Kreatív kedd #56

Mi az a Kreatív kedd?

A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Az ötlet a nővéremtől és (most már) férjétől jött, ők szoktak ilyet tartani. Hát tartsunk mi is!

A mostani Kreatív keddben az őszi ajtódíszünket szeretném bemutatni - amit teljes egészében a férjem készített, az anyagok gyűjtésében segédkeztem, és persze a munka végén agyondicsértem a végeredményt. Ez az első akármilyen ajtódíszünk. A télit én vállalom :)

Az alapja egy bolti koszorú, amúgy van rajta mindenféle bogyó, levél, virág, amit találtunk Anyáék kertjében, vagy az utcán. Egy órás séta eredménye, amíg Rebusra a nagyszülők vigyáztak. Jaj, olyan jól eső séta volt. A gesztenyékkel még vannak terveink, egyelőre az asztalon pihennek. Végre volt értelme a gesztenyegyűjtésnek! Mindig vágytam rá, hogy gyűjtsek, de nem akartam szemétnek haza vinni. Most lesz belőle dísz, nem lesz szemét belőle.

Ma még a törülközőkre szeretnék akasztókat varrni, ennyi a kreatív tervem. :)

Az alapanyagok

És a kész koszorú (a csúnya ajtót ne nézzétek,
egyszer majd azt is rendbe tesszük)

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Hajrá hétfő #57

Ismét itt vagyok! Rebus lassan 4 hónapos (egész pontosan holnap után), egyre több mindent lehet vele/mellette csinálni, nem foghatom mindig rá, hogy sorozatot nézek, meg olvasok... Vele is jó, ha kicsit aktívabban foglalkozom, és összeszedem a bátorságom, hogy kimozduljak vele (és nem parázok attól, hogy bömbölni fog). Ebben segítenek nővéremék, akiknek már 15 hónapos a kislányuk - tehát nagylány - és el sem tudják képzelni, mi történhet, ha kimozdulok a kisbabával, úgyhogy gyakran noszogatnak, hogy menjek velük sétálni. Leginkább amúgy annyi történhet és történik, hogy az út 95%-át a karomban tölti, kifelé fordulva, nézelődve (olyan 7,5 kilónál tarthat, úgyhogy nem semmi mutatvány így vele a séta). De ma pl. elaludt nővérem kezében, aztán folytatta nálam (itthon pedig 5 perc után felébredt és alig lehetett visszaaltatni).

Szóval. A héten drasztikusan lecsökkentem a céltalan netezést és sorozatnézést! Nekem is lesz munkaidőm, utána lehet lazulni. Ha Rebus csak a karomban tud aludni, akkor is tudok mit csinálni (pl. szakmai cikket olvasni, snitten adminkodni, ide írni...). Rebussal sokkal aktívabb és bátrabb leszek. Legyen kint minden nap a levegőn! (ha csak nem szakad az eső egész álló nap) És legyen minden nap társasága is. Foglalkozzak magammal is (pl. torna, séta, sarokpuhítás...), meg persze a lakással. Visszatérek a zónázáshoz is (amit szerintem eddig sosem tudtam rendesen csinálni), a héten tehát a fürdőszoba van soron. Rendrakás, takarítás, lomtalanítás és dekorálás (hiányoznak a WC-ből a bálnáink!).

A képen a mai reggelim látható, a sarokban Rebussal :) A napocska az ő játéka, amivel reggeli közben szórakoztattam (amúgy az unokanővére kapta tavaly karácsonyra a nagyanyjától, csak ő már "kinőtte"). Imádom ezt a játékot, két csipogója is van, és amikor egyszerre nyomom őket, akkor az Alice Csodaországban meséből jutnak eszembe a valamilyen ikrek... csak elemi szintű asszociáció, pontosan nem tudom felidézni. Ja, és ott van az új naplóm is. Ezzel motiválom magam - úgy kell éljem a mindennapjaimat, hogy legyen miről írjak. Mert én vagyok ennek a naplónak a főszereplője, és a főszereplővel muszáj, hogy történjenek dolgok. Amúgy ez van ráírva: Slow life - Lily's happy every day. (Lassú élet - Lili boldog mindennapja[i]). Nagyon találó. :)

Nektek mihez kell hajrázni?

2 hónapos

És ma lett 2 hónapos a mi kis Rebink. Hát lássuk csak.

Gyarapodás

Nem mérjük itthon, de július 16-án mértek nála 5370 grammot, már biztos elhagyta a 6 kilót. Akkor 58 centi volt, na, centit azt mértünk nemrég, 60 cm volt, meglátjuk, augusztus végén az orvos mennyit mér majd.
Hurkái vannak rendesen, még az egyik alkarján is! A nyakát még nem nagyon látjuk a tokájától. Azt hiszem, nem kell attól félni, hogy elfogyna :P

Evés-alvás-játék

Pár napja lett igazán nagylány, amikor rászokott arra, hogy napközben három óránként eszik (és nem 1,5-2 óránként), éjszaka viszont továbbra is csak egyszer kell hozzá kelni. A három óra pedig átlag 1-1-1 órás szakaszokra oszlik szét: játék-alvás-játék vagy alvás-játék-alvás. Persze néha ez megborul, de nagyjából megvan a rend. Imádom! Azóta sokkal kevesebbet is nyűglődik, a hüvelykujját szépen megtalálja, és az is sokat segít neki. Pl. abban is, hogy a kiságyában megnyugodjon. Mert pár napja azt is megelégeltem, hogy napközben csak rajtam tud aludni (éjszaka már jó pár hete szépen alszik a babaöbölben). Ha még kényelmes lenne neki.. akkor én közben olvasnék, ellennék, de már neki sem volt kényelmes, gyakran kellett átmozgatni, aztán felállni vele és visszaringatni. Úgyhogy elkezdtem kiságyba rakni. És nem az öbölbe, hanem a kiságyba, mert úgyis abban fog majd aludni az új lakásban napközben (pár hónap múlva már nem is lenne biztonságos a babaöböl napközben, mert abból kifordul az ágyra, aztán onnan meg le a földre). És működik! Csodálatos érzés, egy csomó időm-energiám felszabadult, ő pedig kedvére helyezkedhet a kiságyban. És behúzom most már neki a sötétítőt. Egy jó darabig próbálkoztam azzal, hogy nappali fényben aludjon, mert valahol azt olvastam, hogy különben nem tud különbséget tenni a nappal és az éjszaka között... De, tud. Így sötétben sem alszik egy óránál többet egyhuzamban, játszani kint játszunk a napfényben, szóval minden rendben. Nem is értem, hogy vártam el tőle, hogy fényességben aludjon, amikor magamtól sem várom el. A zaj is zavarja most már. arra is igyekszem figyelni.
Szóval beállt valamiféle rendszer, és én ennek nagyon örülök! Persze, néha be kell menni hozzá és visszaringatni, egyszer-egyszer még rajtam alszik, ha nagyon nem megy neki az ágyban, de ez így most nagyon jó. Össze is állítottam egy napirendet, amit majd az új lakásban igyekszem tartani - hogy legyen időm magamra és a háztartásra is.

Én

A terhesség előtti súlyomhoz képest még 3,5 kg van rajtam (ez mai, friss mérés, úgy megörültem neki! Pár napja még +5 kg-nál tartottam). A hasam elég szépen visszahúzódott, hasonló, mint terhesség előtt. Csíkos a combom, főleg elöl, de belül is, a hasam alján is vannak pici csíkok, illetve körbe a köldökömön, ja, meg persze a mellem, az brutál. A köldököm kezdi visszanyerni régi önmagát :) A mellem már sosem lesz olyan, de túlélem. Egy jó pedikűröshöz majd el kellene mennem, mert annyit mászkáltam mezítláb a lakásban is (úgy vagyok a legstabilabb és úgy ringatok a legjobban), hogy lett bőven bőrkeményedésem, meg el is kezdett feljönni a bőröm néhány lábujjamon, ami meg fáj.
Az intim izmokra ráfér az intim torna, de cseppet sem reménytelen a helyzet! Sokat húzódtak vissza a szülés óta.
A szépségápolásra nem sok időm marad, az arcomra ráférne egy bőrradír (na meg persze napi 10 óra alvás 1-2 héten keresztül), na de majd arra is sor kerül lassacskán.

Lelkileg most eléggé rendben vagyok, hogy Rebi ilyen kis angyal lett, így tudom élvezni a dolgot (és perpill egy második babát is el tudok képzelni - majd). Most már igazán hozzánk tartozik, kezdem felfogni, hogy ő itt van és itt is marad, és a családunk része. Kis tünemény.

Legyél Te is Snitter!

Azt hiszem, ez lett a végleges elnevezése a snitt.hu-t használóknak: snitter.

A snitt.hu a moly.hu mintájára, és annak szellemi atyjától származik, durván 1,5 hónapja indult. Ezt is, mint a Moly-t, a felhasználók teszik azzá, ami. Szorgosan töltögethetik fel a filmeket, plakátokat, trailereket, stb. Közben lehet várólistára gyűjteni a filmeket, zónákban beszélgetni, filmeket értékelni, és a többi. Mert hogy ez egy filmes oldal.

Filmnézés előtt jó ránézni, hogyan értékeltek egy-egy filmet mások, de ha mégis mellé nyúlnánk, akkor a Csak ezt ne! zónában kipanaszkodhatjuk magunkat. Lehet játszani is pl. az Egy-kép-kocka játék zónában, illetve ha egy régen látott filmnek nem emlékszel a címére, segítséget kérhetsz a Melyik az a film? zónában a többi felhasználótól.

Régen nagy filmnéző voltam, a Vox-ot is vettem időről-időre (nem tudtam másra költeni a pénzem :P), jó újra belemerülni a filmek világába.

És végre egy hely, ahová elég hamar regisztráltam, hogy enyém legyen a Dorka felhasználónév ^^

A 6-8 hetes kor és a kiakadva sírás

Ebben a korban már kezd kinyílni a csipája, egészen nagylányosan tud viselkedni, egyre több ideig elvan játékkal, nézelődéssel, hatalmasakat mosolyog :) De tényleg! Imádnivaló! A nagyszülők alig ismertek rá az egy hetes nyaralás után, olyan békés lett. Aztán jön az este, és jönnek a szörnyek. Minden megváltozik. Jön a Síró Démon, és rátör Rebekára. Néha elég erősek vagyunk, és kevesebb nyűglődés után legyűrjük és helyét átveszi az Álom Manó. Néha viszont a Síró Démon kerekedik felül, én pedig eleinte kétségbeestem és én is sírtam egy sort. Aztán volt, hogy egy darabig sikerült türelmesnek maradnom, de ha tovább maradt a Démon, ideges lettem, türelmetlen. Hiszen én mindent megtettem... hordoztam, fürdettem, etettem, pelenkáztam. Türelmes is voltam - egy darabig. Akkor miért csinálja?

Kicsit utánaolvastunk - főleg a férjem, aztán ő küldött egy cikket. Utána kezdtem el még jobban figyelni a testkontaktusra és a levegőztetésre. Eddig is hordoztam napközben (mert lerakni nem lehet napközben alváshoz, én meg örülök, hogy éjszaka működik a dolog), de még jobban figyeltem a testkontaktusra, bőr-bőr kontaktusra. Minden pelenkázáskor hosszasan simogattam, össze-vissza puszilgattam, igyekeztem még a nyűgös időszak előtt (6-7 órás kezdés) sokat kint lenni vele a levegőn és megfürdetni, azt is hosszasan, sokat simogatva. Volt, hogy így sikerült elkerülni a kiakadós sírást. Ha nem, akkor pedig le lehetett rövidíteni és a komolyságából is vissza lehetett venni, ha a babát pelenkára vetkőztettem, én pedig melltartóra vetkőztem (melltartóbetéttel, a sírástól úgyis beindult a tejem, ne kenjek össze mindent), és úgy szorítottam magamhoz és igyekeztem megnyugtatni (ha hűvös van, egy takarót még rá kell rakni a hátára). Amúgy meg türelem, türelem, türelem és kitartás. El fog múlni. Mindennek az a vége, hogy elalszik. Ezt magamnak is mondogatni kell, mert bizony eddig még mindig elvesztettem a türelmem, ha mondjuk 3/4 óránál tovább volt ennyire nyűgös. És nem csak aznapra múlik el, de egy idő után végleg. Tudjátok, a 18 évesek már nem sírnak este 7 és 11 között minden nap :D

Abból lehet látni, hogy nincs komoly baj (azon túl, hogy a szokásos köröket lefutottuk), hogy sok helyzetben egyszercsak megnyugszik és hosszasan elvan. Pl. mikor kibontom a pelenkából. Vagy tegnap nem kért enni, de a szoptatós párnán egyszercsak megtalálta a tekintetem és hosszasan elnézegettük egymást, beszélgettünk. Aztán valami elpattant. Nem, nem a hasa fájt, nem tekergőzött, aznap rendesen kakilt, tud ő már büfizni, pukizni (bár az Infacolt még mindig adjuk neki biztonsági szempontból).

A szokásos körök pedig: pelenkacsere, etetés, megnézni, nem fázik-e, nincs-e melege. A nagy kánikulában lehet, hogy pelenkára vetkőztetve is a meleg miatt sír, és egy hűvösebb (nem hideg, hanem csak langyos) fürdetéstől máris megnyugszik.

Ezek a népek szerintem, ahol kevesebbet sírnak a babák, nem csak, hogy hordozva vannak, de sokszor pucéron vannak hordozva, és megvan a bőr-bőr kontaktus is (mert ott olyan jó idő van), illetve kint vannak folyamatosan a levegőn. Ezért is figyelek ezekre. Ja, meg hát az igény szerinti szoptatás. Bár szerintem ez babafüggő. Rebeka, ha nem éhes, köszöni szépen, nem kér a mellből, csak sír tőle. A minden nyikkanásra mellre tevés nálunk ezért nem jó. Mert ha nem ez a baja, akkor csak ideges lesz tőle. Ha aludni akar, ringassam álomba. Ha a pelusa piszkos, cseréljem le. Ha melege van, fürdessem meg, hűtsem le. És ha gyakran eszik, a pocakja nem tudja megemészteni a tejet és csak fájni fog tőle. De valóban van olyan időszak, amikor jóval gyakrabban kér inni/enni.

Azért érdemes még ezt a cikket is elolvasni. Nekem a lényeg inkább az, hogy nagyon le kell lassulni, rá kell állni a baba ritmusára, mintha hullámlovas lennél. Ő a legfontosabb - ehhez pedig sokszor Te Magad vagy a legfontosabb. Így néha előbbre való, hogy egyél, igyál, pisili, tisztálkodj, és utána nyugtasd meg a babát (persze közben is lehet hanggal, simogatással). Egyszerre igényel monotonitás tűrést és rugalmasságot. Irtó nehéz, mert teljesen másképp kell élned, nem megszokott felnőtt élet ez, inkább egyfajta időtlenségben élsz. Amibe bele lehet helyezkedni - de aztán vajon hogy helyezkedek vissza a felnőtt világba? És közben hogy kapcsolódok a többi, nem időtlenségben élő embertársamhoz? (pl. a férjemhez, akinek kötött munkarendje van)

Ui.: Ja, és elvileg (azt olvastam), az anya a baba egy hónapos korára meg tudja különböztetni a sírásokat, és egyből tudja, mit kell tennie. Hát én nem tudom megkülönböztetni. Tippjeim vannak, sakkozgatva abból, mikor evett utoljára, álmosan pislog-e, nincs-e kaki szaga, megnyugszik-e a ringatástól, vagy kitartóan sír.