Életünk

Tényleg fogok írni arról, milyen a kétgyermekes lét, de még előtte...

Az éjszakai szoptatásokat én ülve, egy másik szobában ejtem meg, egyelőre így kényelmes, úgyis pelenkázni kell még előtte a csöppet. Viszont az ébrenmaradás sokszor nehézséget okoz, pedig szeretnék nem ráborulni a babámra. Ezért elkezdtem telefonozni, az felébresztett. Pár éjszakás kósza szörfölgetés után úgy döntöttem, szeretném értelmesebben eltölteni ezt az időt, értelmesebben, minthogy a Facebookot görgetem és görgetem. Könyvet is írhatnék, de telefonon, fél kézzel nem az igazi. Szóval elkezdtem ted-es videókat nézni (vagyis olvasni, hang nélkül, felirattal). Egész pontosan ezzel indítottam, mert a Facebookon szembejött velem. Aztán egy-két klassz után már túl sok idő ment el a keresgéléssel. Majd Anya megemlítette, hogy nővéremnek van egy listája, amit ajánlana. Elkértem tőle, és az utolsó előtti a listából, nos. Végigbőgtem. Szoptatás közben. (Nővéremet le is teremtettem, mégis hogy gondolja, hogy ezt nekem berakja a listába, kisegyermekesként!) Nézzétek meg.

Ilyenkor eltörpül minden probléma, a hisztik, a kialvatlanság, a nulla énidő (na jó, már egy picit több), az, hogy alig van olyan ruhám, amibe beleférek, hogy sokszor úszik a ház... Ezek mind eltörpülnek ilyenkor, és csak azt érzem, hogy hálás lehetek. Van két gyönyörű, egészséges gyermekem. És nem vagyok velük egyedül. A férjem egészséges, erős, és én is. És milyen törékeny ez, de most mennyire jó.

Aztán tovább is gondoltam kicsit. Milyen nehéz döntés lehetett, hogy gyermeket vállaltak. De milyen jó, hogy van egy pici belőle. De milyen nehéz lehet ez majd egy következő társnak. A kislánynak, aki nem ismerhette az apját. Aki valószínűleg egy másik férfit fog apjának tekinteni. És milyen nehéz lehet a nőnek. Már az is óriási teljesítmény, hogy nem bőgte végig, hogy ezt az üzenetet továbbadta.

Ma egy másik videót néztem. Ezt. A leghosszabb longitudinális vizsgálat. 75 év, a 4. projektvezető. Már ez magában elképesztő. Ez a teljesítmény. Szóval kiderült, annyira nem meglepő módon, hogy nem a pénz, nem a siker, nem a nagy ház az, amitől hosszú, egészséges életünk lesz. Hanem a kapcsolataink minősége. Egyelőre minden esélyem megvan akkor a hosszú, egészséges életre :) Ez szuper! Ápoljátok Ti is a kapcsolataitokat!

Mi mindent lehet a meggyből készíteni?

A teljesség igénye nélkül: lekvárt, befőttet, likőrt, pálinkát, konyakmeggy bonbont, süteményt, levest, turmixot, szörpöt... aztán lehet nyersen enni, fagyasztóba eltenni, beletenni müzlibe, pudingba, tortába. Megmutatom, idén én miket készítettem belőle.
(Megj.: Kisfiunk a legutóbbi bejegyzés másnapján megszületett :) Ezért is tűntem el. A szülésről, két gyermekes létről majd később.)

Az egész onnan indult, hogy elolvastam Joanne Harris: Ötnegyed narancs c. regényét, amiben ez a recept (is) szerepel:

"Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…"

És ekkor lett kedvem meggylikőrt készíteni. Aztán kaptunk is meggyet, egyből két helyről is, alig győztem feldolgozni. Szóval készült egy üveg likőr. Először kerestem pár receptet, hogy az arányokkal tisztába kerüljek, aztán csak az lett, hogy raktam egy adag meggyet, rá egy adag cukrot, rá egy kis vodkát, és így tovább, egészen az üveg feléig, majd ráöntöttem a maradék vodkát. Szóval pontos receptet nem tudnék mondani. A napra nem került ki, a konyhában csücsül és vár (meg várok én is). Ja, megjegyezném, hogy sikerült gyógynövényes vodkát vegyek, és a pakolás alatt a címkéje is elszakadt, szóval már nem vittem vissza a boltba kicserélni... Így maradt a gyógyövényes. Illatra amúgy nem érződik, kíváncsi leszek az ízére! A három évet azért nem biztos, hogy megvárjuk, de karácsonyig mindenképp szeretnék várni vele. Pár nap után amúgy elkezdett színt engedni, szépen rózsaszínesedik, pirosodik :)

Emellett készült meggylekvár és meggyszörp is. A recept egészen egyszerű.

A meggyet megmossuk, leszedjük a szárát, kimagozzuk és egy vastagabb aljú fazékba/lábasba tesszük.
Előtte érdemes üresen lemérni az edényt, majd a meggyel együtt is, így tudni fogjuk, hány gramm a meggyünk magozottan.
Ehhez 30% cukrot adtam (mert a meggy savanyúbb, amúgy 20% cukorral szoktam dolgozni), majd kb. egy-másfél órán át főztem kis lángon, időnként megkeverve. Mivel a meggy nem akart szétfőni, így olvasgattam pár receptet, hogyan tovább (kell-e mixelni), és belefutottam akkor ebbe a receptbe, ami szörpöt is említett. Szóval az egy-másfél óra után lemertem a levét egy befőttes üvegbe, a maradék meggyet összeturmixoltam, majd főztem még egy darabig, amíg elég sűrű nem lett. Utána üvegekbe töltöttem (másfél kiló meggyből lett ez a két kis üvegnyi lekvár), az üvegeket fejre állítottam pár percre, majd jól bebugyoláltam először textilpelenkába, majd konyharuhába, betettem egy lábasba, és egy napra otthagytam őket. Az üvegek csak simán el voltak mosva, és el voltak rakva (kupak rá volt tekerve, így por nem ment az üvegbe), semmit nem sterilizáltam, a forró meggy megtette helyettem is.
A két üveg után még egy másik adag meggyből készült plusz egy üveg, így már három üveg meggylekvárral várom a telet! :) (van már amúgy sárgabarack és eper is, amit Anyáék raktak el nekünk, meg lesz is még párféle lekvár)
Kimaradt egy ici-pici, azt pár nappal később Rebussal megettük, mind a kettőnknek jutott egy-egy szelet lekváros kenyér. Nyamm! A szörp sem eltevős lett, hanem hűtőből apránként fogyasztós. Nagyon finom! Megtartom a receptet, csak jövőre többet készítünk! :)


Sütöttem meggyes sütit is, a legegyszerűbb alapreceptemmel.

Főztem meggylevest.


És készítettem meggyturmixot is. Egész egyszerűen egy adag magozott meggyet tejjel, mézzel, fahéjjal összeturmixoltam. Az arányokról ne kérdezzetek. Tojást is lehet beletenni (igen, nyersen és sárgáját is, fehérjét is), attól selymesebb lesz.

Meg persze ettük nyersen is. Fagyasztóba most nem került.

Nagyon lelkesen készítettem ezeket a finomságokat, magával tud ragadni a próbálgatás, az alkotás.



És Ti mit szoktatok/szeretnétek a meggyből készíteni?

A sütés-főzés új távlatai

Lassan két éve már, hogy itthon vagyok és gyerekezek. Ezalatt blogoltam már egy sort az anyaságról, terhességről, kezdtem szakmai blogba (majd tettem félre), vettünk egy erdőt, amivel rengeteg a meló, de tök sokat haladtunk már :) Közben a kapuban a második baba. A hivatalos dátum 27., de már tűkön ülök, mert hatalmas a pocak, jobb lenne már, ha kint lenne. Szóval ilyenek történtek, történnek. Most a legújabb hobbim, amiben a kreativitásom igyekszem kiélni, az a sütés-főzés. Mert azt úgy is kell, akkor már legyen izgalmas! Több minden is készült az elmúlt hetekben, de a legfrissebbel kezdem.

Panna cotta

Ezt a receptet a Dolce Vita könyvből vettem, bár kicsit módosítottam rajta.

Az eredeti recept 4 dl tejszínt ír, de hát a tejszínt 2,5 decis kiszerelésben kapni... plusz volt még egy ici-pici maradék is itthon, így jöttek ki a következő arányok:

• 2,5-3 dl tejszín
• 1,5 dl tej
• 1 zacskó vaníliás cukor (majd legközelebb lesz rendes vanília is...)
• 2 púpos ek cukor
• 2,5 lap zselatin

A tejet és a cukrokat pár percig forraltam, aztán hozzáadtam a tejszínt, azzal is felforraltam, elzártam a gázt, majd hozzáadtam egyenként a lapokat és elkevertem, amíg fel nem oldódtak. Ezután jobb híján muffin formákba öntöttem őket (11 kis muffinforma lett), és amíg kicsit hűltek, nekiálltam pizzatésztát gyúrni (szintén Dolce Vita recept alapján). Majd betettem őket a hűtőbe, és kb. 6-7 óra állás után házi szilvalekvárral ettem meg. Mivel a Kedves bealudt, nem volt meg a motivációm, hogy nekiálljak karamellt készíteni, így maradt a lekvár (vagyis nem teljesen lekvár, mert annál folyósabb, talán inkább dzsem, de sűrűsítő nélkül).

Az eredmény egy kellemes, gyorsan elkészíthető desszert (amire azért várni kell, így nem árt előre gondolkodni), de engem nem nyűgözött le különösebben. Persze lehet, hogy a vanília vagy a karamella hiánya teszi, még 1-2 adagra való zselatin van, úgyhogy fogok kísérletezni.

Mivel a zselatin nem jellemző nálunk, így ettől függetlenül nem hiszem, hogy gyakori vendég lesz az étlapon ez a desszert. Plusz a muffinformából nem lehet szépen kifordítani és egyelőre nincs más megfelelő formánk. Bár szerintem kifordítás nélkül kis pohárkákban is nyugodtan lehetne tálalni :) De a zselatin akkor is ott van, mint akadály.

Bár találtam zselatin nélküli receptet, de azt meg sütni kell, ami elveszi a lényegét - hogy gyorsan összedobjuk.

A tanulság amúgy az elmúlt időszakból a sütés-főzés terén az, hogy mindenki jobban jár, ha inkább ritkábban főzök, de akkor finomabbakat. A jó ételhez kell jó recept, jó minőségű alapanyagok, meg kell adni az idejét, és kell hozzá energia és kedv. Akkor lesz finom. Na jó, némi érzék sem árt, meg gyakorlat.

A 30 napos kihívás összefoglalója

Múlt hét kedden lejárt a 30 nap, véget ért a kihívás. Természetesen egyik hetet sem sikerült "teljesítenem", mégsem érzem kudarcnak. Sokkal többet tettem a rendszerezett, átlátható életért és a dolgaim haladásáért, mint előtte. És eredménye is született! Azóta pl. Anya sokat dicséri a konyhánkat, hogy milyen rendezett :) (Most épp nem annyira, a növekvő pocak egyre több pihenést követel...)

Végre megszülettek a listák! Külön helyiségekre lebontva: mit kell takarítani, mit kell megcsinálni/elintézni, illetve mit kell venni. Ezen kívül van általános teendő lista is, ami helyiségektől független (pl. kölcsön könyvet visszaküldeni).

Kialakult a napi és heti rutin is, le is van írva, már csak a nyomtatót kell megcsinálni, hogy ki tudjam nyomtatni. De végül lehet, hogy kézzel fogom megírni, addig is kreatívkodom :)

Egy darabig tépelődtem, hogy jaj, de hát ez rengeteg tennivaló egy napra! Akkor is, ha váltogatom őket, és mindegyiket csak heti 3-4x csinálom meg, és hogy ezt a második baba születése után már tuti nem fogjuk bírni (egy darabig legalábbis). Meg ezt munka mellett... aztán megálltam. Jó. De most még nem járok el dolgozni, nem született meg a második baba, szóval a rutin legyen csak olyan, amilyennek most lennie kell, amitől most jól érzem magam. Nem kell már most azért kevesebb energiát fordítanom a háztartásra, mert később majd nem lesz rá energiám. Mint ahogy nem szivatom magam azzal sem, hogy 2 óránként felkelek éjszaka, mert hátha majd az újszülött is így fog kelni, szokjak hozzá... (Bár néha a nagy gondoskodik a gyakori ébredésről.) Jól fog jönni az a most befektetett munka később :) Aztán majd akkor lesz megint egy másik rutin, később pedig talán visszaállok a mostanira. Merthogy a rutin nincs kőbe vésve. És csak nekem (meg a családomnak) kell megfeleljen, senki más életéhez nem kell, hogy illeszkedjen.

A zónázást még nem kezdtem el, vagyis nem úgy, ahogy az a FlyLady programban van. Zónánként haladok, de nem egy általános zónalista mentén, hanem olyan tételek vannak rajta, amiket most még a baba születése előtt jó lenne elintézni, és egy jó részét utána többet egyáltalán nem kell (pl. felcsavarozni egy akasztót).

Hátha hasznos lehet másnak is, leírom ide a jelenlegi rutinjaimat.

Reggeli rutin

• Beágyazás
• Pelenka, szennyes, zsepi, egyebek összeszedése
• Szellőztetés
• Felöltözés, fésülködés, stb.
• Reggeli is vitaminok
• Rápillantani a naptárra, mi a mai program
• Nappali 5 perces rendrakása (játékok vissza a gyerekszobába, koszos tányérok, zsepik elpakolása, stb.)
• Locsolás (bent)

Valamikor a nap folyamán

• Mosogatás (min. 15 perc)
• Főzés
• Konyhai felületek letörlése
• Turbó Törlés a fürdőszobákban
• 15 perc mozgás (most már csak főleg nyújtás)
• Kimozdulás
• Pocak+kéz+lábkrémezés

Ha kell...

• Mosás
• Teregetés
• Ruhabeszedés (és elpakolás)
• Kenyérsütés
• Mosogatógép bepakolása
• Mosogatógép elindítása
• Mosogatógép kipakolása
• Csöpögtető lepakolása
• Kukát/szelektívet kivinni
• Konyharuhacsere

Esti rutin

• Locsolás (kint)
• Vacsora
• Fürdetés
• Rebus fogmosás (erre még nem sikerült rászokni, de nagyon kellene...)
• Konyha 10 perces rendrakása (hűtőbe, mosogatógépbe, mosogatóba bepakolni, stb.)
• Férjnek másnapi kaját elrakni
• Naptárra ránézni, mi a másnapi program
• Időben menni aludni (legkésőbb 11)

Heti rutin

• Saját program
• Férj saját program
• Családi program
• Páros program
• Gáztűzhely-takarítás
• Kaja átnézése, szortírozása
• Kihívás
• Epilálás
• Rebus hajmosás
• Rebus körömvágás
• Üvegek visszaváltása/elvitele
• Arcradír
• Kézradír
• Pedikűr

Ezen felül a napi tematikák:

Hétfő: Egy órás lakáskényeztetés. Porszívózás, felmosás, tükör- és zuhanyzótakarítás, ágynemű- és törülközőcsere.

Kedd: Szervezés & Tervezés. Most pl. minden, a szülés és gyermekágy idejére eső program megszervezése. Születés- és névnapok, évfordulók, nyaralás, meg persze a heti ilyen-olyan programok.

Szerda: Rohangálás & Ügyintézés. Postára, bankba, gyógyszertárba, bevásárolni, dokihoz menni, átutalásokat, online ügyeket elintézni.

Csütörtök: Antihalogatás. Jöhetnek a listák! Mit kerültem eddig?

Péntek: Táska, autó és kabáttakarítás. Blokkok, szórólapok, csokipapírok kidobálása, morzsa kiszórása, stb.

Szombat&Vasárnap: Kikapcsolódás, mindenféle programok. És sajnos nagyobb munkálatok is még erre az időszakra esnek.

Második és harmadik heti összefoglaló

Második hét

Nem akarom túlragozni. Ezt is elbuktam. Rájöttem, hogy túl sok, amit vállaltam. Ha jön egy kis plusz nehezítés (fogzó, nyűgös gyermek), akkor nehéz ezekkel haladni, és egy része csak nyűggé válik. Szóval ilyen helyzetekben érdemes máshová helyezni a hangsúlyt. De klassz, hogy ez így alakult, így megérzem, mi az, ami tényleg feltölt, és mi az, ami (nehéz helyzetben) csak stressz.

A legnehezebb továbbra is a torna volt. Annak kellene találni egy állandó helyet a napomban... csak az a gond, hogy a délutáni alvásidő az ebéd után kezdődik, teli pocakkal meg nem az igazi tornázni. A fürdetés általában szintén így kezdődik, aztán az esti alvásidőig nem feltétlen ül le eléggé a vacsora. Meg este azért már erőm sincs mindig, és azt a kis időt szívesebben töltöm passzívabb pihenéssel, netán a férjemmel.

Heti kihívás: Ez viszont megvolt. Hallgass rádióműsort! Persze, biztos van, aki rendszeresen hallgat valamilyen műsort, de az nem én vagyok. A reggeli műsoroktól általában a falat vakarom, annyira erőltetett az állásfoglalásuk a témával kapcsolatban, és néha rettentő gagyi is a téma. A kedvencem a Filmtabletta volt a RadioCafé-n, de majd A hét mesterlövészét is hallgatom, ahhoz van fent archívum is. (Szipp-szipp RádioCafé :( )A héten végül egy Jazzy-s interjút hallgattam meg Farkas Líviával. Én mp3-ban hallgattam, de a youtube videót most nézem csak, hogy pont Rebus születése napján tették fel :)

Heti film: Félig sikerült megnézni a Hiúság vására c. filmet, de elárulom, a harmadik héten befejeztem. Itt az értékelésem róla.

A heti dolgokból amúgy kb. semmi sem jött össze. Ellenben vettünk egy hintaágyat, és aznap épp gyönyörűen sütött a nap, amíg Rebus aludt, mi a férjemmel kint ücsörögtünk és élveztük a napsütést! :) Már megérte megvenni!

Harmadik hét

Erre a hétre már teljesen világossá vált, hogy valamit változtatni kell, ezt így nem tudom tartani. A heti kihívás pedig nagyon passzolt is ehhez, mert az életkoromnak megfelelő sorszámú Urban Eve kihívást választottam, ami az Engedd el! volt. Hát elengedtem a tornás kihívást (amúgy sem biztos, hogy a szülés nem lógna-e bele), és ezt a saját kihívást is kicsit átrendeztem.

Nincs külön heti egy extra házas teendő és extra takarítás, hanem végre megcsinálom az összesített listát, és csak haladok, ahogy tudok. Mert pl. ezen a héten volt egy estém, amikor Rebus tök jól el volt (meg a férjem is, de ez nem olyan nagy szám :D), én pedig elememben voltam, és nekiestem a konyhának. Végre kiszelektáltam a fűszereket, elpakoltam a visszaváltandó üvegeket, igyekeztem lecsupaszítani a felületeket, hogy könnyű legyen tisztán tartani, aztán le is takarítottam őket. Aztán csak gyönyörködtem és gyönyörködtem :) Szóval vannak ilyen napok, amikor több dolgot is könnyű szerrel meg tudok csinálni, és van úgy, hogy egész héten örülök, ha a legalapabb dolgok mennek. De egy lista motiváló tud lenni, meg jó egyben látni (és így lehet a végét is látni!), nem beszélve arról, hogy könnyebb kiosztani a feladatokat :) Így nincs külön Marie Kondo nap sem, majd sorra kerül minden cucc szelektálása is, mikor épp mihez van kedvem.

A saját nap és a páros nap nem baj, ha nem több óra, de azért legalább egy alvásidőnyi legyen a héten. Pl. egy nap, amikor alvásidőben nem főzök/takarítok, hanem filmet nézek, ilyenek.

De ezen a héten mondjuk épp volt hosszabb saját időm is, amikor felmentem Pestre barátnőzni :)

De a páros idő szervezésére, illetve a spontán lehetőség felfedezésére nagyobb figyelmet kell fordítanunk!

A heti egy film marad, de nem muszáj bakancslistásnak lennie. Ezen a héten pl. a Hiúság vására mellett (ami bakancslistás) az Esős vasárnap c. filmet néztem meg, mert a bakancslistás filmjeim nem passzoltak a hangulatomhoz (itt van róla az értékelésem). De erre a hétre terveim szerint visszatérek hozzá, és a Király beszédét fogom megnézni.

Következő heti kihívás: Most a születési évemnek megfelelő sorszámú Urban-Eve kihívást választottam. Elképesztően betalálnak ezek a kihívások :D Ajándékozz könyvet! Amúgy is tervben volt, hogy a kiszelektált könyveimet átnézetem egyik barátnőmmel, mert szerintem lenne olyan, ami neki kedvére való, de ezek után megsürgetem a szelektálást, és meginvitálom még egyszer hozzánk :) (már hívtam, akkor nem ért rá) Nem teljesen ez a kihívás, mert nem életem könyvét ajándékozom, de nekem ez most így is ér.