Hajrá hétfő #14

Ünnepi cipó dióval

  Múlt héten a Hajrá hétfőn és a Kreatív kedden kívül nem is jelentettem meg írást... A hét egyik felében leginkább tanultam a csütörtöki három vizsgámra (jelentem, nem hiába, 2 már biztosan megvan jó eredménnyel, és a harmadik is nagy valószínűséggel). A második felében pedig a karácsonyra készülődtem, hangolódtam - meg pihentem egy sort. A vizsgák után végre lelkiismeretfurdalás nélkül olvashattam és olvashattam... :) Pénteken volt munkahelyi vacsi is, szóval igen kellemesen telt a hetem. Ma az utolsó simításokat is megtettük a Kedvessel, reggel a tegnap vásárolt ünnepi cipót és meleg kakaót reggeliztünk, aztán bevásároltunk mindent, ajándékot csomagoltunk, mosogattunk, felsöpörtünk-mostunk, megetettem a nővéremék cicáját (és hazafelé elkezdtem a kölcsönkönyv olvasását) és bizony már a bejglit is megbontottuk, amit a Kedves édesanyjáéktól kaptunk, hogy ne maradjunk bejgli nélkül 24-én. Azért nem fogunk, csak teszteltük! ;)
  Szóval a hét nagyon nem diétás volt, de ezt most megengedjük magunknak. Szupermód élvezzük a szabadságot! Finomakat eszünk-iszunk, sétálgatunk, vásárolgatunk, tegnap még a Kedves unokaöccsével és annak barátnőjével még a Vörösmarty téri karácsonyi vásárra is kinéztünk - elég nagy hiba volt. Egy-egy forralt bort sikerült meginnunk anélkül, hogy fellöktek volna minket, aztán megpróbáltunk körbenézni a standok között, de két sor után feladtuk. Csak sodort a tömeg, nézelődésről szó sem lehetett. Még ha tetszett is volna valami, időm nem volt elgondolkozni azon, hogy most odamenjek vagy mi legyen... Úgyhogy gyorsan elmenekültünk, a Duna parton akartunk egyet sétálni, ami nem sikerült a sok felújítás-lezárás miatt, de láttunk fényvillamost :) Visszatértünk a Váci utcára, ott csodálhattam a kirakatokat (Láttam egy olyan ruhaboltot! Tiszta századeleji... Gyönyörű ruhák voltak!), aztán végül az Astorián kötöttünk ki a Burger Kingben. Végre kaptunk levegőt, helyünk is volt, a társaság is jó volt :) Az egész történet elején még próbáltam a Kedvesnek elmagyarázni, mit szerethetnek bizonyos emberek az ilyen vásárokban, aztán amikor már a sűrűjét is megtapasztaltam, felhagytam a magyarázatkereséssel... Fogalmam sincs. Ez már nekem is sok volt, pedig szeretem az embereket, tudom értékelni azt a speciális hangulatot, amit a "tömeg" adhat, de ez akkor is több a soknál. Na mindegy is. A hangolódás alakul. A vásárlás, készülődés, csomagolás sokat segít :) Még a Kedves nagymamájának legkedvesebb barátnőjével is megismerkedhettem végre! Olyan jó volt őket látni... Őket nézve az jutott eszembe, hogy így már nem is ijeszt meg annyira az öregkor - ha van kivel megosztani, akkor az nagyon szép is lehet. :)
  Jaj, jó nagyon ez a kis szünet! Remélem, Nektek is így telik a karácsonyi készülődés és majd a karácsony is! Semmi feszültség nincs bennem, ha mégis elkezdene valami miatt alakulni bennem (jaj, elment az orrom előtt a villamos), akkor gyorsan megnyugtatom magam (5 perc és jön a következő... és különben is szünet van, sehova nem kell sietnem), felbecsülhetetlen. Hétköznapokon sem ártana gyakorolnom.
  Holnap még biztosan jelentkezem, aztán még meglátjuk. :)

Addig is hajrá Mindenkinek! Mi már sínen vagyunk ;)

Nektek mihez kell hajrázni?

Ünnepi reggeli a hajrázáshoz