Gácsér uborkasalátával - és a keményítős süti esete

Ennek a gácsérnak semmi köze sincsen a kacsához - ha csak nem kacsatojást használunk hozzá. Ez egy végtelenül egyszerű, ám ugyanolyan laktató tésztaétel. Hogy kicsit különlegesebb és nyáriasabb legyen, a Párommal uborkasalátát készítettünk mellé.
Az előétel szilvás-banános tejes turmix volt (a szilvát nem szabad csak magában, valamivel keverni kell, mert nagyon savas!), aztán gácsér uborkasalátával, desszertnek meg... arról majd később. Most következzen a gácsér receptje.

Hozzávalók (4-6 főre):

- kb. fél kg szarvacska tészta (vagy bármi egyéb, amit szeretünk)
- 4-5 tojás (attól függ, mekkorák a tojások)
- 25-30 dkg sajt (főként trappista és egy kevés füstölt, de kedv szerint válogatható)
- só
- bors
- víz



A tésztát sós vízben megfőzzük. Közben feltörjük egy tálba a tojásokat és lereszeljük a sajtot. Mihelyst megfőtt, leöntjük róla a vizet, de a gázt közben nem zárjuk el. Visszatesszük a tésztát a tűzre, ráöntjük a tojásokat, közben folyamatosan kevergetjük, oda ne égjen, fűszerezzük sóval, borssal, ráöntjük a sajtot is, és kicsit sütjük még, folyamatosan kevergetve, még a tojás olyan rántotta szerű, a sajt pedig folyós nem lesz (pár perc az egész). Ezután elzárjuk a gázt és tálalhatjuk is. Frissen, vagy legalábbis melegen az igazi, amikor még folyik a sajt.
Ehetjük magában, vagy bármilyen salátával. Mi uborkasalátát készítettünk, Párom gyalulta az új, hiper-szuper gyaluval, sőt azzal is pucolta, én pedig beízesítettem. A mokkáskanálhiány ismét megmutatkozott... hiába igyekeztem figyelni, hogy bár teáskanál van a kezemben, de csak mokkáskanálnyi kell, mégis 3 teáskanál ecet ment a lébe... Így szépen tovább vizeztem, sóztam, cukroztam, míg elfogadható nem lett. Azért remélem, legközelebb gördülékenyebben fog menni.


A recept a Kedves Páromtól és családjától származik, náluk hagyománya van ennek az ételnek. Az unokatestvérekkel, ha Pároméknál voltak, ezt ették - de tonnaszámra. Hiába, feneketlen bendőjűek azok a fiúk - még jobban, mint a női táskák.
Most vasárnap a leendő Apóst és az ő Kedves Édesanyját vártuk ebédre. Előző este csak törtem és törtem a fejem, hogy mit készítsünk másnap ebédre. Jó lenne valami nyárias, meg uborka is van... de a cukkínivel hogy rakom egybe... sok apróbb probléma merült fel. Végül a Kedves bedobta ötletnek, hogy legyen valami tésztaétel. Emlékeztem, hogy láttam is egy cukkínis carbonara receptet, gondoltam, az jó lesz. Össze is írtam a bevásárlólistát másnapra. Na de a boltban aztán a Kedves elkezdett ellenkezni, hogy ő nem akarja valami zöld izével elrontani a fincsi carbonara-t. Hát jó, akkor legyen sima carbonara. De legyen az ő receptjük szerint (ez is családi étel), füstölt-főtt tarjából. Ám abból nem volt egybe nagy darab, csak szeletelt, az meg nem jó, mert szétfő. Akkor legyen angolszalonnás, mint a netes receptben. De az is csak szeletelve volt kirakva, nekem pedig már nem volt kedvem kérdezősködni (tudom, gyerekes), akkor a Kedves előrukkolt a gácsér ötlettel. Rábólintottam, de nem voltam vele elégedett. Semmi nyárias nincs benne és olyan kis egyszerű... Kicsit morcogtam, aztán eszembe jutottak az uborkák. Fel is villanyozódtam és megkérdeztem a Kedvest - vagy inkább kijelentettem - hogy a gácsérhoz illik az uborkasaláta! Gyorsan elrohantam még egy kis uborkáért, hogy biztosan legyen elég, aztán láttam, hogy még mindig nem kerültünk sorra (mert időközben beálltunk a pénztárhoz), úgyhogy még egy kis ecetért is elszaladtam, a biztonság kedvéért, bár volt otthon még egy kevés. Így alkottuk meg végül a fent említett ételt.


Desszertnek egy keményítős sütit gondoltunk, mivel a múltkori kínai illatos-omlós próbálkozásból maradt bőven. Ezt a Kedves készítette, én csak időnként asszisztáltam. Fél adagot gondoltunk, aztán lett belőle háromnegyed, de teljes adag vajjal, gyúrás helyett habverővel, fóliába tekerés helyett csak bedobtuk egy tányéron a hűtőbe, aztán nem parányi gombócokat gyúrtunk, hanem egy zacskóba öntöttük az anyagot, amire lyukat vágtunk és abból nyomogattunk kis kupacokat sütőpapírra. A koktélcseresznyét (hál' Istennek) elhagytuk, így tettük be a sütőbe. Az első adag kilapult teljesen, egy lappá olvadt össze és picit oda is égett - és egyáltalán nem olyan fehér volt, mint a képen, hanem világos barna - a második adag nem égett oda, de az is kilapult és lappá vált. Így, miután kihűlt, törni lehetett apró darabkákat. Lekvárral (ribizli, birsalma) egész jó volt - bár érződött a túl sok vaj - de ennyit a keményítőről... Maradunk a lisztnél.

Rakott cukkini

A receptet a neten találtam (ezúton is köszönöm a feltöltőnek!), de kicsit módosítottam rajta, mert abból dolgoztam, ami itthon volt.


Hozzávalók:

- 1 cukkini (az enyém nem volt olyan nagy, inkább közepes)
- 2 db paradicsom (közepes méret)
- maradék sült hús, 2 szelet (eredetileg kínai illatos-omlós, de a bundája vacak lett, azt leszedtem)
- maradék főtt rizs (kb. egy bögre lehetett még főzetlen állapotban)
- olaj helyett sütőpapír (azt ajánlották inkább a tepsihez, de eláztatta a zöldség)
- 1 nagy pohár tejföl
- 3 tojás
- só
- bors
- sajt (ja, az kb. 10 dkg volt)



Egy olyasmi tepsibe raktam mindezt, amit a recept is írt, olyan 20x30-asba. Bekapcsoltam a sütőt, hogy előmelegedjen, 7-8-as fokozat), a 3 tojást felraktam főni, közben a cukkinit összekarikáztam, a felét a tepsi aljára tettem (sütőpapírra), de mivel elég kevés volt a cukkini, így a nagyobb karikákat félbe is vágtam, és úgy szórtam szét, elég szellősen. A paradicsomok felével ugyanezt csináltam. Majd megsóztam, -borsoztam. A tojások ahogy megfőttek, megpucoltam és felkarikáztam őket (inkább széttrancsírozódtak, de végül is az íz a lényeg), és a zöldségekre raktam, majd a husikat is feldaraboltam és azt is ráraktam a kupacra. Ezután következett a rizs, majd a tejföl (a kis pohár szerintem rém kevés lett volna). A tejfölt érdemes szerintem előtte elkeverni némi fűszerrel, de én ezt elfelejtettem. A tejfölre ment a maradék cukkini és paradicsom, majd reszelt sajt.
Ezután raktam be a sütőbe, 5-ös fokozaton. Csodaszépre sült körülbelül 40 perc alatt, a cukkiniknek nem kell az előkészítés szerencsére. Találtam olyan receptet, ahol először megsütik a cukkinikarikákat, de szerintem felesleges. Aznap nagyon forró volt, nem is voltam már éhes, másnap ebédre ettem belőle, kis majonézzel vagy plusz tejföllel igazán finom, de gondolom, ha több benne a paradicsom, akkor még a szósz is elhagyható. A párom sajnos lusta volt elvinni belőle ebédre, harmadnapra pedig valamiért megromlott.... Nagyon szomorú voltam. Úgyhogy ezt nem ajánlom este elkészíteni, amikor nem lehet betenni a forrósága miatt a hűtőbe, illetve ha mégis, akkor másnap fogyjon el! A tojás és a tejföl benne könnyebben romlik, mint gondoltam. Azért még fogok ilyet készíteni, ha kihevertem ezt a tragédiát.
Hús nélkül is készíthető, szerintem úgy is nagyon finom lehet (a miénkben sem volt túl sok), csak épp nekünk ezek voltak a maradékok.

Zöldségturmix

Némi Élő ételek könyve, kíváncsiság, és a nyári zöldség-gyümölcs őrület hatására én is elkészítettem életem első zöldségturmixát.

Hozzávalók:

- 2 kis-közepes fürtös paradicsom
- egy marék porcsin
- pár levél friss bazsalikom
- egy kevés bors
- egy kevés víz (fél-1 dl)

Ezt összeturmixoltam, és kész is volt. Finom, friss, zöld íze van. Augusztusban most ismét kis tisztító kúrát tartok (kicsit könnyebb lesz, mint január-február magasságában), és úgy döntöttem, ez lesz az uzsonnám. Persze bármilyen más zöldséggel is lehet. Én majd valami répásat még biztosan kipróbálok.
A zöldségturmixot ajánlatos frissen inni. A fenti recept egy főre szól, 2-3 dl jön ki belőle. Függ a paradicsomoktól, meg a hozzáadott víz mennyiségétől.

Pogácsa hiányos eszközkészlettel

Hm, a pogácsa receptet eddig fel sem tettem? Na most akkor. :)

Pogácsa (sajtos)

Hozzávalók a tésztához (a zárójeles adagok egy nagyobb adag pogácsa adatai):

- 60 dkg liszt (/90 dkg liszt)

- 30 dkg margarin (/45 dkg)

- 2 tojássárgája (/3)

- 2 mk só (/3 mk)

- 2 dkg nyers élesztő vagy 1 csomag szárított (/3 dkg)

- 20 dkg reszelt sajt (/30 dkg)

- 1 dl tejföl (/1,5 dl)

Plusz:

- kevés liszt

- kevés tej

- kevés cukor

- kevés sajt

- kevés olaj és liszt / sütőpapír

- 1 vagy 2 tojássárgája

Az élesztőt egy kevés (kb. 1 dl) langyos-meleg (de nem forró!) cukros (1 tk) tejben megfuttatjuk (belerakjuk, és megvárjuk, amíg kicsit megemelkedik). Míg az élesztőre várunk, addig a lisztet, margarint, 2 tojássárgáját, sót, sajtot és tejfölt összegyúrjuk. Ahogy az élesztő kész, azt is hozzáöntjük és összegyúrjuk. Az így kapott tésztához még általában kell lisztet rakni, egészen addig, amíg jól összeálló tésztát nem kapunk, ami már nem ragad. Ezután lefedjük egy konyharuhával, mi párnát is szoktunk rá tenni, majd lehetőség szerint valami meleg helyre rakjuk és kb. 1 órán át kelni hagyjuk.

    Mikor a tészta megkelt, bekapcsoljuk a sütőt, hogy előmelegedjen (gázsütőn kb. 6-8-as fokozat a 8-ból), majd a tésztát 2-be vagy 3-ba vágjuk, ahogy kényelmesebb nekünk kezelni. Liszttel megszórt nyújtódeszkán vagy asztalon kinyújtjuk kb. 3-4 mm vastagra, késsel végigmegyünk rajta és bevagdossuk függőlegesen (nem kell nagyon rányomni a kést, nehogy átvágjuk a tésztát), kb. fél centis távolságokban. Ezután pogácsaszaggatóval vagy egy kisebb méretű pohárral kiszaggatjuk a pogácsákat. De akár rudakat is vagdoshatunk belőle. A kör alakú pogácsákat megpödörjük úgy, hogy két külső tenyérélünket odaillesztjük a pogácsa aljához, és néhányat pödrünk rajta. A maradék tésztát mindig újragyúrjuk, kinyújtjuk, bevagdossuk kiszaggatjuk és megpödörjük. A pogácsákat kiolajozott és lisztezett vagy sütőpapírral ellátott tepsibe rakjuk és tojássárgájával megkenjük (egy tojássárgáját egy kis pohárban elkeverünk, és tollal/ecsettel felkenjük a pogácsákra). Ezután a sütő hőfokát levesszük (én 4-5-ös fokozaton sütöm egy 8-as skálán), betesszük a pogácsákat és ha maradt még tészta, nekiállunk annak az elkészítésének. A pogácsát 10-15 perc után már meg lehet nézni, előfordulhat, hogy meg kell fordítani a tepsit, hogy mindenhol egyenletesen átsüljenek a pogácsák. Összesen kb. 20 perc alatt megsül egy adag. A nem zárójeles adagból egy nagyobb tálnyi lesz.

    A fent említett verzióhoz képest kicsit másképp alakult a mai pogácsa. Kezdődött ott, hogy nem volt itthon elég margarin, ami volt, azt is csak megsaccolni tudtam, hány deka, majd egy kis zsírral egészítettem ki, azt is úgy megsaccolva, mivel mérlegünk nincsen. Majd folytatódott ott, hogy mokkáskanalunk sincs, így a teáskanállal próbáltam belőni, annak vajon hányad része lehet egy mokkáskanál. Hát nem sikerült a legjobban, mert picit sótlan lett. A tejfölt eddig is csak kb-ra raktam bele, azzal nem volt gond. Majd túl száraznak éreztem a tésztát, így még egy kevés tejfölt tettem hozzá, az élesztő persze jól eláztatta, akkor ment hozzá még egy adag liszt. A sajtot se tudom, mennyi volt, maradt még a gácsérból (recept hamarosan) egy jó mélytányérnyi reszelt sajt, az belement mind. Eddig azért viszonylag zökkenőmentes volt a dolog. Szépen megkelt, gyönyörű lett a tészta. Akkor döbbentem rá, hogy nem véletlen szemeztem én a Praktikerben a sodrófákkal, de végül nem vettünk, mert nem tetszett egyik sem. Úgyhogy kézzel lapogattam ki a tésztát. Szerencsére a pogácsát nem kell formára nyújtani, meg nem olyan kényes, úgyhogy nem lett belőle gond, csak itt-ott picit véknyabb lett. Ezután arra is rájöttem, hogy pogácsaszaggatónk sincs. Se pálinkáspoharunk. A legkisebb szájú poharunkat is nagynak találtam. Körbenéztem, végül azt az üveget használtam, amiben Anya még a bodzaszörpöt küldte, de már kiürült és mosogatásra várt. Hát elmosogattam és azt használtam. Szerencsére tojáskenegetőnk az van, abból kettő is van.

Tipp: a szaggatóformát minden szaggatás előtt lisztezzük be kicsit, úgy könnyebben kicsúszik belőle a pogácsa.

Az egészséges táplálkozásról - egy bizarr munkamegbeszélés

    Egy ideje aktívan próbálok munkát keresni, elsősorban részmunkaidőset, hosszabb távra, amit a suli mellett is tudnék csinálni. Szóval bőszen keresgetek egy ideje, és mindenre jelentkezem, ami egy kicsit is érdekel és szóba jöhet. Mert hogy van időm bőven állásinterjúkra járni, legalább tapasztalatot szerzek.
    Még a hónap elején jelentkeztem egy teljesen ködös hirdetésre, a lényeg annyi volt, hogy valami wellness, lehet részmunkaidőben is csinálni, és csak érettségi szükséges hozzá, továbbá van képzési lehetőség is. Erre hétfőn válaszoltak, hogy akkor várnának megbeszélésre 27-én, jelezzek, tudok-e menni. Már totál nem emlékeztem, miről van szó, e-mail alapján gyorsan visszakerestem, aztán rábólintottam, persze, miért ne (bár időközben még 3-4 hétre szereztem magamnak munkát).
    Hát tegnap megtörtént a megbeszélés. Kapásból felkészítettek minket, hogy kb. 45 perces lesz, mert kis bemutatót tartanak. Megtudtam, hogy táplálkozási tanácsadó lenne a munka. Ez így elsőre nem is rossz. Még a természetes bőrápolást is megemlítették, annál felcsillant a szemem, mert az érdekel és értek is hozzá valamicskét. De azután... Hát volt ott minden... "Jelentkezzen, aki..." "És 15 kilót fogyott 2 hónap alatt...", jó sok előtte-utána kép, nagyon hatásos "tévhiteloszlatások", stb. Mint egy igazi teleshop reklámban. A munkáról persze alig esett szó. Olyanokról, mint hogy mennyit is fizetne egy-egy kuncsaft, a vevőkör kialakításában pontosan hogyan is segítene a cég, a telefonszámlánkat ki fizetné, a találkozókat hol kéne lebonyolítani (azaz vajon utazgatással telne-e a fél napunk, mert az akkor már marhára nem részmunkaidő), a képzéseket ki finanszírozná... Barcelona persze csábító, mert ott is lesz képzés, de a kiutat ki fizetné? Meg az ottani költségeket.
    De oké, még így is tud érdekes lenni. De amikor azt próbálták meg nekem beadni, hogy aki nem szed táplálékkiegészítőket, az nem élhet egészségesen, akkor kiakadtam... Az a hang, ahogy az egészet előadta. Mert persze akkor is jelentkeznünk kellett, hogy ki szed és ki nem, és hát mekkora hiba, hogy én nem... (persze nem személy szerint nekem mondta) Majd folytatta a program bemutatását. Nem elég, hogy a normál kaja mellé szedjünk táplálékkiegészítőket, de igazából a normál étkezéseket is helyettesítsük valami összetrutymákolt shake-kel. Ha lehet, a reggelit és a vacsorát is, de minimum a reggelit. Mert hát egy tripla burger, meg egy fél kiló sült krumpli plusz fél liter kóla az 1000 kalória, miközben a shake csak 217. Hm. Csak hogy stílusosak legyünk: Tegye fel a kezét, aki ilyen reggeliket szokott csapni (mármint a burgereset)? ... Ugye nem sokan. Az étkezés többé nem étkezés, csak tápanyagbevitel. De tök jó ez a shake, mert teltségérzetet okoz. Képzeljék, a normál táplálék is! És van olyan, ami emellett egészséges is. De közben még élvezni is tudjuk, hogy eszünk... Jöttek az élő példák is, 2 nemrég becsatlakozott hölgy is jelen volt, elmondták a saját tapasztalataikat, meg képet is kaptunk persze. Hogy 1,5 hónap alatt 8 kiló. És hogy mennyivel egészségesebb és fittebb és hogy mindezt éhezés nélkül. Hadd mondjak el valamit. Alapból az éhezéses fogyókúra hülyeség, mert nem hatásos, hosszú távon biztosan nem.

    Továbbá, mi, a kedves Párommal, január közepe-február vége között (illetve ő még rátolt egy hónapot) csináltunk egy diétát. Az alapkoncepció az volt, hogy nem ettünk húst, sem kenyeret vagy tésztát, lisztet csak sűrítésként levesekbe vagy főzelékekbe. Olajban sült dolgokat is csak ritkán ettünk (kb. heti 1). Ja és persze a cukor is tiltó listán volt, az alkohollal egyetemben. Az első két hét gyilkos, akkor még nagyon kívánja az ember az édességet, de utána már egészen könnyű. Végül voltak azért kisebb-nagyobb kihágásaink. A reggelink pl. csokis gabonagolyó keverve kukoricapehellyel és tejjel volt, én kb. két hetente egy-két szelet pirítóst is megengedtem magamnak, illetve ha a Párom édesapjáékhoz mentünk, húst is ettünk egy keveset (ez havi 1-2 alkalom). Meg időnként egy-egy pohár bor, vagy a Páromnak egy doboz sör is lecsúszott. A névnapomra viszont gyümölcssalátát ettünk torta helyett. És így én másfél hónap alatt 6 kilót, a párom pedig kb. 10-et adott le. Nem éheztünk, sőt, jól éreztük magunkat! Jobban éreztük az ízeket, tudtuk élvezni a jó minőségű, cukor nélküli teákat, és a tejfölös párolt zöldség volt a csúcs, meg időnként a feta sajt, illetve a tejföl magában.
    Ebben az időben sajnos nem volt időnk aktívan mozogni mellette, képzelem, akkor milyen hatásos lett volna. És ez a másfél-két és fél hónap megtanított vagy felelevenített sok nagyon jó, zöldséges receptet, amiket hosszú távon is használhatok. Sokan kérdezték, miután felsoroltam, miket nem eszünk, hogy akkor mit eszünk egyáltalán. Hát ott volt a rizs, a mindenféle párolt zöldség. Időnként sült zöldség vagy akár sült krumpli (kevés, és sok salátával), joghurtos saláta (jégsaláta, retek, újhagyma, répa, uborka, feta sajt), levesek és főzelékek, pattogatott kukorica (házilag kipattogtatott), kölesgolyó, gyümölcsök és zöldségek, kefír, joghurt (natúr), zabpehely. Volt mit ennünk. És megtanultunk kevesebbet enni. Nem degeszre enni magunkat, hogy majd kipukkadjunk. Mert kell egy kis idő a tápláléknak, hogy kiváltsa a teltségérzetet és ha nincs dugig a pocak, jobb az emésztés.
    Ja, és az utolsó tromfjukat is verjük. Mert ezzel az étrenddel minden betegségünk elmúlt (női bajok, emésztési gondok) és fittebbnek éreztük magunkat (és azok is voltunk).
    Most már eszünk húst is és kenyeret is, meg cukrot is, de mindent kisebb mennyiségben, és mellette a mozgásra is szakítunk időt. Én pl. napi szinten hasprést végzek, kb. 10 perc a napi tornám, vagy 20, ha kétszer csinálom meg, és már másfél hét után elkezdett látszani az eredmény. Sétálni és biciklizni is szoktam, de azért még így sem az a húde intenzív testmozgás. Emellett pedig eszem mindent, csak ésszel. És láss csodát, változik az alakom, erősödöm és jobban érzem magam a bőrömben. Nem vitatom azt a sok eredményt, amit elértek, de nem táplálékkiegészítő kell hozzá, hanem akaraterő és türelem. Mert kb. 2 hét alatt átáll a szervezet és lehet könnyen csinálni és meg is marad. Pár kiló nálunk is visszajött, de nem lendült annyira bele, nem megállíthatatlan, és most már figyelünk is magunkra és a kisebb adagok is megmaradtak.

    Úgyhogy hol ideges lettem, hol unatkoztam az előadás alatt, de végül én voltam az egyetlen, aki határozottan feltette annál a kérdésnél a kezét, hogy ki az, akit egyáltalán nem érdekel semmilyen formában ez az egész. Se plusz infót nem akar, se az ingyenes állapotfelmérést. Tiszta pénzügyi tanácsadós hülyeség, csak wellnessben. Ebből köszönöm, de nem kérek. Nem adom el a lelkem. Nem mondom azt, hogy a gyógyszernek reklámozott emésztésjavítók helyett vegye meg az én emésztésjavítómat, ahelyett, hogy mondjuk normálisan enne és gyógyteákat inna meg mozogna. Pfuj.