Napi vers #1

  Új "rovat" indul, azaz ha szembe jön velem egy jó vers, azt ide szépen bepötyögöm (vagy ctrl+c, ctrl+v-zem), talán még képet is választok hozzá és közzé teszem. Mert verset olvasni jó! Kellemes hangulatot tud adni, vagy épp elgondolkodtat, múltat idéz, tettre késztet, sok minden lehet.
  Volt már ötlet, hogy mi legyen az első ilyen vers, aztán jött az esküvő és kaptunk egy esküvői verset Apától. Ez mindent überelt.

Ősztervezés - Avagy mitől ősz az ősz (nekem) és mik az idei ősz különlegességei

 Ahogy azt a nyárral is megtettem, kicsit megtervezem az őszt is, hogy hangulatba jöjjek és hogy sorra vegyem, mit lenne kár kihagyni. Sajnálom picit a nyarat, de örülök az ősznek is, sok szépet tartogat.

Mitől ősz az ősz?

- könnyű kendők, vászoncipő, halásznadrág, háromnegyedes felsők, kiskabátok, harisnyák, topánkák
- kiengedett haj
- ékszerek (végre nem melegítenek, zavarnak, de még a nagy téli ruci sem takarja el őket)
- biciklizés, kirándulás, nagy séták, meg mindenféle mozgás (végre nem sülök meg)
- sulikezdés, tanulás, rendszeresség
- füzetek, tollak
- sütőtök, sütőtök krémleves (végre tényleg csinálok!)
- ismételt ruhaszortírozás (mit nem vettem fel egyszer sem a nyáron a nyári ruhák közül?)
- szőlő, must, bor
- szeder
- teázás
- szép színes levelek
- őszi napsütés
- gesztenye
- gombászás
- körte

Ami még idén ősszel vár rám:
- új egyetem, új társaság, sok-sok (remélhetőleg) izgalmas kurzus! Egyre közelebb a hőn áhított végzettség! :)
- Kedves szülinapja, bátyó szülinapja, nővér szülinapja
- egy hetes meg egy hónapos házasság ^^
- kutatás újraindítása (nyáron sehogy sem tudtam ezzel foglalkozni, pihennem kellett)
- pár visszajelzés küldése, amivel nagyon el vagyok maradva
- óratartás, ha összejön, arra még készülni
- evezni - nyáron kimaradt, de most az egyetem révén van lehetőség jó áron evezni :) (és a Kedves is jöhet!)
- biciklivel járni az egyetemre (izmosodjunk!), nem is veszek bérletet, hogy a kísértés se legyen meg a lustulásra
- Bradburysödni még egy darabig, de valamelyest valószínűleg fogom folytatni, jó dolog :)
- blogot tovább újítgatni (címkeszortírozás, tematizálás, új rovatok, rendszeresebben írni, előre ütemezni, stb.)
- és persze nővéremék esküvője :))

(A kép saját, egy 2008-as szőlőszem otthonról.)

Nektek mitől ősz az ősz?
Milyen extra dolgok várhatóak erre az őszre?

Művelődős kuckó otthon - csak úgy

  Eljött az iskolaidő, enyhül a meleg, most már (remélhetőleg) képes az agyunk befogadni (és feldolgozni!) új információkat, talán a vágy is megszületett bennünk valamilyen szellemi-lelki művelődésre.

  Én imádom a hangulatokat, és szeretem az olyat elképzelni, hogy egy kávézóban/cukrászdában/teázóban, stb. ücsörgök, iszogatok-eszegetek valamit, közben olvasok, esetleg írok, vagy csak úgy fene nagy dolgokon gondolkodom. Persze sokszor jön az elhatározás, hogy na akkor majd oda beülök.. na majd ma, vagy holnap. Eddig nem sokszor jutottam el, talán csak egyszer, aztán inkább megteremtettem magamnak ezt a hangulatot, amikor volt rá egy kis időm. Az otthoni tea egy elég olcsó dolog (nem kell a legeslegdrágább extra keverékeket megvennünk ahhoz, hogy hangulatos legyen), de persze más italt is választhatunk. Üljünk le egy kényelmes fotelbe, kanapéra, vagy egy asztalhoz (mintha igazán kávézóban lennénk), akár dekoráljuk ki - terítsünk egy terítőt vagy színes kendőt az asztalra, gyújtsunk mécsest, csinos edénykébe tegyük ki a cukrot/mézet/citromot, a szép bögrénkből igyunk, esetleg virágot is tehetünk az asztalra vagy egyéb díszt. Ezután pedig vegyünk elő valamilyen olvasmányt, amit elég feltöltőnek ítélünk. Ajánlom a novellás vagy verses köteteket, azokból egyet-egyet el lehet viszonylag gyorsan olvasni, így nincs szükségünk órákra és máris művelődünk. Én ezzel a kötettel művelődtem.

(Kép innen.)

Bukfencező múzsa - könyvajánló

  A bukfencező múzsát csak akkor nehéz magunk elé képzelni, ha redős peplonban [egy nagy lepel - szerk.], koturnusban és hóna alá szorított lanttal akarjuk látni őt, ahogy századokig. Adjunk rá trikót, tornadresszt, és szemünk fog káprázni fergeteges piruettjeitől és szaltóitól. A múzsa pedig így is múzsa marad, és még inkább a miénknek érezzük, mint eddig, ha mutatványa végén közénk perdül, és azt mondja: "Vessetek ti is bukfencet, és nézzétek meg jól világotokat, amikor fejtetőn áll! Érdemes!"

  Ez részlet a Bukfencező múzsa c. kötet bevezetőjéből, melyet a szerkesztő, Tóthfalusi István írt. A kötetet egyik névnapomra kaptam Apától, és nővérem egy molyos kihívására kezdtem el olvasni. Az első egy-két vers után ezt gondoltam: Miért nem kezdtem én ezt el korábban? És miért nem ismerik és olvassák többen? Ez zseniális! Szinte az összes verset idézném (eddig legalábbis), és limerickeket támadt kedvem írni.
  A könyv groteszk verseket tartalmaz és már egy elolvasása is vidámabbá teheti a napunkat. Kicsi, csinos könyvecske, könnyen elfér egy kisebb táskában is, vagy akár egy nagy kabátzsebben. De kézben is hurcolászhatjuk, lehetőleg úgy, hogy mindenki lássa, nevessünk rajta nyilvános olvasás közben, hogy más is kedvet kapjon hozzá. Ideális szórakozásnak vagy inspirálódni, feltöltődni.
  Olvassátok, forgassátok és bukfencezzetek!

(Kép innen.)

Az esküvőről #1 - Készülődés és szertartás

  Hát ezen is túl vagyunk. Szombaton, a nyár utolsó napján összeházasodtunk a Kedvessel (nem rossz nyárzárás), úgyhogy most már férj és feleség vagyunk. Nincs többé "vőlegényem" megszólítás. Azért egy kicsit hiányozni fog. De a "férjem"-et is biztos megszeretem majd :) (hehe... mármint a megszólítást) Most pár bejegyzésen keresztül erről olvashattok, azért igyekszem közben mással is tarkítani a blogot, az adásszünetben voltam olyan sunyi, hogy írtam néhány bejegyzést talonba.

  A Kedves a csütörtököt és a pénteket kivette szabinak, hogy minden előkészületet meg tudjunk tenni. Kitakarítottunk, gyűrűt tágíttattunk-políroztattunk (bár én végül nem tágíttattam, maradjon csak a bal kezemen a gyűrű), köszönő ajándékot vettünk, ilyenek. Igyekeztünk pihenni, hogy szépek legyünk a nagy napon. Persze azon a héten majdnem az összes exszel álmodtam még egyet, lezártam a múltat szépen az esküvő előtt, még egy kis összefoglalót is írtam egy másik projekt ürügyén. Hajnalban az egyik patkánykánk el kezdte rágni az alatta lévő papírt, amire felkeltünk, én pedig már nem igen tudtam visszaaludni, lassan felkelt a nap is, ami nehezítette a dolgot. Végül fél8 felé ébredtünk, fél9 felé ki is keltünk az ágyból. Nem egészen úgy ébredtem, ahogy terveztem. Álmos voltam és kisszemű. Ez később változott szerencsére, így jól mutattam a képeken ^^
  Reggeli, olvasgatás, majd megérkezett a vőlegény tanúja, nálunk sütött még estére. Jó volt a hangulat, legalább elterelte a figyelmem (annyian kérdezték már, hogy na, izgulunk-e már, hogy kicsit azért izgultam). Beugrott a Kedves édesanyja és párja is, lerakták az esti salátát nálunk, a tortákat meg vitték az étterembe, aztán jött a Kedves édesapja és apai nagymamája, miután leadták a tortákat az étteremben. Befutott a fodrászom is, friss virágokkal, hogy válasszak, mi kerüljön a hajamba. Neki is estünk a kontyomnak.
  Közben nappali átrendezés, cipőfényezés, sütés, miegymás. Megjöttek Anyáék is, a fotós is és pár barát, hipsz-hopsz majd' 20-an lettünk 49 négyzetméteren. A Kedves frizuráját is megcsinálták, öltözés, mandzsetta gomb, aggódás, hogy elkésünk (persze csak én aggódtam), gyors fotózkodás, lépcsőzés, lent az én tanúmat is felnyaláboltuk és végül megérkeztünk a IX. kerületi házasságkötő terembe. Még jó, hogy nem kellett a forgalommal számoljunk :)
  A biztonsági őr és az anyakönyvvezető is (az egyik, ő csak útbaigazított minket) nagyon kedvesek voltak, még pár vendéget bevártunk, közben Apa bent furulyázott - igazi gerillaakció volt, de az anyakönyvvezető (a szervező) jól fogadta, azt mondta, ha hozzánk tartozik és tudjuk, ki az, mondjuk meg neki, hogy nyugodtan kiállhat ám - ő nem találta meg, ki furulyázott, jó voltál, Apa! ;) A tanúk izgatottak, egymásba karoljanak-e vagy sem. Még gyors instrukció nekünk, hogy hová üljünk, a tanúink hová üljenek, és hogy ne aggódjunk, az anyakönyvvezető (a szertartásvezető) mindent mondani fog majd, mit csináljunk.
  A bevonulásunkkor Apa a Tavaszi szelet furulyázta. Nagyon szeretem, bár utólag belegondolva, a házasságról nem túl pozitívan szól, de annyi baj legyen. És még utólag megnézve a szöveget, amit Apa átküldött, ott lehagyta azt a strófát :)
  Hát, nem gyakoroltuk a bevonulást, én idegességemben picit siettem volna, aztán próbáltam lassítani. A magassarkúban meg fura volt azon a puha szőnyegen sétálni.
  A szertartásból nem sokra emlékszem. Megvannak a lépések, hogy milyen elemekből állt össze, de a pontos szöveget nem tudnám felidézni; a körülbelülit sem. Azt tudom, hogy elégedett voltam vele. Nem volt se túl rövid, se túl hosszú, se túl nyálas, se túl száraz. Érződött, hogy picit izgul az anyakönyvvezető is, nem csak érzelemmentesen darálja a szöveget, ez tetszett. A kézfogása is erős, határozott volt. Annyi megvan, és a többiek is mondták, hogy azért megvolt a klasszikus "ez a legboldogabb nap" hozzáállás - miért, innentől már csak rosszabb lesz?!
  És nem estem el. Bár az aláírás után picit megdőltem, jó volt az asztalnak támaszkodni egy kicsit - állítólag nem volt feltűnő (a kezemet nem használtam, csak a combommal dőltem neki). De ha az volt, az sem zavar. Arra emlékszem még, hogy végig fogtuk egymás kezét, morzsolgattuk, és hogy a Kedvesnek egyszer az életben hideg volt a keze. Meg arra, hogy mosolyogtunk a gyűrűfelhúzásnál, hogy az utolsó centiken hogyan tuszkoltuk föl a másik ujjára a gyűrűt :) A köszönőajándék átadásra is emlékszem - mi egymás szüleinek adtuk át, nem tudom, másnál hogy szokás. Jó érzés volt nagyon. Ezután fordítva ültünk vissza a székekre, de ilyen apróságokkal én nem foglalkoztam. Hát nem mindegy az?
  Aztán kimentünk az előtérbe a gratulációkat fogadni (ott tudott a fotósunk jó képet készíteni), hát én is végig vigyorogtam, akárcsak két héttel azelőtt a barátnőm. De azért mindig tudtam, ki van előttem és kinek mondok köszönetet! Ami itt mókás volt, az az, hogy minden köszönömnél egyet előre léptem, így kis idő után a férjem úgy rángatott vissza maga mellé :D Illetve hogy volt, aki kezet is nyújtott, vagy csak elindult a keze, az enyém is, aztán bizonytalankodott, aztán mégis lett kézfogás meg puszi is. Voltak persze ölelések, meg viccelődések is. Még egy gyors fotó bent a teremben, a szép háttérrel (sajnos nem tudtam gyönyörködni a teremben, de mások nagyon dicsérték), aztán kiküldtük a fotóst és mentünk mi is, hogy megdobálhassanak rózsaszirommal és szedegethessem ki a ruhámból.
  Ezt követte a fotózkodás, csokordobás, majd mivel nagyon gyorsan végeztünk, így még egy sor fotózkodás, a Bakáts tér után Duna-parton.
  A fotókra még várni kell, eddig egyet küldött a hivatalos fotós (legalább is én egyet láttam, a férjemhez érkezett be), de hát hatalmas méretűek a képek, nem tudom, hol fognak elférni. Egy "nem hivatalos" kép még az est folyamán felkerült persze facebook-ra :) Azt rakom be ide illusztrációnak, remélem, senki nem találja kompromittálónak!

  Jaj, ez az egész. Szép volt nagyon, meghatódni én nem tudtam, az euforikus állapotból nem kerültem ki, csak a vigyorgás ment :) De bepótolták helyettem a rokonok és barátok.
  A nevünket megtartottuk, várjuk majd a jövőben a kötőjeles vezetéknevű lurkókat. :)

  A következő bejegyzésekben szó lesz még a külsőségekről (ruha, cipő, frizura, smink, kiegészítők, fotós), az evős-ivós részről és az étteremről, az extrákról, meg bármiről, ami még eszembe jut.

(Közben a blog látogatottsága elérte a 70 ezer megtekintést, köszönöm Mindenkinek!)