Egyszer volt, hol nem volt... a 2010-es nyár.
Na szóval. Már kaptam kis ösztönzést, noszogatást, hogy írjak, meg aztán bennem is érlelődnek a történések. Csak ugye nyár van, és én valahogy sehogy sem a számítógép előtt töltöm ezt az évszakot - hála az égnek, azt kell, hogy mondjam.
Mihelyst leérettségiztem, itt elszabadult, na nem a pokol, hanem a nyári szünidő és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek. Fodrászhoz mentem, rövidre váltottam, színházba mentem, és igyekeztem minél több kedves órát tölteni a Kedvessel (ahogy ő fogalmaz). Ez szerencsére elég jól ment és megy továbbra is, ezért is nem nagyon aktívkodtam itt neten, helyette aktívkodtam a virtuális világon kívül.
Itthon 3 hétig alig voltam, mivel elkezdtünk evezni járni az én Egyetlenemmel, ez volt egy hét, amikor belerázódtam a kenuzásba.
Majd Hegyaljára mentem, ahol a karjaim, hátam, vállaim után a lábaimat edzettem meg, de jó alaposan. Minden este tánc, egész héten fájt a vádlim - csak persze tánc közben nem. Vízi fociztunk is, csúszkáltam rendesen. Na meg sportot űztem abból is, milyen szöveggel rázzam le a közeledni próbáló, illuminált állapotban lévő idegen fiúkat és férfiakat. Volt néhány egészen csípősre sikeredett visszaszólás, de nagyon büszke azért nem lehettem magamra, mert ahogy az egyik ilyen fogalmazott: "nem vagyunk egy intelligenciaszinten" - na, ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, csak hát nem úgy, ahogy ő gondolta.
De rá kellett döbbennem, hogy én ebből kinőttem. A sátorozással, közös zuhannyal nincs semmi baj, de én szeretem, ha van helyem táncolni, és nem kell mindig arra figyelni, kinek megyek neki, vagy épp ki jön nekem, vigyázni, le ne tapossák a lábam az előttem ugráló 100 kilós emberkék, el ne nyomjanak egy cigicsikket a vállamon, vagy épp le ne öntsenek sörrel. Így hát azt kell mondanom, hogy csupán két táncos eseményt tudnék kiemelni a fesztiválról, amikor teljesen sikerült kikapcsolnom.
Az egyik az első éjszakai-hajnali tánc a Jäger sátornál, amikor a sár miatt mindenki beljebb húzódott, de mi Timdéremmel mezítláb roptuk, több négyzetméteren ugrálva, pörögve a ragadós talajon - hódolókat gyűjtve be magunk köré.
A második pedig a Karaván Família koncertje volt, ahova Paso után robbantunk be; családias környezet, kis közönség. Cipőt, cuccot ledobtuk középre, és ott is pörögtünk, forogtunk, ugráltunk, ahogy éppen jól esett.
Még egyet azért meg kell említenem, a Funeral for a Friend koncertjét, amit csak azért hallgattunk, mert épp nem volt más, ráadásul ülve, de mi Timdéremmel akkor is feltűnőek voltunk. Szép lassan a testünk felvette a ritmust. Timdérem ülve táncolt, én pedig doboltam minden féle, fajta képpen, ahogy csak az ember a lábán illetve a lábával dobolhat. Ott is sikerült teljesen kikapcsolnom.
Zene ügyileg a Besh O Drom is fantasztikus volt, csak nagy a tömeg, illetve hát a Budapest Bár... Amikor meghallottam azt a zenét.. Rájöttem, hogy bár majd minden zenei stílust szeretek, az élő, hangszeres zenénél nincs jobb, és oda vagyok a vonósokért.
Ezek mellett meg kell említenem a Pasot, Barabás Lőrincet és jaj, hát a Kowalskyt! Az első koncertünk idén a Hegy'en, és az azért elég jóra sikeredett. Éneklősre, táncolósra. Le a kalappal az Epica előtt is (csak ne csúsztak volna egy órát), illetve az utcai dobosok előtt: Kettős Tamás és a Vadszamarak. De jó volt a Neo és a Paddy and the Rats is természetesen.
Ami nagyon leírta magát előttem, az az Alvin volt. Már egy ideje nem hallgatom őket, de úgy voltam vele, hogy jó koncerteket tudnak adni - hát most már azt sem. Új számok, vacak számok, lustaság, hogy állandóan a közönséget énekeltetik... Áh, el is jöttem a végéről.
És hozzá kell tegyem, hogy ami miatt még sokszor nehéz volt, az az, hogy nagyon hiányzott a Kedves... aki evezni volt, túrán. Akivel volt, hogy naponta 5x kerültük el egymást telefonon, és végül csak reggel fél 7-kor tudtunk beszélni (miután felriadtam a csörgésre és letenyereltem egy csomag Tuc kekszet). Nem jó egymás nélkül ennyi ideig, nagyon nem. De mégis megérte elmenni, első Hegyaljázásom Timdéremmel - és szerintem az utolsó is, jövőre Veszprémi Utcazene Fesztiválra megyünk. És utolsó simítás került a múlt évi szívtörésre, a legeslegutolsó. Ami után megkönnyebbülten, boldogan, szinte könnyes szemmel sétáltam a reggeli fényben, vissza a sátorhoz, elbúcsúztatva a fesztivált, a múltat, és örülni a jelenemnek, ezer százalékig biztosnak lenni abban, mit akarok és kivel akarom. A düh is elszállt, minden rendben.
Ezután ahogy érkeztem, úgy mentem is, partivonattal, a sok fesztiválozóval. Bár körülbelül az egész utat végig aludtam, ha már ez az éjszaka folyamán kimaradt. Hatvantól Aszódig, majd Aszódtól Gödöllőig viszont toporogtam már nagy izgalmamban, hogy mikor érünk már oda, mikor érünk már oda. Befutott a vonat, mellettünk egy személy, ami takart. Én lepattantam, siettem el a személyvonat mellett, amikor kiugrott a vonat mögül Ő, széles vigyorral az arcán, én pedig a nyakába ugrottam. Csodás pillanat.
Még aznap délután kipakoltam és újra összepakoltam, mentünk fel Pestre, mivel másnap kezdődött a következő evezős hét.
És ezen a héten vagyok most túl. Hát mit ne mondjak, ezt most rendesen végigcsináltam, jól le is barnultam (úgy, hogy már nem tudok leégni, hiába nem kenem magam naptejjel és vagyok kint a 35 fokban a tűző napon), erősödtem, na meg elfáradtam, de kegyetlenül. A vége elég nyűgösre sikeredett, de majd ezen a héten kipihenem, kipihenjük, és minden újra a régi lesz. Az evezésben egy rossz van: nagyon nem tesz jót a fenekemnek. Úgyhogy most, hogy vége, valami olyan sportot keresek majd, amiben nem kell ülnöm (úgyhogy a számítógépezés továbbra sem lesz a kedvenceim között). De szeretném folytatni, és jövőre a kormányosi vizsgát is letenni, ha már idén lelki és mentális állapotom miatt nem mentem neki.
Egyéb hír, hogy sikeresen felvettek Szegedre, ahol 444 volt a ponthatár, nekem 455 pontom volt. Egyik szemem sír, a másik nevet, de csak pozitívan! Megoldjuk! A szerelemnek semmi sem szabhat határt! Az enyémnek legalábbis biztos, hogy nem! A felvételimmel együtt nagy lendülettel költözhetek is ki a szobámból, be bátyám szobájába. Helyet cserélünk, mivel az én szobám a ház legjobb szobája (tágas és fényes), én is úgy örököltem meg nővéremtől, amikor ő elköltözött. Hát, ez van most. Ez a története a nyári (in)aktivitásomnak.
További szép napokat, Kedves Olvasóim! Majd még jelentkezem!
2010. július 26., hétfő
2010. június 20., vasárnap
Itt a vége, fuss el véle :)
Leérettségiztem. Most már tényleg nyár van. Az utolsó dokumentumokat is feltöltöttem a felvételihez. És csak azért, hogy évek múlva ne felejtsem el, miket húztam, most leírom ide :)
Franciából a 19-es tételt, az első 5 kérdésből nem sokra emlékszem, a képek az extrém szabadidős tevékenységek kontra hagyományos szabadidős tevékenységek, a szituációban pedig a commerce équitable (~fair trade) mellett foglaltam állást.
Angolból szintén a 19-est húztam :D Első 3 téma: születésnap, háziállatok, egészséges életmód. Szituációban az iskolai rádióba kellett műsortémát ajánlanom, 3 témalehetőség közül választhattam, abból 2 sporttal kapcsolatos volt, így maradt a 3. :P A legutóbbi osztálykirándulásunkról (déjá-vu érzésem támadt.. így blogírás közben) beszéltem, az erdélyiről. Imponált az ofőnek is, az angol tanárnőnek is (mind a ketten erdélyiek :P). Képeknél pedig e-mail kontra hagyományos levél. Imádnivaló volt ez a tétel :D
Magyar. Irodalomból Kosztolányi Édes Annája, az öntudatlan lázadás megjelenése a műben. Hú, imádtam! Marha sok időm volt felépíteni a feleletem, és végig is mondtam, egy kérdést sem tettek fel utána :D Pedig amikor kihúztam, nem örültem neki annyira. Aranyt álmodtam meg, de végül jól alakult ez így :) Nyelvtanból pedig a "milyen is a jó szónok?" tétel.. Váá, ennél jobbat kívánni sem kívánhattam volna! :D Ezt is végigmondtam szépen, egy kérdést tettek még fel, hogy ugye régen hogyan oldották meg a beszédhibákat, ilyenek.. egy-két ókori példa. Az is ment, max pontos lett ^^ Vuhhúú!
Töriből a török világ Magyarországon Buda elfoglalása után. Nem kedvenc, de végül is jól sült el, mert tudtam a szókészletét :) Ha egy-két szó ki is maradt :P De enélkül fogok tudni boldogulni az életben... ahogy a töri tanárnő is megmondta :D
Összesítés:
Magyar nyelv és irodalom - közép - 95% - magyar nyelven
Matematika - közép - 87% - francia nyelven
Történelem - közép - 89% - francia nyelven
Francia nyelv - emelt - 90%
Angol nyelv - közép - 90%
Kitűnő bizi, 90%-os átlag, ha jól számolom, 460 pont. Irány Szeged! ^^
És vége.. tényleg. Tíz éve az érettségivel riogatnak, az ismeretlen mumussal, és most megismertük. Nem, nem hittem el, nem hiszem el, hogy most már ismerem. És hogy most már vége. És nincs tanulás. Ezen a nyáron legalábbis... Max. egy kis biosz az egyetemre ^^ De egyébként pedig.. itt a nyár, ha napsütés nem is mindig, de szerelem az van, csudajó minden! :) És soha többé nem akarnak majd feleltetni Magyarország német megszállásából és a nyilas hatalomátvételből! :D Juhhúúú!!
Ui.: (2010. június 21.) Na ebből már elég, hogy minden éjszaka a tételekkel, az érettségivel álmodom... Érettségi előtt megálmodom, mit fogok húzni (ami persze nem úgy lett), meg frászt kapok a Szigeti veszedelemtől (csak ne azt, csak ne azt!), utána pedig azt álmodom, hogy biztos nem is tudtam az Édes Annát.. hiszen már vissza se tudnám mondani.. tuti mindent elmondtam? Nem beszéltem hülyeségeket? Vááá.. ma meg.. hogy bár leérettségizett az osztály, de az ofő nem hagyja, hogy pihenjünk. Szinten kell tartani a tudást, még tételezni akar velünk.. Hála az égnek ez sem így van. Megvolt a bankett is, tényleg búcsú.. Sírás nem, felfogás sem. Látjuk még egymást.
Franciából a 19-es tételt, az első 5 kérdésből nem sokra emlékszem, a képek az extrém szabadidős tevékenységek kontra hagyományos szabadidős tevékenységek, a szituációban pedig a commerce équitable (~fair trade) mellett foglaltam állást.
Angolból szintén a 19-est húztam :D Első 3 téma: születésnap, háziállatok, egészséges életmód. Szituációban az iskolai rádióba kellett műsortémát ajánlanom, 3 témalehetőség közül választhattam, abból 2 sporttal kapcsolatos volt, így maradt a 3. :P A legutóbbi osztálykirándulásunkról (déjá-vu érzésem támadt.. így blogírás közben) beszéltem, az erdélyiről. Imponált az ofőnek is, az angol tanárnőnek is (mind a ketten erdélyiek :P). Képeknél pedig e-mail kontra hagyományos levél. Imádnivaló volt ez a tétel :D
Magyar. Irodalomból Kosztolányi Édes Annája, az öntudatlan lázadás megjelenése a műben. Hú, imádtam! Marha sok időm volt felépíteni a feleletem, és végig is mondtam, egy kérdést sem tettek fel utána :D Pedig amikor kihúztam, nem örültem neki annyira. Aranyt álmodtam meg, de végül jól alakult ez így :) Nyelvtanból pedig a "milyen is a jó szónok?" tétel.. Váá, ennél jobbat kívánni sem kívánhattam volna! :D Ezt is végigmondtam szépen, egy kérdést tettek még fel, hogy ugye régen hogyan oldották meg a beszédhibákat, ilyenek.. egy-két ókori példa. Az is ment, max pontos lett ^^ Vuhhúú!
Töriből a török világ Magyarországon Buda elfoglalása után. Nem kedvenc, de végül is jól sült el, mert tudtam a szókészletét :) Ha egy-két szó ki is maradt :P De enélkül fogok tudni boldogulni az életben... ahogy a töri tanárnő is megmondta :D
Összesítés:
Magyar nyelv és irodalom - közép - 95% - magyar nyelven
Matematika - közép - 87% - francia nyelven
Történelem - közép - 89% - francia nyelven
Francia nyelv - emelt - 90%
Angol nyelv - közép - 90%
Kitűnő bizi, 90%-os átlag, ha jól számolom, 460 pont. Irány Szeged! ^^
És vége.. tényleg. Tíz éve az érettségivel riogatnak, az ismeretlen mumussal, és most megismertük. Nem, nem hittem el, nem hiszem el, hogy most már ismerem. És hogy most már vége. És nincs tanulás. Ezen a nyáron legalábbis... Max. egy kis biosz az egyetemre ^^ De egyébként pedig.. itt a nyár, ha napsütés nem is mindig, de szerelem az van, csudajó minden! :) És soha többé nem akarnak majd feleltetni Magyarország német megszállásából és a nyilas hatalomátvételből! :D Juhhúúú!!
Ui.: (2010. június 21.) Na ebből már elég, hogy minden éjszaka a tételekkel, az érettségivel álmodom... Érettségi előtt megálmodom, mit fogok húzni (ami persze nem úgy lett), meg frászt kapok a Szigeti veszedelemtől (csak ne azt, csak ne azt!), utána pedig azt álmodom, hogy biztos nem is tudtam az Édes Annát.. hiszen már vissza se tudnám mondani.. tuti mindent elmondtam? Nem beszéltem hülyeségeket? Vááá.. ma meg.. hogy bár leérettségizett az osztály, de az ofő nem hagyja, hogy pihenjünk. Szinten kell tartani a tudást, még tételezni akar velünk.. Hála az égnek ez sem így van. Megvolt a bankett is, tényleg búcsú.. Sírás nem, felfogás sem. Látjuk még egymást.
2010. május 30., vasárnap
2010. május 29., szombat
Srác a vonatról
A vonaton ültem egy négyesben és olvastam. Te egyszercsak odaléptél. Látszott, hogy kérdés nélkül akarsz leülni velem szembe. Elvégre nyilvánvaló volt, hogy szabad a hely, hiszen még a táskám is az ölemben pihent. De addig néztelek, míg motyogva, de megkérdezted, szabad-e a hely. Mert akartam, hogy beszélj hozzám, hogy aztán mosolyogva azt válaszolhassam, hogy persze. És mosolyogva azt válaszoltam: persze.
Te leültél és meglazítottad az öved. Szélesen elmosolyodtam, talán még kuncogtam is halkan. Vicces voltál, ahogy leülsz és úgy nézel ki, mint aki most azonnal nekikezd vetkőzni. Nagyon otthonosan érezted Magad. Elővettél egy kiflit vagy zsömlét, egy doboz májkrémet - és egy Hell-t. Ezen megint elmosolyodtam. Érdekes párosításnak találtam, fel is írtam a zebrás naptáramba kicsivel később. Egyébként nem bírom az energiaitalokat, de Neked elnéztem.
Én csak olvasgattam tovább, időről-időre felnézve és -mosolyogva, magamban jó étvágyat kívánva Neked. Úgy olvastam, hogy lásd, mit olvasok - mert egyszerűen így illik. Te pedig csak mártogattad a kiflit vagy zsömlét a májkrémbe és ittad az energiaitalt; furcsa volt a májkrém és a tutti-frutti illata együtt.
Aztán befejezted. Én olvastam tovább, Te pedig kidobtad a szemetet. Én ott ültem a kuka mellett, olvasás közben a térdemet kicsit arrébb döntöttem, hogy legyen helyed kinyitni a kukát - aztán visszabillentettem. Apró figyelmesség. Éreztem, hogy észrevetted, de nem szóltál semmit. Nekem még volt néhány oldal hátra az újságból, igyekeztem sietni. Te egy darabig nézelődtél, aztán beraktad a fülhallgatód - kicsit elszomorodtam, hogy akkor nem fogunk beszélgetni.
További nézelődés után "megvetetted az ágyad", táskából és pulcsiból, rádőltél, és aludni próbáltál. Én csak néztelek, már nem olvastam. Fekete tornacipő volt Rajtad, fekete farmer és fekete póló. A póló mintáját akkor vettem csak észre: kis Joker figura, alatta pedig "Do I look like I'm joking?" felirat. Nem, Te nem vicceltél. Néztelek, és az az érzés öntött el - most már visszavonhatatlanul - hogy szeretni szeretnélek. Őrizni az álmodat. Te pihensz, én ülök Veled szemben, bámulom a suhanó tájat, vagy Téged nézlek és őrizlek. (Pedig nem is voltál az esetem.) Akkor már biztos voltam benne, hogy írni fogok Rólad. Bekerültél a zebrás naptáramba.
"2010. V. 8.
- Srác: zsömle + májkrém a dobozból + HELL (vonat)
-> elaludt - szeretni szeretném"
Később eszembe jutott az első "öves jeleneted", amit tudtam, hogy mindenképp bele akarok építeni a Rólad szóló írásba, de már nem akartam újra előszedni a naptárat és a tollat, így csak szurkoltam, hogy el ne felejtsem.
Közeledett Gödöllő. Úgy sejtettem, hogy nem itt fogsz leszállni, mert akkor biztos nem feküdtél volna le aludni. Arra gondoltam, hogy kitépek Neked egy lapot a zebrás naptáramból, írok rá valami kedves üzenetet és az e-mail címemet. Hátha.
Gondolkodtam, hova tehetném, hogy észrevedd. Felragaszthatnám a kis "polc" szélére, hogy amikor kinyitod a szemed, ez legyen az első, amit meglátsz. Megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam cellux. Akkor nem volt.
De aztán felébredtél. Megcsillant a remény: hátha mégis ott szállsz le, ahol én.
De Te fejedet a tenyeredbe rejtetted, próbáltad támasztani - úgy néz ki, az energiaital nem használt. Kócos barna haj. A körmöd nem olyan formájú volt, amilyet szeretek - és le is kellett volna már vágni - de Neked ezt is elnéztem. Igazából elég vegyes formájú volt a körmöd. A mutatóujjadon majdnem olyan, mint amit én szeretek, a középső ujjadon pedig kisebb, mint a többin. Amúgy szép kezed volt.
Kerested a megfelelő pihenőpózt, ide-oda rakosgattad a kezed és a fejed, végül megállapodtál - szerintem nem a legmegfelelőbbnél: A fejed lógott, a két kezed a nyakadon, a térdeden könyököltél. Gondolatban szóltam Neked, hogy vigyázz, el fog gémberedni a nyakad.
A lábadat is néztem, azt is ide-oda pakoltad. Próbáltam kitalálni, vajon kinyújtva vagy behúzva lesz, amikor majd le akarok szállni - vajon át kell-e majd lépnem rajta, vagy sem.
Gödöllő vészesen közeledett, összekészülődtem. Te pihentél tovább. Felálltam, hogy leszálljak, és átléptem a lábadat - végül nyújtva hagytad.
Te feleszméltél, ezt még észre vettem. Lesétáltam az ajtóhoz, még visszanéztem volna Rád, de csörgött a telefonom. Elkezdtem kotorászni, de mire megtaláltam, vagy letette az illető, vagy én nyomtam ki véletlen. Visszahívtam, megálltunk, le kellett szállnom. A világunknak vége szakadt.
De így volt jó, így volt szép.
- Történt 2010. május 8-án, leírva 2010. május 9-én, abból átírva 2010. május 29-30-án (éjszaka).
Megjegyzés: Cellux azóta sincs mindig nálam. Olvassatok Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim-et. És olvassatok úgy, hogy mások láthassák, mi a szerző/cím - mert ezt így illik! Legalább néhány másodperc erejéig.
Te leültél és meglazítottad az öved. Szélesen elmosolyodtam, talán még kuncogtam is halkan. Vicces voltál, ahogy leülsz és úgy nézel ki, mint aki most azonnal nekikezd vetkőzni. Nagyon otthonosan érezted Magad. Elővettél egy kiflit vagy zsömlét, egy doboz májkrémet - és egy Hell-t. Ezen megint elmosolyodtam. Érdekes párosításnak találtam, fel is írtam a zebrás naptáramba kicsivel később. Egyébként nem bírom az energiaitalokat, de Neked elnéztem.
Én csak olvasgattam tovább, időről-időre felnézve és -mosolyogva, magamban jó étvágyat kívánva Neked. Úgy olvastam, hogy lásd, mit olvasok - mert egyszerűen így illik. Te pedig csak mártogattad a kiflit vagy zsömlét a májkrémbe és ittad az energiaitalt; furcsa volt a májkrém és a tutti-frutti illata együtt.
Aztán befejezted. Én olvastam tovább, Te pedig kidobtad a szemetet. Én ott ültem a kuka mellett, olvasás közben a térdemet kicsit arrébb döntöttem, hogy legyen helyed kinyitni a kukát - aztán visszabillentettem. Apró figyelmesség. Éreztem, hogy észrevetted, de nem szóltál semmit. Nekem még volt néhány oldal hátra az újságból, igyekeztem sietni. Te egy darabig nézelődtél, aztán beraktad a fülhallgatód - kicsit elszomorodtam, hogy akkor nem fogunk beszélgetni.
További nézelődés után "megvetetted az ágyad", táskából és pulcsiból, rádőltél, és aludni próbáltál. Én csak néztelek, már nem olvastam. Fekete tornacipő volt Rajtad, fekete farmer és fekete póló. A póló mintáját akkor vettem csak észre: kis Joker figura, alatta pedig "Do I look like I'm joking?" felirat. Nem, Te nem vicceltél. Néztelek, és az az érzés öntött el - most már visszavonhatatlanul - hogy szeretni szeretnélek. Őrizni az álmodat. Te pihensz, én ülök Veled szemben, bámulom a suhanó tájat, vagy Téged nézlek és őrizlek. (Pedig nem is voltál az esetem.) Akkor már biztos voltam benne, hogy írni fogok Rólad. Bekerültél a zebrás naptáramba.
"2010. V. 8.
- Srác: zsömle + májkrém a dobozból + HELL (vonat)
-> elaludt - szeretni szeretném"
Később eszembe jutott az első "öves jeleneted", amit tudtam, hogy mindenképp bele akarok építeni a Rólad szóló írásba, de már nem akartam újra előszedni a naptárat és a tollat, így csak szurkoltam, hogy el ne felejtsem.
Közeledett Gödöllő. Úgy sejtettem, hogy nem itt fogsz leszállni, mert akkor biztos nem feküdtél volna le aludni. Arra gondoltam, hogy kitépek Neked egy lapot a zebrás naptáramból, írok rá valami kedves üzenetet és az e-mail címemet. Hátha.
Gondolkodtam, hova tehetném, hogy észrevedd. Felragaszthatnám a kis "polc" szélére, hogy amikor kinyitod a szemed, ez legyen az első, amit meglátsz. Megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam cellux. Akkor nem volt.
De aztán felébredtél. Megcsillant a remény: hátha mégis ott szállsz le, ahol én.
De Te fejedet a tenyeredbe rejtetted, próbáltad támasztani - úgy néz ki, az energiaital nem használt. Kócos barna haj. A körmöd nem olyan formájú volt, amilyet szeretek - és le is kellett volna már vágni - de Neked ezt is elnéztem. Igazából elég vegyes formájú volt a körmöd. A mutatóujjadon majdnem olyan, mint amit én szeretek, a középső ujjadon pedig kisebb, mint a többin. Amúgy szép kezed volt.
Kerested a megfelelő pihenőpózt, ide-oda rakosgattad a kezed és a fejed, végül megállapodtál - szerintem nem a legmegfelelőbbnél: A fejed lógott, a két kezed a nyakadon, a térdeden könyököltél. Gondolatban szóltam Neked, hogy vigyázz, el fog gémberedni a nyakad.
A lábadat is néztem, azt is ide-oda pakoltad. Próbáltam kitalálni, vajon kinyújtva vagy behúzva lesz, amikor majd le akarok szállni - vajon át kell-e majd lépnem rajta, vagy sem.
Gödöllő vészesen közeledett, összekészülődtem. Te pihentél tovább. Felálltam, hogy leszálljak, és átléptem a lábadat - végül nyújtva hagytad.
Te feleszméltél, ezt még észre vettem. Lesétáltam az ajtóhoz, még visszanéztem volna Rád, de csörgött a telefonom. Elkezdtem kotorászni, de mire megtaláltam, vagy letette az illető, vagy én nyomtam ki véletlen. Visszahívtam, megálltunk, le kellett szállnom. A világunknak vége szakadt.
De így volt jó, így volt szép.
- Történt 2010. május 8-án, leírva 2010. május 9-én, abból átírva 2010. május 29-30-án (éjszaka).
Megjegyzés: Cellux azóta sincs mindig nálam. Olvassatok Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim-et. És olvassatok úgy, hogy mások láthassák, mi a szerző/cím - mert ezt így illik! Legalább néhány másodperc erejéig.
2010. május 27., csütörtök
2. Timdér és Do kiállítás - megvalósult
Hosszabb post majd holnap, most annyi, hogy a képek feltöltve:
itt
Un post plus long sera écrit demain, pour l'instant, les photos sont chargées sur Internet:
ici
Jó éjt! Bonne nuit!
Expozitie inca odata
Fiindca vremea n-a fost cum ne astepteam noi, cu vint si cu ploaie, in loc de 19 mai am faciut expozitia ier.
Ezen a 2. kiállításon pedig már beszélgettünk is :)
A Lánchíd baloldalán ragasztgattuk a képeket, amikor jött egy kislány az anyukájával és meghallottam, ahogy az anyuka bátorítja a kislányt, hogy de kérdezze meg nyugodtan. Én is odafordultam, hogy nyugodtan, szabad kérdezni :) És ekkor megálltak, és végül megkérdezték, miért is csináljuk ezt, miért ragasztgatunk ki képeket. Hát mert kiállításozunk - hangzott a válasz. A Lánchíd mindkét oldalán. Ha valamelyik kép nagyon tetszik, el lehet vinni. És neten is fent vagyunk... Még maradtak egy darabig, amíg az Integető virágot és az Így folyik el egy szív képeket ragasztottuk. Az Integető virágra az anyuka azt mondta, hogy ez egy hervadt virág.. mi meg mellé ragasztottuk a címkét, és mondtuk is, hogy integet. Erre elmosolyodott, hogy hát valóban.. nem elég pozitív, hogy ez nem jutott eszébe.. Hm. Erre is jó egy kiállítás. Pozitív szemlélet átadására :) Az Így folyik el egy szívre pedig azt mondta, sellő farok. És valóban, nem is rossz asszociáció. Legközelebb közvélemény-kutatást is tartunk majd, hogy ki milyen címet adna a képnek, ki mit lát bele.. Biztos izgalmas dolgok sülnének ki belőle :) Ezután elbúcsúztak.
Jönnek az újabb ötletek a 3. kiállításra. Még a mostani sem volt tökéletesen megszervezve. A bal oldalon nem volt bemutatkozó plakát, és nem fotóztuk le a jobb oldalt.. De az eredeti képek fent vannak.
Köszönöm Timdéremnek és Csabimnak a közreműködést! :)
A kiállítás 2010. június 3-áig tekinthető meg - avagy a készlet erejéig :P
itt
Un post plus long sera écrit demain, pour l'instant, les photos sont chargées sur Internet:
ici
Jó éjt! Bonne nuit!
Expozitie inca odata
Fiindca vremea n-a fost cum ne astepteam noi, cu vint si cu ploaie, in loc de 19 mai am faciut expozitia ier.
O parte expozitiei se poate vede in forma digitalizata, si "documentata" pe site-ul acest.
Exhibition opened again
In case of the bad weather of 19th May, we decided to postpone the exhibition's date, and did take the photos to their place yesterday.Some photos are in digital form, some are photographed from the Bridge, you can see them in this site.
És elérkezett a holnap. Szóval tegnap ismét a világ elé tártunk egy adag képet. Ezúttal a Lánchíd mindkét oldalán, illetve egy kiegészítő részen. Ezt úgy találhatjátok meg, ha átmentek a Lánchídon, át az út másik oldalára, elfordultok balra, ott mentek egy jó darabon, amíg a járdán egy MŰTEREM feliratot nem találtok sárgával. Attól jobbra van egy lerobbant épület, aminek az üvegezett részére tettünk ki két képet meg egy Timdér és Do bemutató plakátot. Műterem felirat.. muszáj volt odaragasztani :)
Ezen a 2. kiállításon pedig már beszélgettünk is :)
A Lánchíd baloldalán ragasztgattuk a képeket, amikor jött egy kislány az anyukájával és meghallottam, ahogy az anyuka bátorítja a kislányt, hogy de kérdezze meg nyugodtan. Én is odafordultam, hogy nyugodtan, szabad kérdezni :) És ekkor megálltak, és végül megkérdezték, miért is csináljuk ezt, miért ragasztgatunk ki képeket. Hát mert kiállításozunk - hangzott a válasz. A Lánchíd mindkét oldalán. Ha valamelyik kép nagyon tetszik, el lehet vinni. És neten is fent vagyunk... Még maradtak egy darabig, amíg az Integető virágot és az Így folyik el egy szív képeket ragasztottuk. Az Integető virágra az anyuka azt mondta, hogy ez egy hervadt virág.. mi meg mellé ragasztottuk a címkét, és mondtuk is, hogy integet. Erre elmosolyodott, hogy hát valóban.. nem elég pozitív, hogy ez nem jutott eszébe.. Hm. Erre is jó egy kiállítás. Pozitív szemlélet átadására :) Az Így folyik el egy szívre pedig azt mondta, sellő farok. És valóban, nem is rossz asszociáció. Legközelebb közvélemény-kutatást is tartunk majd, hogy ki milyen címet adna a képnek, ki mit lát bele.. Biztos izgalmas dolgok sülnének ki belőle :) Ezután elbúcsúztak.
Jönnek az újabb ötletek a 3. kiállításra. Még a mostani sem volt tökéletesen megszervezve. A bal oldalon nem volt bemutatkozó plakát, és nem fotóztuk le a jobb oldalt.. De az eredeti képek fent vannak.
Köszönöm Timdéremnek és Csabimnak a közreműködést! :)
A kiállítás 2010. június 3-áig tekinthető meg - avagy a készlet erejéig :P
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)