A tej

Tej :) (bármennyire is nehezen felismerhető)
(Kicsit már beleittam, mielőtt eszembe jutott, hogy lefotózhatnám)

  Ugye azt mondom, hogy írok, mert jól esik - és hátha másnak is. Hát ez a pohár tej most nagyon jól esett. Nem olyan rég találtam rá a csarnokban erre a tejes pultra, ahol finom házi tejet árulnak (azt hiszem, Valkóról). A héten is jártam kint, egyből vettem 4 litert is. A bolti tejek után ez valami isteni. Pedig semmi bajom a bolti tejekkel. Sőt, sokáig úgy voltam vele, hogy nem is érzem a különbséget. Müzlihez, tejberizshez, sütibe épp ugyanolyan jó a 1,5%-os UHT tej, mint a 2,8-as vagy 3,5-ös házi tej. Jók is voltak, elvoltam velük, de azért amikor a tegnapi tejberizst megkóstoltam tök pucéron (mármint a tejberizsre értem a pucér jelzőt, kakaó és méz nélkül), csak egy csomag vaníliás cukor meg egy adag mazsola volt benne, és azt éreztem, hogy hm, így is egész jó... Szóval ekkor rádöbbentem, hogy nem mindegy. A mostani pohár tej tovább erősített ebben. Úgyhogy csak megéri kijárni a csarnokba. Így legalább a magyar tehénkék kapják a pénzt, nem a németek. :)

  Ennek örömére nekiálltam olvasni a tejről. Sok mindent mondanak róla, van ugye az "Erő, izom, tejet iszom.", de azt is mondogatják, hogy a felnőtt szervezetnek már nem tesz jót. Pl. Jane Heimlich a Tej: halálos méreg c. könyvének előszavában a következőt írja: „Talán nem akarná meghallani, de amit egész életében mondtak Önnek a tejről, az nyilvánvaló hazugság. Az Ön pohár teje, még az alacsony zsírtartalmú is, tocsog a zsírban (ami megegyezik három szelet szalonna zsírtartalmával), a koleszterinben, az antibiotikumokban, a baktériumokban és – a legkevésbé gusztusos összetevőben – a gennyben.” Háh. Erről az jut eszembe, amikor a biosz tanárunk riogatott minket, vagyis inkább viccesen megjegyezte (várva a kiváltott hatásra), hogy amikor kijövünk a tus alól, és nagyon tisztának gondoljuk magunkat, az egyáltalán nincs úgy, a bőrünk akkor is hemzseg a baktériumoktól.
  Meg ír ez a cikk olyat is, hogy összefüggésben van a rák és leukémia kialakulásával, a cukorbetegséggel és autizmussal. Aztán ennek nagy részét cáfolják az eredmények, illetve kimutatják, hogy nem csak a tej a ludas, vagy nem úgy... Pl. fontos, hogy a babák anyatejen nőjenek fel, akkor kevesebb a gond, vagy ne pasztörizált tejet igyanak, vagy ne használjanak rovarirtó szereket a mezőgazdaságban (aztán ne egyék azt meg a tehenek a szénával)... Szóval megint nincsenek túl egyértelmű eredmények. Annyi minden befolyásoló tényező van.
  Ez a cikk keményen támadja a tejet, sportoló szemmel nézi - és elég csúnyán nyilatkozik a másik táborról. Viszont pozitívan ír a táplálékkiegészítőkről (amitől én meg erősen idegenkedem).
  Aztán írnak arról, hogy a házi tej, amit piacon vehetünk, sok káros mikroorganizmust tartalmazhat, a táplálkozási szakértők ezért inkább az UHT tejet javasolják - minden jó megvan benne, de a rosszakat már kiölték.

  Szóval összességében nem lettem sokkal okosabb. Mondanak hideget-meleget a tejről. Azt hiszem, ez is olyan "Mindenki tapasztalja ki magának - bírja-e a gyomra vagy sem, és persze csak mértékkel fogyasszuk", dolog.