Veszünk egy erdőt

Úgy adódott - nem részletezem, milyen okok vezettek ideáig - hogy eladjuk a lakásunkat. Már alá is írtuk a szerződést, ki is költöztünk (jelenleg Anyáéknál vagyunk), a másik szerződés is aláírva, várjuk, hogy elrendeződjenek a hátralévő pénz- és papírügyek.

Szóval ez a másik szerződés, ez a ház, ez a telek. Nézegettünk párat a neten, de ami árban megfelelő volt, az vagy kicsi volt, vagy közel volt a vasút... aztán megnéztük ezt. Áh, ez túl drága... de sürgősen eladó, hátha engednek az árból. Végül elmentünk megnézni. A ház 96 m2, a telek hozzá meg bő 4600 m2, megy a dombon fül, 80% erdő. A ház erősen felújítandó, enyhe doh szag is volt benne, van, ahol nincs padlóburkolat, az egyik fürdőt már jó rég nem használta senki, egyszer egy földcsúszás is volt, elindult a ház egyik sarka lefelé (már megállították), meg beázás is persze... A telek 80, vagy inkább 90%-át pedig erdő borítja, illetve van egy elhagyatott kenel is, amit le kéne bontani, meg valami tároló szerűség lent, ami szintén bontásra ítélt. És mégis. Megláttuk, és beleláttunk mindent. A hálót, a gyerekszobát, a nappalit, a kellemes előteret, a telken a teraszokat, ahol lenne hintaágy, meg mindenféle növény... Itt aztán tere nyílik a képzeletnek. Hát tettünk egy pofátlan ajánlatot (mert a felújításra viszont kell a pénz). Visszadobták. Mondtunk egy kevésbé pofátlant, és végül beadták a derekukat a tulajdonosok!

Oké, de nekünk még nincs meg a pénz, nincs vevőnk, még hirdetve sincs. Vágjunk bele. Gyors fotózás, ingatlanosokkal szerződéskötés, árkalkuláció.. És bumm, beindult a biznisz. Jöttek egy csomóan, végül pedig az első érdeklődő vitte a lakást, gyors kiköltözésért cserébe. Költöztünk, búcsúzkodtunk. A lányunknak az első születésnapját még ott ünnepeltük, utolsó este pizzát rendeltünk.

Azóta várunk, ügyet intézünk és tervezünk. Akiknek meséltük eddig a tervünket, a nagy részük őrültnek tart, nem értik, miért akarjuk ezt. Néztünk mi ezután más házakat is, amik jobb állapotban voltak, de nem volt ekkora telkük. Nem volt bennük ennyi fantázia. Ez egy életre szóló projekt. (Hosszú távon amúgy vsz. be is fogja hozni az árát, ha föntebb nyitnak utcát és tudunk a telkünkből eladni.) Úgyhogy akárki akármit is mond, én nagyon várom. Tudom, hogy sok lesz a munka vele, tudom, hogy a felújítására sokkal több pénz is elmenne, mint amennyi nekünk lesz rá, de akkor is nagyon izgatott vagyok és alig várom. Majd mesélek a fejleményekről, lesznek előtte-utána fotók is.

Ui.: Ajánlott olvasmány ilyen időszakban a Napsütötte Toszkána.

Ez is letudva :)

Ma végre lediplomáztam! Azt hittem, szülés után 4 nappal lenne nehéz lediplomázni, de ott bizony, ha még pocakosan elkészítettem volna, amit el kell, lehet, hogy összességében könnyebb lett volna. Most viszont... kisgyerek mellett felkészülni, úgy, hogy nyakunkon egy költözés, előtte való nap este 10-re értünk haza kb., mert nagyon elhúzódott a szerződéskötés (de megkötöttük, és ez a lényeg!), ez azért nem semmi. Reggel óriási dugó, de bejutottunk, viszonylag olcsó fizetős parkolót is találtunk, elsőként védtem, így várni sem kellett, gyorsan végeztem.

Jó érzés volt arról beszélni, ami tényleg érdekel. Jó volt a konzulensemet is újra látni. Sőt, szeretné folytatni a kutatást, és lehet, hogy egy projektbe is bevonna. Nagyon izgatott lettem :) Inspiráló egy délelőtt volt.

Ma igyekszem azzal foglalkozni, ami jól esik: blog, film, könyv, finomságok - holnaptól pedig indulhat a költözés ezerrel. Jövő szombaton el kell hagyjuk a lakást. Ja, meg közben azért el kellene tenni meggyet, mert most van, meg bodzaszörpöt, mielőtt elvirágzik végleg, meg hársat is kellene szedni a hétvégi eső előtt. Hétvégén pedig házavatóra megyünk, remélem, nem mossa el az eső, mert bográcsolnánk.

Hát ilyen tervek vannak.

Költözés után pedig valamelyest csatlakozom Adrihoz, én is hosszabb távú átalakítást tervezek, ami már nagyjából elindult amúgy. Az alapja A francia nők nem híznak c. könyv. De erről lehet, hogy írok egy külön bejegyzést.

Szóval ez a nap nagyon klassz. Lediplomáztam (még meg is dicsértek külön), ráadásul átvettem az utolsó Anne-kötetet, úgyhogy teljes a sorozat, Európa kiadós változatban! :) És beleférek ismét az egyik kedvenc szoknyámba! :D

Vissza a nyeregbe

A nap, amikor úgy éreztem, visszanyertem az életem felett a kontrollt. Rendet raktam az íróasztalomon (bár a képen ez annyira nem látszik), csudaklassz szervezős-rendezős parafatábla-összeállítást is alkottam, és mindezt le is fotóztam. Persze a bejegyzést már nem tudtam megírni, és a fotónak is már 3 napja.

Fogzás

A fogzás az, ami az orvosok szerint nem létezik - mármint nincs olyan tünet, ami tutira a fogzásnak tudható be - az anyák szerint pedig de.

Csatlakozom.

A tökéletes hangulatú babám nyűgösködő, mindennel baja van baba lett napközben (egy pár napra, már kezd kifelé jönni belőle). Könnyen neki tud keseredni ilyenkor, a legapróbb dolgok is felzaklatják. Nem nagyon lehet tenni-venni mellette, legszívesebben folyamatosan valakin lógna, vagy valakivel játszana - pedig előtte már remekül elfoglalta magát egyedül is, hosszabb időkre.

Aztán olyat produkál, mint már pár hónapja nem: csodálatosan kikakil a pelenkából, megint moshatok rá hetente többször, de már egy adag új ruhát is vettünk neki.

Meg persze taknyos. Az éjszakák pedig sokkal rosszabbak, mint eddig bármikor (vagyis hát persze leszámítva a jótékony homály fedte első heteket). Ismét rajtam aludt két éjszakát, aztán volt, hogy le tudtam magam mellé hengergetni. Máskor nem rajtam alszik, de fél óránként kel. Most egy kicsit talán jobb. És hátha lesz pár nap nyugi, és visszatérünk a békés, 2 óránként ébredős éjszakákhoz.

Próbálkoztunk mindenfélével. Dologél, zsályalevél-rágcsálás (gyulladáscsökkentő), mindenféle gyógynövénytea neki, kamilla tea belém is, hogy hasson anyatejen keresztül, meg chamomilla homeopátia az ő vizébe (anya már Rebus születésétől kezdve mondja, hogy ez az ő szere), hátha... Meg persze gyakran teszem mellre, hogy megnyugodjon. Ja, és napközben rágcsáltatok vele mindenféle kemény dolgokat - hátha nem köpi ki, és átszakítja az ínyét. Eddig az almacsutka volt a legtutibb - véletlenül jöttünk rá, ez mennyire jó, az egyik foga így törte át az ínyét.

Végső mentsvár pedig a Nurofen, de hát azt nem lehet a végtelenségig, nem is örülök neki, ha azt kap. De muszáj aludjunk.

Eddig kint van alul kettő, felül kettő-három áttört már, még egyre várunk, ami hetek óta ott fehérlik. Én nem láttam még ilyen lassan fogzó babát... De már nem lehet sok hátra (aztán persze jön a többi, mert összesen 20 tejfog van).

In medias res

Az anyaság hatékonnyá tesz.
Reggeli készülődés, 15 perc szabadidő, amíg a férjem vigyáz a lányunkra. Ezalatt:
Epilálom mindkét lábszáram, bekenem krémmel, megfésülködöm, megnézem a hőmérőt, felöltözöm, és még arra is van időm, hogy meggondoljam magam, és ruhát váltsak. Sőt, ha jól néztem, még 2 percem maradt is, amit a lányunk öltöztetésével tölthettem. Lenyűgöző.


Megjegyzés: Eltűntem, mert az új évben úgy döntöttem, nem kötelezem magam blogírásra, mert kiüresedtek a hétfői és keddi bejegyzések. Ebből pedig az lett, hogy végül nem született bejegyzés, mert mindig volt mit csinálni helyette. Illetve mire eljutottam volna a bejegyzés megírásáig, addigra elszállt a hangulat. Az alvással is gondok voltak-vannak. Ezentúl azt hiszem, inkább rövidebb bejegyzések lesznek, lényegre törőek. Most sem igyekszem felgöngyölíteni az elmúlt hónapokat, csak írom, ami ma volt. Hát üdv újra itt :)