"Ki vagyok én?" |
De hogyan? Ekkor jön a meglepetés: Igazából azt sem nagyon tudja, ki ő, milyen is ő. Néhány kérdést érdemes lehet ilyenkor végiggondolni.
- Mit érzel azokon a bizonyos randikon? Tessék részletesen leírni! A "Hát öö, zavarban vagyok." válasz nem elegendő! Mit érzel? Hol érzed? Hogyan viselkedsz? Mi jár a fejedben? KONKRÉTAN! Pl. összeszorul a gyomrom, kiszárad a szám, úgy érzem, csúnya vagyok, biztos nem tetszem neki vagy félek, ha több lesz belőle, hogy lesz, még olyan tapasztalatlan vagyok... Tudd, mi zajlik Benned.
- Hogyan viselkedne az a valaki, aki lenni szeretnél? (azaz Önmagad) A "Hát laza lenne, nem görcsölne." nem elég konkrét. Miről beszélgetnél? Milyen programra menne/vinné a partnerét? Miről kérdezné? Hogyan válaszolna, miket mondana? Mit venne fel? Milyen lenne a testtartása? Mi az, hogy laza? Stb. Pl. az a valaki kihúzná magát, mosolyogna, érdeklődne arról, mit tanul/hol dolgozik, miért választotta azt a szakmát/szakirányt, amit, mik a tervei a jövőre... Az a valaki biztos nem izgulna azon, hogy néz ki, inkább a másikra összpontosítana.
- Ki is az, akit Te Önmagadnak mondasz? Milyen jó tulajdonságokat tudnál Magadról mondani? Mit tudnál adni egy leendő párkapcsolatba? Mi tetszhet Benned a másikban? (Ehhez a "feladatrészhez" segítséget adhat Via egyik cikke is.) Hogyan is tudnál Önmagad lenni, amikor kb. annyit tudsz Magadról, hogy "Hát öö, asszem kedves vagyok.". Nincs asszem, meg ilyenek. Az vagy vagy nem vagy az? Segíthet az is, ha visszagondolsz, mások mit mondtak már Rólad. Nem kell velük egyetérts, de van valami támpontod. Akár egy szótárt is felcsaphatsz. Nézegess tulajdonságokat, olvasd el az értelmezésüket és vizsgáld meg Magad! Olyan vagyok? Nem vagyok? Mikor vagyok ilyen és mikor nem? Pl. én egy kedves, nyitott, optimista, érzékeny, figyelmes, empatikus lány vagyok. Tetszhet a leendő páromnak bennem az, hogy nekem ő van a középpontban, hogy érdekel, mivel foglalkozik, mi érdekli; hogy nyitott vagyok az új dolgokra és szívesen kipróbálok vele pl. új sportokat, játékokat, nézek számomra ismeretlen filmeket, stb. Energikus vagyok és őt is lendületbe tudom hozni, ha elfogyott neki.
- Ha már tudod, ki vagy és milyen is szeretnél lenni azokon a randikon, akkor már csak gyakorolnod kell! És valahogy elengedni a görcsölést. Mitől indul ez be Benned? Mitől félsz? Milyen mondatok fogalmazódnak meg Benned? Mi a legrosszabb, ami történhet? Ahhoz képest az eddigi eredményeid hol helyezkednek el? Ugye, azért nem sokat javított a helyzeten, hogy görcsöltél? (És nem sokat ronthatna, ha ehelyett Önmagad lennél.) Ugye elhiszed, hogy van olyan másik személy (fiú/lány), akinek tetszene az igazi Önmagad? Elhiszed ezt? Ha elhiszed, akkor csak ez járjon a fejedben, ki is vagy Te, milyen is vagy és tessék úgy viselkedni! Gyakorolni! Ha meg nem, akkor ugye látod, hogy ez egyenes út ahhoz, hogy rosszul süljenek el a randik? Ha Te se hiszed el, a másik hogy hinné el? (Jó, néha sikerül ilyen állhatatos embert találni, de ritka és senki sem hibáztathatja őket ezért.)
- Ha vizuális alkat vagy, le is írhatod a célt magát: "Önmagam szeretnék lenni a randikon." Aztán szavakat, mondatokat, képeket, mottókat gyűjteni alá. Milyen is ez, ki is ez az Önmagad. Egy hosszú bemutatkozást is írhatsz. Így lesz mihez fordulj, ha elbizonytalanodnál.
(Kép innen.)
3 megjegyzés:
Ezt így olvasva felismertem benne több szerepjátékos ismerősöm karakter alkotási folyamatát (én máshogy csinálom). És az az érdekes benne, hogy így belegondolva köztük vannak olyanok, akik a kitalált karaktereikkel tökéletesen meg tudják csinálni, oldalakat írni úgy, hogy ismeretlenül is illeszkedik erre a gondolatmenetre. De saját magukkal nem tudják megcsinálni. Adott esetben több tíz karakterhez meg tudja csinálni, hogy milyen lenne ő, ha olyan lenne, de a valódi személyhez még csak elindulni se tud. És igazából nem tudom, hogy mi lehet a mögött, hogy az "ilyen lennék, ha" miért ennyivel könnyebb az "ilyen vagyok"-nál.
Az érdekes az volt, hogy az ilyen lennék, ha... sem ment könnyen az illetőnek.
Kérdés amúgy, hogy elindulni sem tud, vagy nem akar... ha meg nem akar, miért nem akar? De hát egy szerepjátékos karakternek mondjuk rengeteg olyan eszköze lehet, ami egy valós embernek nem (vagy csak igen nehezen), nem üthetsz le pl. senkit azért, mert csúnyát mondott Rád... és ha ott valami rosszul sül el, annyit mondasz, hogy hm, "ez csak egy játék..". A valóságot elviselni azért nehezebb.
Ja, meg a bejegyzésben említett esetben a "milyen vagyok" és a "milyen lennék" egybeesik, vágyai szerint. Csak hát igazán meg sem tudja ezt fogalmazni... tulajdonságokkal leírni.
Megjegyzés küldése