ház körüli szerelgetés vagy a hétvégi partin a hússütés).

4.1.4. S.O.S.-közreműködés

  A férfi csak akkor működik közre a házimunkában vagy bármilyen gondozással összefüggő feladatban, ha ezt egy vészhelyzet megkívánja.

  (Például a nő éjszakai műszakban dolgozik.) A vészhelyzet elmúltával a férfi visszatér az „eredeti” munkamegosztáshoz.

4.1.5. Eltűnés a közreműködés elől

  Sok férfinek éppen akkor akad halaszthatatlan tennivalója, elintézendő telefonbeszélgetése stb., amikor egy a házzal vagy a gyerekekkel kapcsolatos tennivaló leginkább megkívánná tőle a közreműködést.

4.2. A NÕI GONDOSKODÁSSAL VALÓ VISSZAÉLÉS

4.2.1. A gondoskodó szerep evidenciaként kezelése és kihasználása

4.2.1.1. A NŐ MINT ANYA

  A férfi létezési módját átitatja az elvárás a nővel szemben, hogy megfeleljen a hagyományos anyaideálnak: legyen gondoskodó, feltétel nélkül megértő. Ezzel a fajta hétköznapi hímsovinizmussal a férfi rengeteg formában kéri, ösztökéli vagy – bizonyos körülmények megteremtése révén – kényszeríti a nőt arra, hogy az „anyás” gondoskodó viselkedésformáknak adjon elsőbbséget és hanyagolja el saját személyes és szakmai fejlődését.

4.2.1.2. AZ APA MINT HAVER

  Az előző elvárás kiegészítése a gyereknevelés terén. A hétköznapi hímsovinizmus e modern formáját gyakorló férfitől mi sem áll távolabb, mint a távollevő és tekintélyelvű apa elavult viselkedésmódja. Ehelyett az apa inkább a kicsi vagy kamasz gyermek játszó- vagy bulizó társává válik, és az anyára hagyja a határok kiszabásának és a kötelességek betartatásának hálátlanabb feladatát. Ily módon a gyerekek – sőt, önmaga – szemében olybá tűnik, mintha a nő képtelen lenne elengedni magát és élvezni a kapcsolatokat, különösen a gyerekeivel.

4.2.1.3. A KAPCSOLATOK ÉS A SZEMÉLYEK ÁPOLÁSÁRA FORDÍTOTT MUNKA ÁTHÁRÍTÁSA

  A férfi különböző manőverekkel kikényszeríti, hogy a nő megmaradjon abban a patriarchális hiedelemben, miszerint az ő felelőssége gondoskodni a párkapcsolat vitalitásáról, a gyerekek egészségéről és tanulmányairól, a velük, illetve a férfi családjával, sőt a férfi barátaival való kapcsolattartásról – és hogy el is lássa ezeket a rengeteg munkával járó és elengedhetetlen feladatokat, bár ezzel saját autonómiája károsul.

Néhány szerző a „harmadik női műszakként” említi e manőverek egyikét, a férj menedzselését. Ez akár addig a végletig is elmegy, hogy a nő választja ki, milyen ruhát viseljen a párja, aki ennek elérésére a tehetetlen kisgyermek kényelmes szerepét alakítja (persze csak ehhez hasonló célokra, hiszen egyébként ő a családfő). (Doyal, 1996)

  Hasonló jellegű és gyakori manőver az, amely a nőre rója a krónikus ápolásra szoruló após vagy anyós gondozását. Bizonyos kulturális közegekben ez az egyik leggyakoribb forrása a nők pszichikai és testi felőrlődésének.

4.2.1.4. REJTETT JOGTALAN ELVÁRÁSOK

  A férfi követelődző, szinte parancsszerű kérésekkel áll elő anélkül, hogy világosan kimondaná, mi a kérés tárgya. Gesztusokba vagy elejtett kommentárokba burkolja „néma” követeléseit, ezek pedig automatikusan működésbe hozzák a hagyományos női szerephez társuló „gondoskodó ént”. Így a nő úgy teljesíti ezeket a kéréseket, hogy maga sincs tudatában annak, hogy nem saját igényből, hanem láthatatlan nyomásra cselekedett. Mivel ki nem mondott kérésekről van szó, arra sincs szükség, hogy a férfi hálás legyen értük, mivel szerinte ezek „soha nem is léteztek”. Valójában ez a fajta hétköznapi hímsovinizmus és nem a női „természet” készteti a nőket arra, hogy felvegyék a telefont, az ajtóhoz siessenek, amikor csöngettek, felálljanak az asztaltól, amikor hiányzik a só, avagy elkísérjék a férfit az orvoshoz vagy ruhát vásárolni.

Az ilyen jellegű manőverek legékesszólóbb példája a gyakorta elhangzó „hol van?” kérdés (értsd: .Keresd meg és hozd ide!.), amelyet anélkül tesz fel a férfi, hogy előzetesen kereste volna az eltűnt tárgyat.

  Ide tartozik ezen kívül a „zsarnoki gyermek” viselkedés, amikor a férfi beteg; a nem szavakban kifejezett követelmény, hogy a nő gondoskodjék a férfi családjáról, barátairól vagy a háziállatokról, amelyeket általában a férfi kezdeményezésére kapnak ajándékba a gyerekek; az ételekkel, időbeosztással vagy a csönddel kapcsolatos „férfi szeszélyesség” vagy a „családfenntartó” szerephez társuló mártíromság, amellyel a férfi elejét veszi, hogy bármit is kérjenek tőle, hiszen ő már „eleget tesz” és ettől módfelett kimerült. Gyakori az a néma és alaptalan követelmény is, hogy a nő gondoskodjék a férfi előző kapcsolatából származó gyerekekről.

4.2.1.5. A GONDOSKODÁS KÖLCSÖNÖSSÉGÉNEK HÁRÍTÁSA

  A férfi nem gondoskodik valós és hatékony módon a nőről, amikor annak szüksége lenne rá. Ezzel valójában a gondoskodáshoz való jogát tagadja, vagyis azt a hagyományos férfiszerepbe beágyazott hiedelmet érvényesíti, miszerint csak a férfi méltó arra, hogy törődjenek vele. Bár ez a manőver nap mint nap megismétlődik, leginkább akkor válik észrevehetővé, amikor a nő megbetegszik, szülei családjával kell foglalkoznia, vagy munkája túlterhelte őt. Ilyenkor a férfiak gyakran tagadják, hogy a nő egyáltalán segítségre szorul, alulértékelik a nő tüneteit vagy fáradtságának fokát, sőt bírálják a nőt azért, ahogyan és amennyire „hozzá nem értően” végzi a dolgait. Mindettől a nő magára hagyatottnak és túlterheltnek érzi magát, ami még jobban aláássa az életerejét.

4.2.2. A férfi munkájába való „besegítés” evidenciaként kezelése és kihasználása

  Az önálló vállalkozással rendelkező férfiak gyakran saját munkájuk alátámasztására, illetve kiterjesztésére használják ki a nő szakmai hozzájárulását. Ilyen módon a kisebb, önálló vállalkozással rendelkező férfiak ingyen jutnak menedzserhez, titkárnőhöz, ápolónőhöz, üzleti tanácsadóhoz, könyvelőhöz, adminisztrátorhoz, üzletkötőhöz, szántógépvezetőhöz stb. A nő „segítségére” apellálnak – néha státusba helyezve őket, néha anélkül – de sem személyesen, sem szakmailag, sem anyagilag nem értékelik azt. A hétköznapi hímsovinizmus e formájának kártékony hatására leginkább a válások alkalmával derül fény.

(Az érem másik oldala az a természetesség, amellyel a férfiak szerintük jogos felháborodásuknak adnak hangot, amikor a nők nem illetik elismeréssel a férfi által a nőnek nyújtott segítséget.)

4.2.3. Az aláírási jog kisajátításának evidenciaként való kezelése

A férfi az aláírója a banki, közüzemi vagy adásvételi szerződéseknek, ő szerepel a telefonkönyvben stb."

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.