Most néztem, hogy sajnos vesztettem is követőt ezalatt a csendes időszak alatt. És most van először, hogy nem nagyon zavar. Furcsa, hogy eljött az az idő, amikor nem érzek már olyan nagy vágyat a blogolásra, nem baj, ha nem nagyon olvasnak. Pedig nagy tervekkel futottam neki ennek az évnek blog terén, aztán átvette a helyét valami más. Kicsit mesélek erről a valami másról.
Egyrészt a szakmai életemet kezdtem el elég erőteljesen egyengetni. Hiába, nem terveztem soha, hogy a blogolásból fogok megélni, most már azt sem tartom valószínűnek, hogy rendszeresen publikálnék pszichológiai témában. Az egy más életforma és mást kíván. Én pedig nem ezt választottam.
Helyette ettől a félévtől már a Kortársnál is jöhetnek hozzám segítő beszélgetésre, tagja lettem az Ötvenperc nevű csoportnak, amin nyár óta ezerrel dolgozunk, és ami reményeim szerint talpon tud maradni és hosszú, fényes jövő előtt áll.
A Kortársban szerveztem Sütivásárt, benyomultunk egy csomó egyetemi honlapra és újságba, felvettünk sok-sok lelkes újoncot (ma lesz a beavató bulijuk :) ), és ahogy mondtam, már hallgatók is megkereshetnek (és meg is keresnek) a nehézségeikkel.
Az Ötvenpercnél mindig van valami munka... Bevállaltuk a férjemmel a honlapot, azt januárban útnak indítjuk :) Ott is keresett már meg kliens, közben folyamatosan agyalunk, hogyan tovább... Szerveztem is egy könyvelős találkozót jövő hétre, hogy végre valaki hozzáértővel beszéljünk az ügyről, és januártól már tudjuk, milyen formában szeretnénk ezt hivatalosan csinálni. Megy a folyamatos reklámozás, egyeztetés, csapatépítés, nagyon izgalmas!
Meg persze ott van az egyetem is... ZH-k, vizsgák, beadandók, szakdolgozat... (uh, majd valamikor!)
Illetve a fotelüzlet, karácsonyi szezonban többnapos nyitvatartással, így már heti 5x4 órát dolgozom.
És a legfontosabbat hagytam a végére. Azt hiszem, most már hivatalosan is bejelenthetem: kisbabát várok! (és még mennyien várják ezt a kisbabát!) Június közepén számíthatunk rá (talán kivárja a tanév végét, hogy a tanítónő nagymamája el tudjon jönni :) ). A csöppség most 6 centi körül jár (ülőmagasság) és szerencsére minden rendben van vele az ultrahangok szerint :) Szóval azt hiszem, emellett érthető, hogy a blog helyzete kevésbé érdekel. (De azért érdekel, és szeretettel gondolok minden kedves olvasómra! :) )
További szép hetet és hétvégét! Hamarosan itt van a Télapó!
2 megjegyzés:
Valahogy éreztem, esküszöm! :) Gratulálok, és jó egészséget, meg sok sikert a munkáidhoz! Zajlik az élet rendesen, és sokszorozódik is! :) Éjjen!
Hiszek Neked ;) Nem lehet rossz ilyen megérzésekkel! Köszönöm a jó kívánságokat! :))
Megjegyzés küldése