Meg is kezdődött a regeneráció már aznap. Bekentem az arcbőröm olívaolajjal, mert azt kellett észrevegyem, hogy megviselték az évek, a cudar időjárás és a vizsgaidőszak, amikor nem sok figyelmet fordítottam a bőrápolásra. A "megviselték az évek" talán viccesen hangozhat, mert hát mit akarok, csak 22 vagyok - de látszik. Látszik, hogy már nem vagyok 18, és kb. egy éve az első állandó ráncom is megjelent. Szerencsére egy mosolyránc, úgyhogy el tudom fogadni. A jobb arcomon egy mosolygödröcske eredménye. Nem szimmetrikus úgy tűnik a mosolyom, mert a másik oldalon nincs.
Ezután kicsit körbeugráltam az én Kedvesemet, örültem, hogy végre foglalkozhatok vele. Épp fájt a lába, hát kapott lábfürdőt (felavattuk az új lavórunkat!), meg masszázst. Aztán leültünk NCIS-t nézni kakaóval (tökéletes lett!) és popcornnal. Néztük úgy hajnal 1-ig, aztán zsupsz be az ágyba, másnap későn kelés, beágyazás, fésülködés, felöltözés (ahogy a napirend diktálja), főzőcskézés (chilis bab és puding), még egy kis NCIS, este pedig elmentünk nővéremékkel megnézni a Hobbit c. filmet.
A film annyira nem volt jó, mint reméltem. A tájak gyönyörűek, de nekem az eleje kissé vontatott volt, sokat forgolódtam és ásítoztam (fáradt is voltam, de egy jó film jobban lekötött volna), aztán belejöttek, de hát na.. összességében nem az igazi. Viszont a fiatal Bilbót játszó színész nekem sokkal szimpatikusabb hobbit, mint szegény Frodó. Jobban passzol a karaktere hozzá, szerintem, bár nem vagyok hobbit-szakértő, a könyvet sem olvastam.
Este még egy kis NCIS és vacsora, aztán alvás. (Ja, túrázni nem mentünk, mert nem esett elég hó.)
Vasárnap ugyanúgy reggeli rutinok, kis mosogatás, vagy aznap, vagy szombaton volt mosás és teregetés is, vasárnap is egy jó adag NCIS, szóval pihenés és döglődés a javából. Illetve végre epiláltam is, meg hajat mostam, bekenegettem magam, kellett már.
 |
| NCIS - az új csapat |
A hétfői napra feliratkoztam zsírégető órára, de végül nem volt lelkierőm elmenni. Egyedül nem jó... Helyette viszont főztem reggel teát a Kedvesnek, elkísértem a munkahelyére, közben beugrottunk az aktuális kedvenc pékségünkbe és megreggeliztünk, beszélgettünk. Hazafelé is sétáltam, nem villamosoztam, mert rájöttem, hogy lejárt a bérletem. Így kb. másfél órás sétával indítottam a napot. Érezte is a combom meg a fenekem. Hazaérvén gyorsan harci szerelésbe bújtam. Először megpróbáltam magassarkúban tenni-venni, ahogy a terveimben állt, de hát egyszerűen bosszantó abban dolgozni! Nem lehet olyan lendületesen haladni a munkával. Úgyhogy a magassarkúban való járás megtanulását egy másik alkalomra halasztom. Inkább sportcipőbe bújtam, kiráztam minden plédet és rongyszőnyeget, a rongyszőnyegek közül a 3 koszosat bedobtam mosásba, kiporszívóztam és felmostam. A konyhában csak később, ott mosogattam, amíg a többi helyen felszáradt minden. Majdnem a végére is értem a töménytelen mosatlannak (a múltkor végül nem mosogattunk el a Kedvessel), a padló meg csillog-villog, úgyhogy jippí!
A nagy munka után következett egy kis olvasgatás. Behoztam a lemaradást az Új szerelmes kalendáriummal, úgyhogy ezentúl már csak napi egy vers az adag. Próbálkoztam a L'île au trésor-ral is, hogy haladjak a franciával, de kell hozzá a szótáram, úgyhogy majd inkább holnap folytatom, amikor nagyobb lelki erőm lesz szótárazni.
Ebédre beugrottam a Kedveshez, elmentünk együtt ebédelni, kettesben. Finomat ettünk, jót sétáltunk oda- meg vissza, és elhatároztuk, hogy rendszeresítjük. Heti egyszer megérdemeljük ezt. A hétfőim meg úgy néz ki, a szorgalmi időszakban is szabadok lesznek.
Most pedig nézek még egy Veronica Mars részt, várom haza a Kedvest, hogy menjünk vásárolni, vacsikészítés, borozgatás, romantika, és ha minden jól megy, jól elverem UNO-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése