A hétköznapi hímsovinizmus fajtái:
- A
kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmus (leginkább észrevehető)
-
A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus
-
A burkolt hétköznapi hímsovinizmus
- A
haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus (legkevésbé észrevehető)
"1. A kényszerítő jellegű hímsovinizmus:
1.1.
MEGFÉLEMLÍTÉS
Határeset
a pszichikai erőszak és a tulajdonképpeni hétköznapi hímsovinizmus között.
Félelmet keltő manőver, amelyet a férfi azután használ, hogy már megteremtette
saját – valóságos vagy képzelt – hírét, mint erőszakos vagy agresszív egyénét.
A manőver állhat bármilyen ijesztő jelből (tekintet, hangnem, testtartás,
szóhasználat vagy gesztus), amelynek révén a férfi a nő tudomására hozza, hogy
ha nem engedelmeskedik, „valami” történni fog. Ahhoz, hogy a jelzés hihető
legyen, szükséges olykor-olykor egy-egy testi, szexuális vagy anyagi jellegű
erődemonstráció. Hosszú távon általában oda vezet, hogy a férfi eléri, hogy ne
akarjanak tőle semmit, amikor ez ellenére van, és így saját magán kívül ne
kelljen senki más rendelkezésére állnia.
1.2.
PÉNZÜGYI ELLENÕRZÉS
A
hétköznapi hímsovinizmus manővereinek nagy része arra megy ki, hogy a férfi
monopolhelyzetet teremtsen a pénz használata és az arról hozott döntések terén.
Változatos megjelenési formái mind azon a hiten alapulnak, hogy a pénz a férfi
tulajdona, vagy legalábbis több joga van hozzá, mint a nőnek. Ide tartozik a közös
pénzről szóló információk elhallgatása, a kiadások ellenőrzése, az azzal
kapcsolatos részletek számonkérése, a pénz visszatartása – ami arra kényszeríti
a nőt, hogy kérnie kelljen – (Coria, 1992), bankszámlák és hitelkártyák
titokban tartása. Ide sorolható a háztartási munka és a gyerekgondozás,
gyereknevelés gazdasági értékének tagadása is.
1.3.
A TÉR ÉS AZ IDŐ LEURALÁSA
Azon
a gondolaton alapul, hogy a tér és az idő férfi-birtok, amihez a nőnek kevesebb
joga van, és ezért ezek leuralása természettől adott. Fel se merül a férfiban,
hogy a tér használata vagy az időt igénylő közös feladatok felosztása
megállapodások tárgyát képezhetnék.
Példák
a tér leuralására az otthoni környezetben: a férfi szétszórja a ruháit az
egész lakásban; a nappaliban álló fotelben sziesztázik, ami lehetetlenné
teszi, hogy más is használja ezt a közös teret; kisajátítja a tévét, vagy
a körbeült asztalnál szétterpesztett lábaival elfoglalja az egész teret az
asztal alatt. (Guillaumin, 1992)
Példák
az idő leuralására: a férfi a nőtől elvett idő rovására, a nőt túlterhelve szakít
magának időt saját pihenésre vagy szórakozásra (a hétvégét saját
hobbijainak szenteli, vagy munka után elmarad otthonról); nem hajlandó
másokra időt fordítani, vagy alaptalanul halaszthatatlannak állít be bizonyos
tevékenységeket, és így távol tartja magát az otthoni tennivalóktól. Rengeteg,
az időbeosztást vizsgáló szociológiai felmérés tanúsítja, hogy a hétköznapi
hímsovinizmus e módozata hatékony, amennyiben a férfiak átlagban több szabadidővel
rendelkeznek, mint a nők (és hozzátenném: ez utóbbiak rovására). (Álvaro, 1996)
1.4.
FELŐRLŐ HAJTOGATÁS
A
férfi a másik fél kifárasztása révén éri el azt, hogy a nő ellenvéleménye
esetén is az ő akarata valósuljon meg. A szakadatlan és fáradhatatlan ismétlés
addig folytatódik, amíg a nő, csakhogy egy kicsi nyugta legyen, fel nem adja
saját kívánságát vagy véleményét, és el nem fogadja a rákényszerített
megoldást.
1.5.
KIERŐSZAKOLT INTIMITÁS
A
férfi egyoldalúan és tolakodóan közeledik személyes vagy szexuális indíttatásból,
amikor azt kívánja és anélkül, hogy érdekelné a nő igénye, vagy megbeszélés
tárgyát képezné, hogy hogyan jutnak el az intim helyzetig. Tipikus
megvalósulási formája a kényszerítő csábítás a
szexelni
akaró férfi részéről.
1.6.
A FÉRFILOGIKA FELSŐBBRENDŰSÉGÉRE VALÓ HIVATKOZÁS
A
férfi az „észre”, a „logikára” vagy „helytálló” érvekre hivatkozik azzal a
céllal, hogy a nőre magára nézve előnytelen gondolatokat, magatartásokat vagy
választásokat erőltessen. Az ezt a manővert használó férfi abból indul ki, hogy
az övé az egyetlen, vagy legalábbis a legjobb érv. Nem ad teret eltérő
érzéseknek vagy kívánságoknak, illetve alternatív megoldásoknak, valamint
feltételezi, hogy érvei előadása önmagában feljogosítja őt akarata
keresztülvitelére. A férfi nem fogad el a nőtől bármit, ami nem úgynevezett
logikus érv (miközben persze a férfi úgy gondolja, hogy a nő soha nem fog tudni
ilyenekkel előállni).
A
nõ – hacsak nem akarja, hogy elsöpörjék – kénytelen teljesen tisztában lenni
saját álláspontjával és az azt alátámasztó érvekkel. Ez a fajta manőver
különösen hatékony olyan nőkkel szemben, akiknek valóságfelfogása az
érzékelésen vagy az intuíción alapul.
Tipikus
példája a nyaralás helyének kiválasztásakor alkalmazott kényszer. Ha a
nőnek nem tetszik a férfi által kiválasztott hely, hogyan is tudná
érvényesíteni eltérő kívánságait, ha azok értelmezhetetlenek a (férfi-)
„logika” szempontjából? Másik példa az ebbe a csoportba tartozó manőverekre az,
amikor a férfi kisajátítja a jogot annak eldöntésére, hogy egy beszédtéma
komoly-e vagy nem.
1.7.
AZ IRÁNYÍTÁS HIRTELEN MAGÁHOZ RAGADÁSA VAGY ELENGEDÉSE
Többé-kevésbé
meglepetésszerű manőverek, amelyek révén a férfi – előzetes egyeztetés nélkül –
semmissé teszi, vagy figyelmen kívül hagyja a nő döntéseit. Azon a hiten
alapulnak, hogy a férfié a kizárólagos döntési jog. Legtipikusabb példája a tévé
távirányítójának vagy a csatornaváltás jogának kisajátítása, majd az
efölött gyakorolt ellenőrzés elengedése, mihelyt nem érdekli már az adott
program. Ide tartozik a döntési helyzetek rövidre zárása is. Ez a
speciális manőver abból áll, hogy a férfi a nő megkérdezése nélkül hoz
döntéseket olyan helyzetekről, amelyekben szerepe van a nőnek is, vagy
amelyekből nehezen vonhatja ki magát. Ilyen például fontos személyek (főnökök
vagy rokonok) utolsó pillanatban való meghívása.
1.8.
KIKÉNYSZERÍTETT MEGBOCSÁTÁS
Része
annak a folyamatnak, amely a bántalmazó kapcsolatokban „az erőszak ciklusa”
nevet kapta. * A ciklus fő jellemzői függetlenek attól, hogy az erőszak fizikai
vagy „csak” szóbeli, lelki jellegű-e. A feszültség felgyülemlésének idején
egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a férfi bántó megnyilvánulásai, majd amikor
azok (általában robbanásszerűen) csúcspontra jutnak, beáll a harmadik szakasz,
a „mézeshetek”.
A
férfi megbánást mutat, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik és fogadkozik,
hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő. Ez a szakasz önmagában fontos a nő
lelki ellenállásának megtörésére. Az ebből a szakaszból az új ciklusba való
átmenet során a férfi „megbocsát önmagának” és a nőre is rákényszeríti saját
egyoldalú döntését erről. Ugyanazt valósítja meg erővel, amit a „nyissunk új
lapot” taktikája érzelmi manipulációval.
*Miért
marad? Feleség- és gyermekbántalmazás a családban. Hogyan segíthetünk?(NANE Egyesület,
Budapest. Második, bővített és átdolgozott kiadás, 2006. http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.html) 43. oldal"
A hétköznapi hímsovinizmus c. kiadvány letölthető innen.
Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.
Véleményem szerint ebben a kategóriában van néhány manőver, ami ha fennáll, már csak egy megoldás lehetséges: kilépni a kapcsolatból. De van, amit akár a nők is használhatnak, illetve van olyan viselkedést, aminél talán fel sem fogja az "elkövető", hogy azzal a másik szabadságát, egyenjogúságát sérti. A szétszórt ruhák például... Persze, azt felfogja, hogy trehány és lusta, de ezen túl, a mélyebb értelmét vajon látja-e? Nyilván folyamatosan hangsúlyozni kell, amit az első bejegyzésben leírtam, hogy itt nem az egyszeri alkalmakról van szó, hanem egy módszeres stratégiáról (akár tudattalan stratégiáról, rossz minták követéséről). Egyszer-egyszer lehet az a fáradtság, figyelmetlenség következménye, és akkor meg is lehet érteni, el lehet fogadni, de huzamosabb ideig tarthatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése