Tárt Kapu Galéria - megnéztük a színes harisnyák napján

Bal csirke enyém, jobb csirke Timdéré

  Ma végül eljutottunk Timdéremmel a Tárt Kapu Galériába, amit már előzőleg ajánlottam. A galéria aprócska, két szintes, de nagyon kellemes. Kedves férfi fogadott minket, aki azonnal kapcsolgatta föl a lámpákat, a virágoknak vizet adott. A kiállításon vannak festmények, sokféle technikával készült képek (linómetszet, zsírkréta, ceruza, ...) és kerámiafigurák is. Odavoltam a figurákért. A képek és a figurák között is voltak igazi műalkotások, illetve egyszerűbb alkotások is. Sokszor egy-egy szín fogott meg, vagy az a kitartás, amivel az illető rajzolhatta a sok kis apró négyszögből álló képet. Mindenképp érdemes megnézni, érdekes és ingyenes és könnyen megközelíthető (Hőgyes Endre utca 2., IX. kerület, a Corvin-negyedhez közel). Eleinte ketten voltunk Timdérrel, meg ugye a férfi, később érkeztek még emberek, akik ismerték az alkotókat, az egyik hölgy mesélt is kicsit róluk, illetve a Galériáról és a jövendőbeli projektekről. Feliratkoztunk egy levlistára, hogy megkapjuk az információkat a jövőbeli tervekről. Ezek között szerepel nemzetközi kiállítás is (franciák, japánok, románok...), műhelyfoglalkozások, találkozás az alkotókkal, ilyesmik. Úgyhogy izgatottan várom, várjuk őket! Még egy-egy varrott csirkét is kaptunk :) Írtunk a vendégkönyvbe és távoztunk, majd kint fotózkodtunk a csirkékkel meg a harisnyáinkkal. Ugyanis ma van a színes harisnyák világnapja, ami saját kreálmány, bővebben itt és itt olvashattok róla. Igaz, Timdérem harisnyája fekete, de hát az is egy szín végül is. És alatta van még egy színes harisnya is. Ma borzasztó szeles és hideg idő volt, úgyhogy csak a nap kedvéért bújtam szoknyába és harisnyába, a reggeli sétán még nadrágban voltam. Timdérem pedig a legvastagabb harisnyáját vette fel, hogy ne fagyjon meg. De végül én sem fagytam halálra :)

Két Timdér és két Do láb

  További színes napok a blog jobb oldali sávjában találhatók, a következő március 25.: kék nap.

3. Timdér és Do kiállítás - megvalósult

  És létrejött a 3. Timdér és Do kiállítás, Budapest, Milano és Torino "témakörben".
  Érdemes volt a tegnapi napra halasztani a kiállítást, mert csodaszép napunk volt és még zenei aláfestést is kaptunk a híd alól. Ráadásul kipihentebbek is voltunk, kevésbé nyűgösek (én legalábbis borzasztó nyűgös voltam előző nap), úgyhogy a hangulatunk is alkalomhoz illő volt. Nem beszélve arról, hogy épp ugyanaz a pulcsi volt rajtam, mint az első kiállításunkkor. Pedig évek óta nem volt rajtam az a pulóver!
  A képek felragasztása már igazán nem telt sok időbe, úgyhogy a következő alkalomkor már egyszerűsítünk a dolgokon, a plakátot viszont jobban át kell gondolni. Jobb helyre tenni, zászlókat rajzolni a különböző nyelvű leírásokhoz, hogy mindenki megértse: a képek elvihetők. Nem sokat maradtunk ott, de már így is volt kellemes élményünk. Egy pár elvitte a cicáimat, odajöttek hozzánk, érdeklődtek (az angolomat fejlesztenem kell!), és bátorítottak, hogy legyen még ilyen! Úgyhogy már ezért megérte :) Vagy azért, amikor egy leányzó elhaladva a képek mellett odaszólt a társának, hogy "Wait, wait, wait" (Várj, várj, várj!), és meg is tapizta a képet, de nem vitte el (szerintem azért, mert nem olvasta el a beharangozó plakátot). Voltak, akik simán elhaladtak a kiállítás mellett, voltak, akik csak lassítottak, de voltak, akik tüzetesen végignézték. Azért ez mindig jó érzés. Bár előtte lévő nap úgy éreztem, kiöregedtünk ebből, mert arra gondoltam előkészületek közben, hogy jaj, szakdoga, házimunka, késő van, Kedves, haza kéne menni... De nem, nem öregedtünk ki. Csak egyszerűsíteni kell a dolgokon. Nem lesz bugyizás meg címkeragasztás. A hátuljára otthon ráírjuk a ráírandó dolgokat, együtt megírjuk a beharangozó plakátot és csakis szép, napos időben ragasztjuk ki a képeket.
  Remélem, a cicákon kívül más kép is gazdára talált (még mielőtt a közteresek, vagy akiknek dolguk, le nem szedték az összeset).

  A kiállításról képek is készültek, duplán is, mert az érzés kedvéért odaadtam Timdéremnek a fényképezőt, hogy ő is végigkattingathassa. Szóval fogadjátok szeretettel online galériánkat.

  Frissítés: Egy budapesti séta során fotóztam a 3. kiállításunk "rám eső részét", az összes, akkor készült, felvállalható képet feltöltöttem, ide kattintva megtekinthetitek.
Még frissítés: Timdérem is írt az eseményről, bár nem az eredeti, univerzummogos blogjára, hanem a románra, kétnyelvű lett így a bejegyzés, olvassátok szeretettel.

3. Timdér és Do kiállítás - dátummódosítás

Kedves Érdeklődők!

  Sajnálattal jelentem be, hogy a mai 3. Timdér és Do kiállítás nem valósult meg, mivel az előkészületek mintegy 3x annyi ideig tartottak, mint terveztük... Így végül kimerülten inkább hazafelé vettük az irányt. De most már esőállóak a képek. Legközelebb azért inkább nem bugyizzuk be a képeket, címkét sem kapnak, csak a hátuljukra írunk fel mindent, aztán mehetnek blu tack-kel a hídra. A kellemetlenségekért szíves elnézéseteket és megértéseteket kérjük! Köszönjük!

  Új időpont:

2013. március 20. szerda

Esküvőszervezés 3.0

  Persze, a 2.0 után nem egyből a 3.0 jön, még a 2.0-nál sem kéne tartani, nem értek én ehhez, csak jól hangzik. (Előző verziós állapotok itt és itt.) A lényeg, hogy ma újabb lépést haladtam az esküvői teendőkkel kapcsolatban. Már megvan a ruha fazonja, a varrónő, a melltartót is megvettem, miután pár hete találkoztam a varrónővel is megegyeztünk az anyagban, adott pár tippet, honnan lehet beszerezni és ma elmentünk Anyával is megvettük az anyagot is, a cipőt is. Az anyagvásárláshoz volt pár üzlet a tarsolyunkban:

• Máthé Textil
• Eurotextil (boltlistája itt) - webes rendelés is lehetséges
• Csipkeshop-Karnak bolt - nem találtam weboldalt, cím: 1071 Bp., Dembinszky u. 29., nyitva: H-P 9-16, SZ: 10-14
• Kis Brammer

  A lista kb. ár szerint növekvő sorba van rendezve, tehát a Máthé Textil a legolcsóbb, a Kis Brammer pedig már az, ami nem igazán az én/mi pénztárcánkhoz van szabva, de az biztos, hogy minőségi anyagokkal dolgoznak.

  Anya a Klinikákhoz érkezett Apával, onnan elsétáltunk a Keletihez, a Máthé Textilhez, így volt logikus, utána haladtunk volna befelé - de nem haladtunk, mivel a Máthé Textilben mindent megtaláltunk. A ruhám végül fehér pamutszaténból lesz, aminek külön örülök, így nem kell műszálas ruhában lennem. Bár vettünk alá bélésselymet is. Az eladók a pamutszatén alá nem ajánlják nyárra, de a varrónőm meg igen, azon már nem múlott, majd kiügyeskedünk valamit. Négy méter pamutszatén és négy méter bélésselyem összesen 12 ezer forint volt, nagyon örültem, hogy ennyivel megúsztuk. Ezután Anyának kezdtünk el anyagot nézni az esküvőre, és szintén pamutszaténból találtunk egy nagyon szép kéket. Az esküvő részt letudva továbbmentünk, Anya nyári ruhához keresett magának anyagot, talált is egy nagyon bájos virágmintásat, végül nekem is mutattak egy nagyobb mintás, szép színes anyagot, ami még friss volt, nemrég érkezett, magam elé tartottam és megtetszett, szóval nekem is lesz szép új nyári ruhám. Ezzel lezárult az anyagvásárlás. Az eladó hölgy nagyon kedves, készséges és hozzáértő volt, még egy-két eladóhölgy is hozzászólt néha, ők is nagyon kedvesek voltak, úgyhogy elégedetten távoztunk.

  Anya javaslatára átmentünk szembe a Krokodil Corso cipőáruházba, hátha érkeztek már nyári szandálok, hiszen a méteráru boltba is most érkeztek a nyári anyagok. És Anyának igaza lett, már voltak bőséggel szandálok. Találtunk is egy szép, kényelmes fehéret, Jana, 12.490 Ft, szóval még az ára is elfogadható (bőr). A sarka ugyan nem fehér, hanem barna, de kit érdekel, ha nem látom (és ha kényelmes!!)? Felhívtam a vőlegényt, őt zavarná-e, de őt nem különösebben érdekli, milyen cipő lesz rajtam, a lényeg, hogy kényelmes legyen és ne sírjak, hogy fáj a lábam, stb. Felőle balerina cipőben is lehetek. Zavart még az elején az is, hogy tépőzáras és nem csatos, meg hogy esetleg egy kicsit lelóg a lábam róla, de érzésre nem zavar, csak úgy a határon éreztem a méretet, de nagyobb nem volt belőle. Az eladók szerint jó volt így, szerintem is vállalható és kényelmes, úgyhogy örültem. Azért felpróbáltam még egy másikat is, ami tényleg csodaszép volt, fehér sarokkal, az is bőr, de túl magas volt a sarka, épp hogy tipegni tudtam benne, meg szétnyomta volna a lábamat, nem nekem való az a fazon. Úgyhogy az első mellett döntöttem. Ezután Anyának próbáltunk benti papucsot nézni, de sajnos nem találtunk megfelelőt. Úgyhogy szülinapjára marad a zöldségaprító. Egyébként itt is nagyon kedvesek és készségesek az eladók, a választék is bőséges és sok jó minőségű cipőt árulnak, úgyhogy megéri benézni.

  Szóval ami eddig megvan:

• melltartó, Triumph Fresh'n Up WHPN, 6299 Ft (vicces, hogy se magyar, se angol nyelvű oldalon nem találtam)
• ruhaanyag (pamutszatén és bélésselyem) a Máthé Textilből 12.000 Ft
• ruha fazon
• varrónő
• gyűrűk
• bugyi (az még régebbről, C&A-s egyszerű fehér)
• az üzlet, ahol a Kedves öltönyét készíttetjük (fejből nem tudom, a névjegy pedig a Kedvesnél van)
• fodrász
• fotós (ismerős)
• sminkes (nővérem)
• vendéglista (kb. 60-65 fő, még a plusz egyek variálhatnak)

  És végre a helyszínről és az időpontról is beszéltünk, hogyan is legyen. A terv a következő: augusztus 19, hétfő, akkor hosszú hétvége van. Bár hivatalosan munkaszüneti nap, azért szerintem tartanak esküvőt (valószínűleg plusz pénzért), erre még rá kell kérdezni. Itt tartanánk a Bakáts téren, meg kell nézni, hány fő fér be és hogy néz ki. Ezután beülnénk valahova enni egyet, lehetőleg a közelbe. Ez akár egy pizzázó vagy hamburgeres is lehet, ha befér legalább 50 fő. Önköltséges lenne (persze igyekeznénk olcsó helyet találni; a Hilton kizárva), és nem kérnénk nászajándékot. A 18 éven aluliak és a fodrász illetve fotós étkezését állnánk mi (meg persze a sajátunkat). Nászútra végül nem Horvátországba mennénk, hanem Kemencére, ahova tavaly nyáron terveztünk menni, csak a Kedves kificamította a bokáját és túrázni úgy nem az igazi. Így talán félre tudnánk tenni télre, hogy végre elmenjünk és megtanuljunk síelni (így a bakancslistám is csökkenne). Horvátországba pedig elmennénk mondjuk az első házassági évfordulónkon.

  Ami még hátravan:

• időpont-egyeztetés a varrónővel és ruhavarratás
• öltönyvarratás
• házasságkötőterem-szemle
• és időpontfoglalás
• "evős hely" keresése és foglalása
• meghívók elkészítése és kiküldése (előtte e-mailes előörs, hogy tutira ráérjenek)
• egyeztetés a fodrásszal és a fotóssal
• ékszerválasztás
• Kemencére helyfoglalás

Termékeny vasárnap

  A mai vasárnap egy igen szép vasárnap. Bár rosszat álmodtam és kicsit nyűgösen ébredtem, de minden jól alakult. Átrendeztük a nappalit, én közben levertem egy polcot, így a rajta lévő dolgok a földön landoltak, összetörtek (bár volt, ami túlélte!), úgyhogy Csabinak adtam némi munkát, a porcelán tojásomat kellett összeragasztania (vettem neki hozzá pillanatragasztót ^^). Na szóval minden remekül alakult, készítettünk egy finom, egyszerű ebédet, krumplipürét és rántott husit, illetve palacsintát. Átjött a Kedves édesapja és apai nagymamája, ettünk és beszélgettünk egy jót, aztán elmentek, ejtőztünk a Kedvessel. Ő játszott, olvasgatott, én pedig alkottam. Végre ismét. Kipróbáltam a karácsonyra kapott olajpasztellt és a Kedvestől kapott rajzkapra folytattam a vízi élővilágos (elsősorban bálnás) sorozatomat. Hadd mutassam be Nektek Béla bálnát:

  Hasonlít Dezsőre, de Béla másik fajta bálna, hosszabbak az uszonyai például. A rajznál nem törekdetem túlzott mértékben a valóságos ábrázolásra, így az arányok nagyon-nagy valószínűséggel nem stimmelnek, a színek sem mindenhol, illetve az élővilág összetételére sem fordítottam figyelmet, nem biztos, hogy az ábrázolt élőlények előfordulnak ugyanabban a környezetben. Na meg persze ott a kötelező szivecske.

  Az olajkréta mellesleg csodásan szerepelt, továbbra is imádom. Szerencsére nem használódik olyan gyorsan, mint aggódtam, úgyhogy még számos képet fogok alkotni vele. Jól fed, a kontúrokat könnyű elsimítani, szépen lehet a színeket keverni, élénkek a színek, úgyhogy kevésbé ügyes embereknek is ajánlom (én sem vagyok valami nagy rajzzseni), remek dekorációt lehet vele készíteni. Viszont mivel kréta, és abból is a bumszlibb fajta, így apró, finom vonalak rajzolására nem igazán alkalmas.

  Ezután betettem egy adag ruhát a mosásba, levágtuk a Kedves haját (most főleg ő vágta), néztünk egy Dr House-t, üzletelt, beraktam egy kenyeret sülni, most várjuk Anyukáját az ajándék laptoppal, az este hátralévő részében tervbe van véve egy fürdő, vacsora, közös mosogatás és még némi Dr House.

  Remélem, mindenkinek ilyen szép vasárnapja volt!