A terhességről #4 Még pár dolog, ami eszembe jutott - mozi, forró dolgok és derékfájás

Előre leszögezem, hogy az információk hiányosak, illetve nincs semmilyen egészségügyi végzettségem. Minden kismama szervezete más és más, mindenképpen konzultáljon orvosával, védőnőjével, neki mit szabad/nem szabad, ajánlott/nem ajánlott!

Írtam már a táplálkozásról, a mozgásról, pihenésről és öltözködésről, illetve a szépség- és egészségápolásról is. Még pár dolog az eszembe jutott, illetve hát telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok, történnek új dolgok is.

Amit még kifelejtettem szerintem az előző listákból, az két dolog: a mozi és a mindenféle forró dolog.

Miután a baba elkezd hallani - körülbelül egybeesik azzal, amikor elkezded érezni a mozgását - nem ajánlatos moziba vagy hangos koncertre menni, mert az odabent irdatlan nagy zajt csap, és nem valószínű, hogy jól esik neki. Volt, aki elment, és a baba végigrugdosta az egész filmet. Én inkább nem kockáztattam, nem mentem moziba. Helyette itthon projektoron nézzük a filmeket, nekem tökéletes :)

A forró fürdőket és a szaunázást sem ajánlják, mert a magzatvíz túlmelegedhet, ami nem tesz jót a babának. Ezen felül a meleg vizes medencéket a fertőzésveszély miatt sem ajánlják, csak sportuszodába menjünk, az a tuti.

Aztán ami idő közben történt velem: harmadik trimeszteri derék/csípő/forgófájás. A Moly-on már szépen megfogalmaztam, mi volt, nagyjából azt átmásolom ide is :)

A kezdetekről:

"Vasárnap betöltöttem a 32. hetet, de már kb. 1 hete eléggé problémássá vált a derekam. Azt reméltem, április végéig még aktív tudok maradni, és utána is be tudok menni még 2x az egyetemre, az egyszem kurzusomra (ez kell még, hogy abszolváljak). 

Hát, nem így történt. 

Először csak el-elfáradt a derekam, de kialudtam. Aztán megfájdult kicsit, és már nem aludtam ki. Ma pedig odáig fajult, hogy bár elmenni el tudtam otthonról, és egy egész picike sétát is tettünk a Kedvessel, felfelé a lépcsőn már csak rá támaszkodva tudtam feljönni – vagy választhattam volna, hogy két kézzel a korlátba csimpaszkodva vonszolom fel magam, de ezt a férjem azért nem hagyta. A jobb derekam/csípőm/forgóm (azt se tudom, mit érint pontosan) a gyenge pont, így ha a jobb lábamra nehezedek, az fájdalmas tud lenni (és most a lépcsőn felfelé extra fájdalmas volt). Bár nem mindig, napközben épp volt, hogy azt éreztem, egész jó vagyok, nincs folyamatos nyilalló fájdalom, csak lassított járás (meg csak egész aprókat tudok lépni). Nem igazán tudom, hogy mi lenne jó neki. A csípőkörzések egész jók, meg néhány átmozgató gyakorlat, de pl. alvás után reggel mindig rosszabb, mintha be lennének rozsdásodva. Napközben így nehéz eldönteni, hogy mozogjak, vagy pihenjek. Már hívtam kismamamasszőrt is, de mivel bába is egyben, ma épp nem tudtunk beszélni, épp szülésnél volt. Remélem, holnap tudunk, és hamar sikerül időpontot egyeztetni. És remélem, hogy valamivel jobb lesz, és nem csak egyre rosszabb. Bár persze, ahogy a Kedves is rávilágított, a terhelés már nem lesz kisebb, a baba csak folyamatosan növekszik (és már múlt hét szerdán is 2393 g-ra becsülték, ami persze nem pontos, de akkor is…). Maximum a saját hízásomat tudom valamelyest befolyásolni, ha jobban odafigyelek arra, mit eszem (eddig annyira nem kellett, nem jöttek fel vészesen a kilók)."

Aztán az enyhülésről:

"A múlt heti eset, azt hiszem, hétfőn volt, mikor nem tudtam feljönni egyedül a lépcsőn, nagyon megijesztett. Kétségbeesetten hívtam a kismamamasszőrt, akivel másnap tudtam végül egyeztetni. Először jövő hetet mondott, akkor kétségbeestem, hogy mi a fenét fogok én addig csinálni… aztán végül péntekre be tudott szorítani a napi rendjébe :) Na de addig se voltam rest, igyekeztem én is gyógyítani magam. 

Két napig a következő volt a menetrend: először is, nem mentem ki a lakásból. Felváltva pihentem és mozogtam, ami azt jelentette, hogy a nap nagy részében a kanapén ültem (jól megtámasztott háttal és derékkal), szakdolgozatot írtam, aztán 1-2 óránként felálltam és átmozgattam magam, napi 2x „tornáztam”. Ami kb. a következőből állt: csípőkörzés 8-as formában, meg simán körbe-körbe is (mind a két feladat mindkét irányba), utána térdelő támasz és cicahát-kutyahát úgy, hogy kutyánál beszívtam orron keresztül, cicánál pedig kifújtam szájon keresztül a levegőt. Ezt addig, amíg kellemesen relaxált állapotba kerültem a légzésre figyeléstől. Ezután mindenféle nyújtások következtek. Felültem, a két talpamat összeraktam, először közel a csípőmhöz, és szintén jó kis légzésekkel nyújtottam, aztán távolítottam a csípőmtől az összerakott talpaimat, és minden egyes kilégzésnél kicsit közelebb hajoltam rá. Ezután felegyenesedtem (csak óvatosan és lassan!), az egyik lábam nyújtva, a másikat hajlítva a nyújtott láb térdéhez raktam, és ráhajoltam a nyújtott lábra (minden kilégzésnél egyre mélyebbre), majd lábcsere (közben a nyújtott láb pipál). Ha jól esett, akkor még nagy terpeszbe is beültem és úgyis ráhajoltam az egyik és a másik lábamra is. Nagyjából ennyiből állt a tornám. Ezen kívül 2 napig napi 1x le is dőltem du. pihenni-aludni, kb. 1 órára. Ekkor bekentem körömvirágkrémmel az érintett területet, illetve levendulás.vizes borogatást tettem rá (+ száraz kötést), és így pihentem. Miután felkeltem, levettem a kötést. Ezt azért csináltam, mert olyan érzésem volt, mintha be lenne gyulladva, és a levendula jó arra (és amennyire én tudom, ez veszélytelenül használható várandósság alatt is). 

Éjszaka pedig többnyire párnával a lábam között aludtam. 

Így szerdára sikerült azt elérni, hogy le tudtunk menni Gödöllőre ügyet intézni, és ott is tudtam lépcsőzni, illetve itthon is fel tudtam jönni egyedül a lépcsőn (de azért autóval kellett ide-oda furikázni, Apa jött fel értünk Pestre és hozott haza minket). 

Pénteken jött a kismamamasszőr, aki bő egy órán keresztül masszírozott. A keresztcsontot nem masszírozta, nehogy problémát okozzon egy kis alhasi vérbőséggel, de 2 perc után nem is hiányzott, hogy ott masszírozza. Inkább lejjebb, a csípőmet, fenekemet, combom oldalát masszírozta (mandulaolajjal). Megnyugtatott, hogy ezt valószínűleg nem nagyon tudtam volna elkerülni, mert a hormonok miatt csúszik szét a medencém, csípőm, lazul minden, hogy készüljön a szülésre. Sok kismamának vannak ilyen tünetei. Meg azt is mondta, hogy nehéz hozzáférni, mert mélyen az izom (! és nem zsír :P) alatt vannak az érintett területek, így csak a kitartó masszírozás tud segíteni, hogy elérjen oda is a hatása. Hát jó kitartó volt. 

Szombaton el tudtam menni osztálytalálkozóra, és nem robbantam le :) Hétfőn el tudtunk menni vásárolni a közeli boltba, és haza tudtam jönni egyedül, a lépcsőn sem kellett segíteni. Tegnap pedig elvillamosoztam a Blahára, ott egy picit sétáltunk, aztán haza tudtam jönni egyedül (még krumplit és uborkát is vettem az útba eső zöldségesnél). És úgy tudok éjszaka megfordulni, hogy nem kell csigatempóban araszolni a csípőmmel, esetleg kézzel rásegíteni. Csodálatos érzés! :) 

A hosszú séták még mindig nem nekem valók, és vsz. ez már így is marad, de az, hogy a mindennapi teendőimet el tudom látni, és nincsenek olyan nagy fájdalmaim, óriási érzés! Persze nem bízom el magam, és továbbra is inkább itthon pihengetek, emelni nem emelek nehezet, és mindenből csak annyit csinálok, amennyi jól esik. A pingvines járás viszont szerintem marad, csak kicsit visszafogottabb formában. 

A pocaktartót végül nem próbáltam.

Amúgy a leányzó jól van, befordult már a 32. hétre biztosan (akkor voltam UH-n), és azóta is érzem, mert jól lent van a hasam, és kezdi nyomogatni a hólyagomat is."

Hát így. Tegnap el tudtam egyedül intézni a szakdolgozatom köttetését, leadását, bár hazafelé azért a téren megpihentem, mielőtt feljöttem volna a lépcsőn, de sikeresen feljöttem, nyilalló fájdalom nélkül. A lábaim azért elfáradtak (jó meleg is lett délutánra, én meg szerintem túl voltam hozzá öltözve). Ma is tettünk itt a környéken egy kis sétát. Cipelni már nem cipelek semmi nehezet, venni is max. 1-2 kg-ig veszek valamit, és nem messzi boltból. És olyan csodálatos érzés, hogy ismét képes vagyok a mindennapi teendőimet ellátni :)

A szakdolgozat letudva, munkába már nem járok, szóval most jön az a furcsa időszak, amikor nem lesz más dolgom, mint pihenni, a babára és magamra figyelni (meg kicsit kényeztetni a férjemet is azért), és készülődni. Már csak másfél hónap van hátra a kiírt időpontig :)