Paul Géraldy
ÁRADOZÁS
Jaj, úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond…
Ezt zúgom egyre szivednek…
De úgy szeretlek! Úgy szeretlek!
Szeretlek, érted, drága, mondd?
Nevetsz? Hülye vagyok valóban?
De hogy közöljem azt, amit
tudnod kell? Semmi sincs a szóban!
Várj, kitalálok valamit…
Hát igenis, a csók magában nem elég.
Valami fojt, zokog itt bennem és elég.
Tisztázni kell most, hogy mi van mivélünk.
Amit érzünk, ki kell fejezni még.
Többé-kevésbé a szavakban élünk.
Szók kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam néked ezt ni…
Tudd meg, mivel vagyok tele…
De bár találnék sok költői dolgot –
felelj nekem – több lenne-e,
mint az, hogy átölellek így, te boldog
hétköznapom költészete,
míg százszor és ezerszer fölsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Szívem c. kötetből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése