A hétköznapi hímsovinizmusról - 3. rész

  Eddig áttekintettük már a hétköznapi hímsovinizmus fogalmát, illetve azt, hogy milyen hatással van a nőkre és a párkapcsolatokra, most következzen a hétköznapi hímsovinizmus felosztása, illetve az első csoport bővebb kifejtése.

A hétköznapi hímsovinizmus fajtái:

- A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmus (leginkább észrevehető)

- A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus

- A burkolt hétköznapi hímsovinizmus

- A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus (legkevésbé észrevehető)

"1. A kényszerítő jellegű hímsovinizmus:

1.1. MEGFÉLEMLÍTÉS

Határeset a pszichikai erőszak és a tulajdonképpeni hétköznapi hímsovinizmus között. Félelmet keltő manőver, amelyet a férfi azután használ, hogy már megteremtette saját – valóságos vagy képzelt – hírét, mint erőszakos vagy agresszív egyénét. A manőver állhat bármilyen ijesztő jelből (tekintet, hangnem, testtartás, szóhasználat vagy gesztus), amelynek révén a férfi a nő tudomására hozza, hogy ha nem engedelmeskedik, „valami” történni fog. Ahhoz, hogy a jelzés hihető legyen, szükséges olykor-olykor egy-egy testi, szexuális vagy anyagi jellegű erődemonstráció. Hosszú távon általában oda vezet, hogy a férfi eléri, hogy ne akarjanak tőle semmit, amikor ez ellenére van, és így saját magán kívül ne kelljen senki más rendelkezésére állnia.

1.2. PÉNZÜGYI ELLENÕRZÉS

A hétköznapi hímsovinizmus manővereinek nagy része arra megy ki, hogy a férfi monopolhelyzetet teremtsen a pénz használata és az arról hozott döntések terén. Változatos megjelenési formái mind azon a hiten alapulnak, hogy a pénz a férfi tulajdona, vagy legalábbis több joga van hozzá, mint a nőnek. Ide tartozik a közös pénzről szóló információk elhallgatása, a kiadások ellenőrzése, az azzal kapcsolatos részletek számonkérése, a pénz visszatartása – ami arra kényszeríti a nőt, hogy kérnie kelljen – (Coria, 1992), bankszámlák és hitelkártyák titokban tartása. Ide sorolható a háztartási munka és a gyerekgondozás, gyereknevelés gazdasági értékének tagadása is.

1.3. A TÉR ÉS AZ IDŐ LEURALÁSA

Azon a gondolaton alapul, hogy a tér és az idő férfi-birtok, amihez a nőnek kevesebb joga van, és ezért ezek leuralása természettől adott. Fel se merül a férfiban, hogy a tér használata vagy az időt igénylő közös feladatok felosztása megállapodások tárgyát képezhetnék.

Példák a tér leuralására az otthoni környezetben: a férfi szétszórja a ruháit az egész lakásban; a nappaliban álló fotelben sziesztázik, ami lehetetlenné teszi, hogy más is használja ezt a közös teret; kisajátítja a tévét, vagy a körbeült asztalnál szétterpesztett lábaival elfoglalja az egész teret az asztal alatt. (Guillaumin, 1992)

Példák az idő leuralására: a férfi a nőtől elvett idő rovására, a nőt túlterhelve szakít magának időt saját pihenésre vagy szórakozásra (a hétvégét saját hobbijainak szenteli, vagy munka után elmarad otthonról); nem hajlandó másokra időt fordítani, vagy alaptalanul halaszthatatlannak állít be bizonyos tevékenységeket, és így távol tartja magát az otthoni tennivalóktól. Rengeteg, az időbeosztást vizsgáló szociológiai felmérés tanúsítja, hogy a hétköznapi hímsovinizmus e módozata hatékony, amennyiben a férfiak átlagban több szabadidővel rendelkeznek, mint a nők (és hozzátenném: ez utóbbiak rovására). (Álvaro, 1996)

1.4. FELŐRLŐ HAJTOGATÁS

A férfi a másik fél kifárasztása révén éri el azt, hogy a nő ellenvéleménye esetén is az ő akarata valósuljon meg. A szakadatlan és fáradhatatlan ismétlés addig folytatódik, amíg a nő, csakhogy egy kicsi nyugta legyen, fel nem adja saját kívánságát vagy véleményét, és el nem fogadja a rákényszerített megoldást.

1.5. KIERŐSZAKOLT INTIMITÁS

A férfi egyoldalúan és tolakodóan közeledik személyes vagy szexuális indíttatásból, amikor azt kívánja és anélkül, hogy érdekelné a nő igénye, vagy megbeszélés tárgyát képezné, hogy hogyan jutnak el az intim helyzetig. Tipikus megvalósulási formája a kényszerítő csábítás a

szexelni akaró férfi részéről.

1.6. A FÉRFILOGIKA FELSŐBBRENDŰSÉGÉRE VALÓ HIVATKOZÁS

A férfi az „észre”, a „logikára” vagy „helytálló” érvekre hivatkozik azzal a céllal, hogy a nőre magára nézve előnytelen gondolatokat, magatartásokat vagy választásokat erőltessen. Az ezt a manővert használó férfi abból indul ki, hogy az övé az egyetlen, vagy legalábbis a legjobb érv. Nem ad teret eltérő érzéseknek vagy kívánságoknak, illetve alternatív megoldásoknak, valamint feltételezi, hogy érvei előadása önmagában feljogosítja őt akarata keresztülvitelére. A férfi nem fogad el a nőtől bármit, ami nem úgynevezett logikus érv (miközben persze a férfi úgy gondolja, hogy a nő soha nem fog tudni ilyenekkel előállni).

A nõ – hacsak nem akarja, hogy elsöpörjék – kénytelen teljesen tisztában lenni saját álláspontjával és az azt alátámasztó érvekkel. Ez a fajta manőver különösen hatékony olyan nőkkel szemben, akiknek valóságfelfogása az érzékelésen vagy az intuíción alapul.

Tipikus példája a nyaralás helyének kiválasztásakor alkalmazott kényszer. Ha a nőnek nem tetszik a férfi által kiválasztott hely, hogyan is tudná érvényesíteni eltérő kívánságait, ha azok értelmezhetetlenek a (férfi-) „logika” szempontjából? Másik példa az ebbe a csoportba tartozó manőverekre az, amikor a férfi kisajátítja a jogot annak eldöntésére, hogy egy beszédtéma komoly-e vagy nem.

1.7. AZ IRÁNYÍTÁS HIRTELEN MAGÁHOZ RAGADÁSA VAGY ELENGEDÉSE

Többé-kevésbé meglepetésszerű manőverek, amelyek révén a férfi – előzetes egyeztetés nélkül – semmissé teszi, vagy figyelmen kívül hagyja a nő döntéseit. Azon a hiten alapulnak, hogy a férfié a kizárólagos döntési jog. Legtipikusabb példája a tévé távirányítójának vagy a csatornaváltás jogának kisajátítása, majd az efölött gyakorolt ellenőrzés elengedése, mihelyt nem érdekli már az adott program. Ide tartozik a döntési helyzetek rövidre zárása is. Ez a speciális manőver abból áll, hogy a férfi a nő megkérdezése nélkül hoz döntéseket olyan helyzetekről, amelyekben szerepe van a nőnek is, vagy amelyekből nehezen vonhatja ki magát. Ilyen például fontos személyek (főnökök vagy rokonok) utolsó pillanatban való meghívása.

1.8. KIKÉNYSZERÍTETT MEGBOCSÁTÁS

Része annak a folyamatnak, amely a bántalmazó kapcsolatokban „az erőszak ciklusa” nevet kapta. * A ciklus fő jellemzői függetlenek attól, hogy az erőszak fizikai vagy „csak” szóbeli, lelki jellegű-e. A feszültség felgyülemlésének idején egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a férfi bántó megnyilvánulásai, majd amikor azok (általában robbanásszerűen) csúcspontra jutnak, beáll a harmadik szakasz, a „mézeshetek”.

A férfi megbánást mutat, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik és fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő. Ez a szakasz önmagában fontos a nő lelki ellenállásának megtörésére. Az ebből a szakaszból az új ciklusba való átmenet során a férfi „megbocsát önmagának” és a nőre is rákényszeríti saját egyoldalú döntését erről. Ugyanazt valósítja meg erővel, amit a „nyissunk új lapot” taktikája érzelmi manipulációval.

*Miért marad? Feleség- és gyermekbántalmazás a családban. Hogyan segíthetünk?(NANE Egyesület, Budapest. Második, bővített és átdolgozott kiadás, 2006. http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.html) 43. oldal"

A hétköznapi hímsovinizmus c. kiadvány letölthető innen.

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.

  Véleményem szerint ebben a kategóriában van néhány manőver, ami ha fennáll, már csak egy megoldás lehetséges: kilépni a kapcsolatból. De van, amit akár a nők is használhatnak, illetve van olyan viselkedést, aminél talán fel sem fogja az "elkövető", hogy azzal a másik szabadságát, egyenjogúságát sérti. A szétszórt ruhák például... Persze, azt felfogja, hogy trehány és lusta, de ezen túl, a mélyebb értelmét vajon látja-e? Nyilván folyamatosan hangsúlyozni kell, amit az első bejegyzésben leírtam, hogy itt nem az egyszeri alkalmakról van szó, hanem egy módszeres stratégiáról (akár tudattalan stratégiáról, rossz minták követéséről). Egyszer-egyszer lehet az a fáradtság, figyelmetlenség következménye, és akkor meg is lehet érteni, el lehet fogadni, de huzamosabb ideig tarthatatlan.