Nagyon praktikus(nak tűnik) szárított zöldségekből főzeléket készíteni. Alapvetően a főzelék egy egyszerű dolog, csak meg kell főzni, fűszerezni, egy kicsit sűríteni (rántással, habarással, főtt krumplival) és kész is. A szárított zöldséges verzióhoz még hozzájön az áztatás.
Aztán a szárított zöldség el is áll jóó sokáig. A csomagolása igen környezetbarát, egyrétegű, újrahasznosítható műanyag. Sok egészséges dolog van bennük. Szóval klasszul hangzik. Én is fellelkesültem, amikor rátaláltam ezekre a csodákra. Először lencsét és sárga borsót vettem. Elsőre, azt kell mondjam, mind a kettő igen finom lett - talán a lencsébe több fűszer kellett volna, de nem volt rossz. Azóta viszont... valahogy soha nem az igazi. Míg pl. a sárgaborsók egyik fele már szétrepedt és tök puha, addig a másik fele még mindig kemény. De ugyanez volt a fehér babbal is (sőt, amíg az egyik fele már megpuhult, a másik még keményebb lett és összeszottyadt...). A vizet meg mindig pótolni kell, de meddig? A vörös lencse remekül puhul, kifordul az összes szem magából, azt egyszerűen nem fűszereztem eléggé, meg kissé híg lett (először a nővérem zöldséges sűrítésével próbálkoztam, de túl sok lé maradt benne, sűrítenem kellett habarással), az nem az ő hibája - meg is kéri az árát.
Úgyhogy eléggé elment a kedvem ezektől. Pürésíteni meg nem szeretném őket, bébipapit ettem eleget kiskoromban (gondolom én), szeretem, ha van mit rágni (ha már nem levesnek készült az a szerencsétlen főzelék).
Javasolták a hosszabb áztatást, de a sárgaborsónak - tapasztalataim szerint - kifejezetten rosszat tett, ha túl sokáig (egy éjszakáig) áztattam. Én nem értem a szárított hüvelyeseket. Pedig tényleg klasszak lennének.
Valakinek valami ötlet, tipp, tapasztalat? Recepteket épp ezért nem is osztanék meg, mert nincs tutira bejövő receptem.
"Réaumur grófja a nevem,
s szakadjon rátok átok!
Szolgáljátok csak szüntelen Celsiust, renegátok!"
Mócsingot majszol még Dicső Fahrenheit egy zugolyban.
"Atyám! Az volt a szép idő,
melyet még én fokoltam."
Molnár Imre fordítása
Fizikához ajánlom, bár szegény Kelvin, Rankine, Delisle, Newton és Romer kimaradt. Átváltáshoz segítség itt és itt. A verset a Bukfencező múzsában olvastam (113-114. oldal).
Van pár kreatív dolog a közelmúltból is, de úgy gondoltam, igyekszem ezentúl a keddi napokból csemegézni és abból írni. Így rászoktatom magamat - és talán Benneteket is - arra, hogy a legapróbb kreatív dolgokat is észrevegyem/megtegyem/értékeljem. A más napokon történteket pedig igyekszem külön bejegyzésbe rakni, vagy nagy ritkán - na jó, egye fene - jöhet a Kreatív kedd-be is.
A mai kreatív tetteim:
- Reggel elkísérni a Kedvest a szervizbe, odafelé közösen tolva a bicikliket, sétálva és beszélgetve, visszafelé pedig lassan biciklizve, beszélgetve, a szép őszi fák alatt.
- Út közben gyönyörködni a fákban és az őszi fákkal szegélyezett Dunában.
- Napközben tanulás, ebben is igyekeztem kreatív lenni. Úgy döntöttem, élményszerűen fogok tanulni. Úgyis lehetetlen, hogy mindent elolvassak a kötelezők közül, de a jegyzeteket igyekszem elolvasgatni és arra, ami érdekel, vagy nem világos, külön rákeresni - függetlenül attól, mekkora hangsúlyt érzek rajta, mennyire tűnik fontosnak. Legalább azt értsem és lássam át, amit megtanulok. És ne kínzásnak érezzem. Igyekszem figyelni arra, hogy ne veszítsem el az érdeklődésem, a lelkesedésem. Hogy a tudásért tanuljak, ne az elvárások, a jó jegy miatt. Kíváncsian várom, mire lesz ez elég. (Azért nem lenne jó megbukni.)
- Délután csakazértis kimentem a Kedves elé (még fél óra tanulás helyett) és megint elmentünk a szervizbe, aztán haza. Most odafelé bicikli, hazafelé séta. Közben beszélgetés, viccelődés. Ma egészen egy hullámhosszon voltunk, jó kedvűek voltunk, jól alakult minden :) És gyönyörködni a csapatosan röppenő sirályokban.
- A megszokott bolt helyett csak a kisboltba beugrani a vacsinak valóért.
- Virslit is venni a babba.
- Csokit is venni (szigorúan étcsokit, 70%-osat), meglepinek, desszertnek.
- Hagyni a Kedvest játszani és nem rágni a fülét (és most épp Kreatív kedd-et írni). Előtte barátnő itt volt, rögtönzött teaház hangulat. Először vacsi, aztán teázás, étcsoki majszolás, csevegés, közben a Kedves elkezdett játszani, beszélgetni a "túloldaliakkal". Még a háttérzaj is megvolt, ami egy teaházban meglett volna :) És nem a mi kreativitásunk, de kaptunk a barátnőtől egy szép terítőt (utóesküvői, ha már akkor nem adhatott semmit :P cseles!)! Lesz mit felrakni az ünnepi asztalra az első közös karácsonyunkkor :) Illetve én külön egy hosszú nyakláncot. Sose volt hosszú nyakláncom. És olyan jó morzsolgatni!
Most kevésbé vagyok lelkes, mint az eddigi hétfők alkalmával, azért igyekszem magam összeszedni, de rendhagyó lesz azért ez a hétfő.
Először is kezdjük egy kellemes reggeli ébresztővel. A Kedves telefonján lévő zenékből az ébresztő minden reggel random választ egyet. Eddig majd' minden esetben az lett a szám sorsa, hogy a Kedves csúnyán félbeszakította, lenyomta, mi meg aludtunk tovább. Ma viszont mind a ketten mosolyogva nyitogattuk a szemünket, hm, kellemes dallam a reggeli ébredéshez (különösen az eleje, a szöveg nélküli rész). Nem nyomta le, elég sokáig hallgattuk. És fel is keltünk időben. Most már ideje elmondanom, hogy ez a Daft Punk: Within c. száma volt.
Az én telefonomon egy állandó ébresztő van beállítva, a One Republic: Secrets c. száma, mert annak is annyira kellemes instrumentális az eleje, kedvesen, lágyan húz ki az álmomból. Sosem voltam híve a szívbajt okozó ébresztőknek, mert hogy akkor biztosan felébredünk... Egy frászt. Káromkodunk, gyorsan lenyomjuk és vagy visszaalszunk vagy nem. De a kedvesnél is ott a lehetőség, csak nem kapunk reggel sokkot.
Nektek mi a reggeli ébresztőtök?
A másik rendhagyó dolog után valami Hálás hétfőhöz hasonló következik. Több minden is nyomasztott/nyomaszt az elmúlt időszakban/jelenben, de igyekszem magam megrázni és összefoglalni, mi minden miatt lehetek hálás és lehetek elégedett az életemmel, vagy épp büszke magamra. Nem szeretnék veszekedni, levert és szorongó lenni. Sok minden változott és nem mindig könnyű átállni. A listámhoz és a hangulathoz passzoló és azt inspiráló zene a Hair c. film I got life c. dala.
Hát lássuk csak. Előrevetítem, hogy a listából sok minden a férjemmel közös, de most E/2-ben beszélek, ettől még az ő részét nem vitatom, de az enyém is :) Szóval, van/vannak...
- két egészséges lábam (némi lúdtalppal és lehűlésre való hajlammal), amik elvisznek bárhová és még futni is képesek
- két egészséges karom (szép, hosszúkás körmökkel)
- egy se nem túl kicsi, se nem túl nagy fenekem
- egy széles (szerintem nőies) csípőm
- egy egyre fogyó pocakom (diéta-hatás)
- két rendben lévő mellem (se nem túl kicsi, se nem túl nagy és egészséges)
- egy korrekt, szép nyakam
- fejem, minden tartozékkal együtt (értsd: orr, száj, szemek, fül, haj), a szemem kicsit csacska, meg rövidlátó, de van hozzá csodaszép szemüvegem és anélkül is boldogulok, a hajam dús és egészséges, a fogaim össze-vissza állnak, de legalább strapabírók (és már úgy megszoktam így őket), minden érzékelésem rendesen működik
- nem túl problémás bőröm (na jó, a fejbőröm kicsit kényes, de már haladok vele)
- egészséges belső szerveim
- egészséges nemi szervem, eddig minden jel arra mutat, hogy képes leszek teherbe esni, gyermek(ek)et kihordani és megszülni, nagyobb probléma nélkül (ámen)
- összességében egy jól működő, többé-kevésbé egészséges, fejleszthető testem
- eszem
- humorom (mikor milyen)
- férjem (szorgalmas, szerető és szeretnivaló, hűséges, kreatív, erős, megbízható, támogató, ...)
- testvéreim - és már egy sógorom is, szüleim (mind-mind szeretnivalóak, támogatóak, összetartóak, elfogadóak), elfogadó férj-ági rokonságom
- barátaim
- két patkányom
- albérletem vadi új ablakokkal, ebben az albérletben van előszoba, nappali, konyha, fürdőszoba és WC, meg hálószoba is, teljesen felszerelve, iható csapvízzel
- ruháim, cipőim minden évszakra (most már tök vízhatlan, kapucnis, sportos téli kabátom is van)
- íróasztalom
- étkészletem, bögréim, műanyag dobozaim, konyhai gépeim
- könyveim
- laptopom
- táskáim, hátizsákom
- biciklim - hozzá tartozó lámpákkal és bukósisakkal
- kacatjaim (mindenféle dekorációs elem, emlékek)
- krémeim, olíva olajam
- szempillaspirálom és szemceruzám
- ékszereim, csatjaim, hajgumijaim, hajráfom
- parfümjeim
- varrókészletem
- írószereim (tollak, ceruzák, kréták, körzők, vonalzók, hegyező, radír, olló, ragasztó, tűzőgép [csak kapocs kéne bele]) és papírjaim, füzeteim
- internetem
- blogom (olvasókkal, Köszönöm Nektek!)
- hulahopp karikám, comberősítőm
- kitartásom
- optimizmusom
- hűségem
- szeretetem (adok is, kapok is)
- lehetőségem tanulni
- lehetőségem tapasztalatot szerezni a leendő munkámhoz
- álmaim, vágyaim
- fantáziám, kreativitásom
- zenéim, filmjeim
- rajzaim
- önálló döntéseim és lehetőségem ezeket meghozni (büntetés vagy az ettől való félelem nélkül)
- saját ízlésem
- véleményem
- elveim
... és a többi.
Egy biztos: Van saját életem. Amit én élek és élhetek.
Nektek?
(Nem felvágásról szól ez, hanem arról, hogy időnként erőt adhat, ha számba veszed, mi mindened van - fizikai vagy nem fizikai dologról legyen szó. Nekem jól esett.)
A diéta amúgy jól halad, nem azzal van a gond. A kisebb engedményekkel teljesen tartható, a Kedves is jól elvan vele, hosszabb távra is tervezzük tartani (ezekkel az engedményekkel, meg hogy vendégségben azért eszünk mindenfélét.). Ami nehéz benne, az az, hogy olcsón, egyszerűt, glutén- és cukormentesen és finomat persze, nem csak ehetőt; változatosan, laktatót, egészségeset.
William Penn
feje lapos-elem,
s benne a mánia -
Pennsylvania.
*
Edward Clerihew Bentley
gondolta, a nevét menti,
ha négy sort telifú.
Így született a clerihew.
Gergely Ágnes fordítása
*A clerihew egy négy soros életrajzi vers, melyet (az angol wikipédia szerint Edmund, az én könyvemben Edward van) Edmund/Edward Clerihew Bentley talált ki még az iskolákban, majd később könyveiben népszerűsítette. A clerihew első sora a vers tárgyát - többnyire egy híres személy nevét - tartalmazza, melyet/akit abszurd helyzetbe helyez. A műfaj rímelése AABB, a rímek sokszor erőltetettek. A sorok hossza és verselése szabálytalan. (Szabadon fordítva, összefoglalva az angol szócikk alapján. A többi angolt nem kívánom lefordítani, elnézést, de a műfajt fontosnak éreztem.)
Ó, és július 10-e a clerihew nemzetközi világnapja! A következőt megünnepeljük! (jaj, el ne felejtsem!) De már most is nyugodtan írjatok kommentbe clerihew-t, ha van kedvetek! Gyakorlás teszi a mestert!
Szóval amúgy a művelődésért meg a humoráért választottam ezt a két verset, és mivel összetartoznak, így párban tettem őket közzé. A verseket a Bukfencező múzsából választottam (110-111. és 113. oldal).
Hát kell ennél több? Persze elsőre nem értékeltem, hogy 10 órakor végzek a suliban és csak 2-től dolgozom, ami egy utcányira van a sulitól, szóval még a közlekedéssel sem megy el nagyon idő. Mennyi pangás... Jaj, mit is csináljak? (Hazatekerni és visszajönni nem akartam, különben is, otthon mit csináljak? Csak nekiállnék a házimunkának, az meg nem hiányzik a lelkemnek.) Aztán megráztam magam. Itt van szabad 4 óra, ragyogó az idő, Budapesten vagyok és azt csinálok, amit akarok!
A Rózsák tere (VII. kerület)
Végül úgy döntöttem, elmegyek a Rózsák terére (egy köpésre a munkahelytől). Ott kívülről-belülről jól megnéztem a templomot (még a szemüvegemet is felvettem), mécsest is gyújtottam. Képeslapot is akartam venni (hogy igazi turista legyek és esetleg el is küldjem majd valakinek), de 5 forint hiányzott hozzá, úgyhogy nem vettem, csak jól megnéztem. Hiába, nem vitt rá a lélek, hogy ne legyek becsületes (becsületkassza volt). Fotóztam is, jobb híján a telefonommal. Beltéren nem is próbálkoztam, fény nélkül meg van halva a gép. Kint kicsit folytattam a turistáskodást. A templom körüli parkban középiskolások rajzolták a templomot, gyerekek játszottak, nénik beszélgettek. Kerestem magamnak egy napfényes helyet és először is ettem - a tegnap készített "tortillából", arról is írok majd külön - aztán olvastam (lesz sok Napi vers), telefonáltam, jegyzeteltem, kívánságlistát böngésztem és terveztem. Eközben meg szívtam magamba a napvitamint.
A parkot rendben tartó egyik bácsi is megszólított, vele is beszélgettem egy keveset. Kicsit fura fazon, de azért hízelgő, hogy először gimnazistának nézett. És még Gödöllőhöz is kedves emlékek fűzik! (Rengeteg embert fűznek kedves emlékek Gödöllőhöz! Elképesztő!) Még az áruházra is emlékszik!
Úgyhogy szépen eltelt ezzel kb. 3 órám, akkor már kezdett nagyon melegem lenni, meg pisilnem is kellett, úgyhogy elindultam a munkahely felé - legalább van egy kis időm blogolni, olvasni itt is.
Imádom ezt a szép időt!
A templom közelebbről
(kívülről nagyon szépen fel van újítva!)
A kép neve beszédes:
Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen.
Ma eredetileg a vörös lencse főzelékemről terveztem írni, de inkább máshoz van most kedvem (azt is bepótolom majd). Sajnos (tapasztalataim szerint) kreatívnak, rendhagyónak számít, ha jó kedvűen megyünk iskolába/munkába és jó kedvűen is jövünk haza. Sokszor arra a kérdésre, hogy "Milyen volt a napod?", a válasz az, hogy "Hát unalmas..." vagy "Semmi extra, egész nap gürcöltem/szívtam", "Elment, elfáradtam." Stb. Sok esetben akkor is hasonlóan válaszolunk, ha amúgy nem volt rossz napunk, egyszerűen csak ezt szoktuk meg. A munka/suli egy kötelező, kellemetlen valami, ami után végre hazaérünk és kezdődhet a nap, az igazi, élvezetes része. A munkát/sulit ehhez pedig túl kell éljük. Nem tetszik ez a hozzáállás. Nagyon sok időt töltünk ezeken a helyeken, többet, mint hogy egészséges lenne a túlélésre játszani. És korántsem a szenvedésünk miatt lettek "kitalálva" ezek.
Ma arra gondoltam, hogy elkezdhetnénk írni minden nap (mondjuk 1-2 hétig, akár egy hónapig!), hogyan érezzük magunkat, hogyan válaszolunk a "Milyen volt a napod?" vagy "Hogy vagy?" kérdésekre - azaz mit közvetítünk másoknak, ez a kettő egyezik-e, mit tükröz. Összegezzük. Hogy tetszik az eredmény? Érdemes változtatni a hozzáállásunkon? Netán a munkahelyünkön?
Egy napos kreatívkodás: Menjünk mosolyogva a suliba/munkahelyre!
A hétvégén bizony csúnyán megszegtük a diétát, mert hát esküvőn voltunk, úgyhogy két nap lelkiismeretfurdalás nélkül ettük a sütit, tortát. Tegnap már nem ettünk ilyeneket, a megmaradt ételekből is csak a diétához illeszkedőkből hoztunk el.
A múlt héten leírt menüből ugye nem minden valósult meg, mert hát nem voltunk itthon 7 napot. Úgyhogy krumplifőzelék és rakott krumpli nem volt, volt viszont rántott sajt, rágcsának/desszertnek meg kókusz (tök olcsó volt a Tescoban), imádom! A kókusszal csak az a baj, hogy hamar romlik, még hűtőben is. Legjobb aznap vagy legkésőbb másnap elfogyasztani. Kukoricát sokat pattogtattunk, főleg a Kedves; és egy kukorica- és rizslisztből készült kenyérrel is megpróbálkoztunk. Nem lett a legjobb, gépbe rakás előtt össze kellett volna kutyulni, mert egy csomó liszt kiment a szélére és sült liszt lett belőle. De ha azt lefejtettük róla, akkor volt ehető része. Vajjal és almával finom volt. Csak nagyon törik. De elfogadtam a kihívást! Lesz még ilyen kenyér! ;)
A héten biztosan lesz krumplifőzelék és rakott krumpli (pénteken vettünk 5 kiló krumplit), meg vöröslencse főzelék is. Ma rizs volt rántott hússal és vegyes salátával a Kedvesnek, nekem vegyes saláta sajtos, tepsiben sült hússal és magvakkal (dió és mandula). Vettem - remélem - finom körtét is. A többit majd még kitaláljuk.
Szóval diétára föl (ismét)!
(Kép innen. Esküvőhöz és diétához is passzol. :) )
Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket?
Elnézéseteket kérem, hogy kedd helyett szerdán jelentkezem. Tegnap este már az ágyban fekve jutott eszembe, hogy kimaradt a bejegyzés. De aznap feltört, meggyötört lábbal hazaérve a vacsorafőzésé és a pihenésé volt a terep (és nem dolgoztam előre). De ma pótolom!
A mai (illetve tegnapi) kreatív keddre egy múlt heti apró kedves gesztusomat hozom. Nem is tudom, hogy jött már. Azt hiszem, az otthon töltött napok újabb vívmánya volt ez, hogy valamit kedveskedni szerettem volna a férjemnek. Aztán megláttam a parafadugót meg a remek szószos laposüveget és összekombináltam a dolgot: palackpostát küldök a Kedvesnek! A reménytelen szerelmes vallomás helyett a "fogva tartanak, remélem eljut Hozzád az üzenetem" verziót választottam. Úgy volt, hogy aznap a Kedves hamarabb ér haza, mint én, így remek ötletnek tűnt ez az üzenet. Egy nagy tál vízbe tettem a nyári dekor egy részét (kövek, kagyló és parafavitorlások), majd bele az üveget, amiben az üzenet volt. Az A/4-es papírt, amin az üzenet volt, szépen összehajtogattam, majd feltekertem és beraktam az üvegbe. Aztán eszembe jutott, hogy mi van, ha irtó nehéz kiszedni és hazaérve a munkából a Kedves csak felidegesíti magát az egészen. Teszteltem. Csipesszel próbáltam kiszedni. De mivel nem kötöttem össze a levelet, így az széttekerődött egy kicsit, nem fért ki az üveg száján. A csipesszel kicsit feltekertem a levelet, egy db-ig kihúztam, aztán kézzel nagy nehezen kirángattam. Ezután újra összetekertem és gyorsan összegumiztam, hogy könnyebb dolga legyen a Kedvesnek. Kívülre azért még ráírtam az üvegre alkoholos filccel, hogy remélem, nem lesz nehéz és nem idegesíti fel magát rajta... Ezután bedugaszolni és zsupsz a vízbe.
Végül úgy alakult, hogy együtt jöttünk haza, nekem már ki is ment a fejemből. Azért így is megvolt a hatása a sok szép mindennek, amit a fogva tartanak szöveg után írtam. És nagyon könnyen, csipesz nélkül ki tudta szedni a levelet. :)
És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?
Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.
Csak két napot hagyok ki a suliból (ami végül 3 lett, de óraelmaradás miatt), ami helyett olvasgatok, meg előadásra (ill. beszélgetésre) járok Viát hallgatni és kérdezni, máris jönnek a gondolatok, posztötletek. Pedig az esküvős témából már majdnem kifogytam és jöhetett volna a krach :) Még a meghívó procedúrája van hátra, de az nagyobb lelki erőt és fényképek előkeresgetését igényli.
Szóval... A suli helyett csakazolvassát meg urban:eve-et olvasgattam nagyrészt, illetve szerdán elmentem a Szabó Ervin Könyvtárba a Légy fontos önmagadnak! elnevezésű beszélgetésre, az urban:eve írónőjét, Viát hallgatni és kérdezni (bár kérdésből nem igen készültem, csak úgy bekíváncsiskodtam, milyen is ez). Meg egy kicsit nyitott szemmel sétáltam az őszi Budapesten, emellett molyos idézeteket is olvastam és inspirálódtam. Pár hete pedig a nővéremmel és a férjemmel beszélgettünk a "tevésről", azaz hogy ki mit, hogyan és mikor szeretne tenni, mit lehet/nem lehet, korlátok, nehézségek, stb. De érzem, hogy tenni kéne valamit. Folytattam egy kutatást amúgy a valamilyen közhasznú szervezetben való részvétel és a szorongás, élettel való elégedettség közötti kapcsolatról középkorú nők körében. Az ehhez felhasznált szakirodalomban (Stewart és Vandewater, 1998*) volt szó arról, hogy fiatal felnőttként vágyunk arra, hogy tegyünk valamit, később már képesnek is érezzük magunkat rá, s végül pedig tevékenykedünk is. Azért talán nem feltétlen kéne ehhez megvárni azt, hogy mondjuk 40 évesek legyünk. Van, amit most is megtehetünk. Több "köre" van a ténykedésnek. Ezek persze egymásba folyhatnak, de most vegyük őket sorba nagy vonalakban. (ez a felosztás teljesen szubjektív, semmilyen kutatással vagy szakirodalommal nem próbálom alátámasztani)
Személyes: Ez az, amiről a Légy fontos önmagadnak! előadás szólt. Rakd Magad az első helyre, gondoskodj Magadról! Ez az első lépés. Ezzel már egy emberrel jót tettél. Egy embert megmentettél az éhhaláltól, egy embernek találtál tetőt a feje felé, egy embernek adtál lehetőséget arra, hogy tanuljon és a többi, és a többi. Ha Te jól érzed Magad, akkor másokkal is odaadóbb tudsz lenni, másoknak is segíthetsz jót tenni. Hogy konkrét példákat említsek: Oda mész továbbtanulni, ahova Te szeretnél. Veszel Magadnak egy szép ruhát. Alszol egy nagyot. Eszel egy finomat. Elmész színházba. Olvasol. Stb. Ami Neked jó. (Itt azért zárójelesen megjegyzem, bár remélem, nincs rá különösebben szükség, hogy mindenki szabadsága addig terjed, amíg másét nem sérti. És nem támogatom az elhanyagoló szülőket sem, az más tészta.)
Szűk kör: Ide tartozik/tartozhat a család, a barátaid, házi állataid (akik sokszor már családtagok). Lehet, hogy csak egy ember áll Hozzád nagyon közel, vagy csak egy állat, de akkor már egy élőlénynek jobb az élete! Az már Veled együtt kettő! Ide tartozik például: Leviszed a kutyát sétálni. Megmasszírozod a párod. Sütsz valami finomat a gyerekeknek. Segítesz költözködni a barátnődnek. Stb.
Lokális szint: A társasház, ahol élsz, az utca/tér ahol laksz, a kerület/városrész, a "környék", a város. De ide venném a sulit is, ahova Te vagy a gyerekeid járnak, az ovit, bölcsit, munkahelyet, a sarki közértet... Valamilyen hely/intézmény, amivel rendszeres a kapcsolatod. Konkrét cselekedetek: Szemétszedő akciók (szervezett vagy spontán). Osztályterem kifestése. Munkahelyi buli szervezése. Összegyűjteni a kosarakat a közértben és visszarakni a helyükre. Szülői munkaközösség. Helyi civil szervezetek. És így jót teszel a környezeteddel - és tulajdonképpen Magaddal és a szűk köröddel is.
Társadalmi szint: Amikor már túlnősz a helyi érdekeltségen, nem feltétlen nyersz belőle Te közvetlenül. Gyakran összekapcsolódhat amúgy a lokális szinttel is, mert pl. a hajléktalanok problémája társadalmi méretű probléma, de helyi körökben is lehet tenni a helyzet javítására - pl. ételosztás. Társadalmi szinten akkor megy ez, ha eljut a nagyobb réteghez. Pl. írsz vagy beszédet tartasz róla (és nem csak a helyiek olvassák/hallják), politikus leszel és törvényeket hozol, stb. (itt kérem senki ne politizáljon, ne minősítsem, csak mint szakmáról beszélek erről, tényszerűen). Ez azért elég nehéz. De vannak szervezetek, akik helyi szintű csoportokra oszlanak, és akkor Te helyi szinten tehetsz, de a szervezet egésze társadalmi szinten hat. Szóval ide olyan tevékenységek tartoznak, amik az egész társadalomra hatnak, de társadalmi problémákra alacsonyabb szinteken is lehet reagálni (és ha mindenki reagál alacsonyabb szinten, végül változik társadalmi szinten is).
Globális szint: A társadalmi szint alapvetően még mindig "lokális", azt a társadalmat, országot érinti, ahol élsz. A globális már nagyban gondolkozik. Országok közötti kapcsolatok, világméretű problémák. Pl. természetvédelem. Ez mindannyiunkat érint. De az is, hogy ne legyen atomháború. Ha ezen a szinten cselekszel (pl. szövetségeket kötsz), akkor a világra hatsz, rengeteg emberre. Ezt is lehetne tovább boncolgatni, hogy szomszédos országok, Közép-Európa, Európa, stb. Ezt most nem teszem. Ezekre a szintekre nincs túl nagy rálátásom. (És persze egy bizonyos perspektívából ez is "lokális", hiszen ugyanazon a bolygón élünk, és nem beszélünk akkor még bolygók közötti kapcsolatról...)
Én alapvetően a lokális körig tudok/szeretek elmenni, azt még látom, tudom követni a hatását. De szeretek megismerni olyan szervezeteket is, akikben meg tudok bízni és akik esetleg nagyobb szintre is tudnak hatni. Fontosnak érzem, hogy ne "csak úgy" tegyek, bele a vakvilágba, hanem tudjam, hogy a segítség jó helyre megy, van értelme.
De teszek magamért és a családomért is. Először mi legyünk jól, hogy ezt tovább tudjuk adni, jó szívvel. És ne úgy érezzem, a saját számból veszem ki a falatot ezzel. Keserű emberekre nincs szükség! De tegyünk! Tenni jó! Feltölt energiával. Mint a sport. Elkezdeni nehéz, de aztán egy egész másfajta vitalitást ad. És nem kell olyat magunkra erőltetni, amivel nem tudunk azonosulni, ami minket nem érint. Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki csak azzal foglalkozna, ami neki problémát okoz, akkor még sokkal jobb lenne a világ! Csak emeljük ki fejünket a közönyből, az "én ehhez kevés vagyok" állapotból, és társaiból.
A kis lépés is lépés.
Én a héten a Duna-parton sétálva visszafordultam, mert láttam a sövényben egy vállfát (elképesztő, miket el nem dobnak az emberek!), és kidobtam. Egy pezsgős kupakot meg egy feles üveget is kidobtam. A cigi-csikkeket nem álltam neki összeszedni, de a kis lépés is lépés, mint már említettem.
Segítettünk Anyának epret ültetni, a Kedves egészen elképesztő kis veteményest rittyentett a kertbe! :) Lesz mit gyomlálni majd, de reméljük, sok finom eprünk lesz jövőre. Emellett tobozt is szedtem, amit majd a szomszéd fog felhasználni (elégeti).
Felvettem az Adományhálóval is a kapcsolatot, hogy a lakásban felgyűlt felesleges, ám használható és jó állapotú tárgyakat elvigyem valahova (és ne a szülői házat használjam raktárnak).
Magamért csinálom a diétát, amivel kapcsolatban írom a Hajrá hétfőket. Ma megmostam a hajam és már egy jó ideje öblítem is utána, ecetes - újabban ecetes és teafaolajos - vízzel (erről majd írok még a közeljövőben).
Ma beszélgetek az első "kliensemmel" (önkéntes segítő beszélgetés) és jelentkezem Kortárs Segítőnek (még meg kell ma írjam a motivációs levelem!!). Illetve iskolapszichológusnak készülök.
*Stewart AJ, Vandewater EA. The course of generativity. In: McAdams DP, de St Aubin E, editors. Generativity and adult development: How and why we care for the next generation.Washington, DC: American Psychological Association; 1998. pp. 75–100. Ti mit tettetek mostanában Magatokért/Másokért? Mit tehetnétek?
Immár a negyedik hetet kezdjük el együtt, figyelve egészségünkre, étkezésünkre.
Fordulóponthoz érkeztünk, érkeztem. A Kedves most már úgy igazán becsatlakozott. Szokásához híven úgy áll hozzá, hogy ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Akkor már legyen glutén- és cukormentes a diéta. Apróbb engedmények azért lesznek, mert egyikre sem vagyunk szerencsére allergiásak, de ez az alapfelállás.
Kb. összeállítottuk a heti menüt. Reggelire jöhetnek pl. a zabpelyhek, müzlik (itt van pl. némi engedmény), gyümölcsök, gyümölcssaláta, tojásrántotta (kenyér nélkül, vagy kukoricalisztből készült kenyérrel). Tízóraira magvak (a kesudió isteni desszertnek is! [csak nagyon drága]), gyümölcsök (aszalt is), sajtok, zöldségek, kb. hasonló az uzsonna is, illetve ha már itthon vagyunk, akkor pattogtatunk magunknak kukoricát (nem mikrósat, simát, serpenyőben). Ebédre sárgaborsó- és krumplifőzelék, rakott krumpli, rizs hússal, rizs párolt zöldséggel, céklás-almás saláta kukoricalisztből sütött pékáruval. A vacsora meg ugyanez. Nálunk úgy van, hogy este főzünk annyit, hogy vacsorázni és másnap ebédelni is tudjunk.
Ma Gödöllőről hoztunk ebédet, mind a kettőnknek van édes krumpli leves (amiben nincs amúgy cukor), továbbá én barna rizst eszem zöldségekkel (tulajdonképpen lecsóval, csak egyéb zöldség is van benne, nem csak paprika-paradicsom), a Kedves bundázott húst káposztasalátával (nem szereti a barna rizst) és egy kis cukor és glutén nélküli finom sütemény mind a kettőnk desszertje. Ennek a receptjét majd elkérem Anyától :) Az alapja amúgy az általam is ismert (és szintén tőle kapott) gluténmentes süti.
Az elmúlt héten még volt kifli, kenyér, paradicsomos tészta, ezeknek most búcsút intünk. De az a finom étcsoki, amit vettem a múlt héten, az marad :) Körbenéztem és az összes étcsokinak elolvastam az összetevőit és elhűltem. Még az étcsokit is teli kell tömni vackokkal? Akkor döntöttem a 3x annyiba kerülő, ám aroma- és egyéb adalékanyag mentes, 71%-os bio étcsoki mellett. Végül is lassan fogy, egyszerre elég belőle 1-2 kocka és nem eszem minden nap. Kb. két bolti forrócsoki ára. Belefér. Elsőre elég keserű volt, most már nagyon kellemes.
Tegnap a felvágottak összetevőin is elhűltem. A párizsinál nem lepődtem meg nagyon (csak egy kicsit, azért kevesebb adalékanyagra számítottam), de hogy a sonkában, a tarjában, a kolbászban is... Nyugodtabb a lelkünk, ha a pultból kérünk szeletelve. Elképesztő, hogy csak akkor kapunk húst, ha nyers húst veszünk - bár akkor meg ki tudja, mivel etették azt az állatot... Most nyugodtan ki lehet nevetni, ha jól esik, hogy csak most döbbenek rá ezekre. Eddig kevésbé néztem az összetevőket, most kezdtem el ezzel tudatosabban is foglalkozni. Illetve eddig húst tényleg leginkább a pultból kértem. Hát, ez van. Azért mégis hoztunk el párizsit. A Kedves meg még utoljára kapott egy fánkot.
Jaj, amúgy esküvős hét kezdődött! Pénteken férjhez megy az egyik drága nővérem! :) (akkor azért fel fogjuk rúgni a diétát) Úgyhogy kezdetét veszi a hangolódás (és egyebek, amikről nem írhatok, mert ő is olvassa :D)
(Kép innen, recept is van hozzá, házi müzliszelet. Ez tönkölyliszttel készült, de pl. rizsliszttel is biztos jó.)
Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket?
Most pedig blogajánló következik. Mert ennek a nőnek a képeitől, receptjeitől és történeteitől mindig elámulok :)
Ez a blog pedig a Lélekkonyha, avagy Soul Kitchen. Nyáron tematikus napokat tervezgettem, és egy olasz reggeli kapcsán bukkantam rá a blogra (ez lenne az a fincsi olasz reggelinek való), amit ugyan végül nem készítettem el - még! - de ahogy jött a bloglovin, elkezdtem összeszedni az érdekesnek tűnő blogokat (a "rendszeres olvasó" funkcióját nem használtam ki igazán, fejből meg nem tudtam mindent, a könyvjelzősávom betelt volna, és a többi kifogás, egy szó mint száz, jól jött a bloglovin), és a Lélekkonyhát is ezek közé tettem. Ez a blog nem frissül túl gyakran (értsd, nem napi vagy heti szinten), olykor csak havonta 1-2 bejegyzés születik, viszont azokért megéri követni a blogot! (végül is nem lenne könnyű a nap minden napján új és szuper recepteket kipróbálni vagy mindig izgalmas gasztro helyekre járni)
Eddig ahogy nézegettem, eléggé megvalósíthatóak a receptek, használ ugyan - számomra - izgalmas, új fűszereket, alapanyagokat, de nem gondolnám beszerezhetetlennek őket vagy emiatt megvalósíthatatlannak a leírtakat. És csodaszép képeket készít! Márt csak azért megéri nézegetni, a hangulatért.
Blobfish, az egyik kedvenc, tényleg hihetetlen! :)
Facebookon nem tudom már mikor és milyen körülmények között, de úgy tűnik, like-oltam egy Ecolounge nevű oldalt és megjelennek nálam a frisseik. Igazából nem zavar, mert általában szép képeket közölnek (cikkekkel párosítva). Most pl. egészen hihetetlen állatokat posztoltak, amit szeretnék Veletek megosztani. Kellemes kikapcsolódás bármikor :)
Avagy csinálj valami mást, mint a megszokott! Nálam például ez abban merült ki a hétvégén, hogy szombat-vasárnap EGYÁLTALÁN rá se néztem az e-mailjeimre, se bloglovinra, se semmire. Gépet én csak akkor néztem, amikor Csillagkaput néztünk rajta. És nem omlott össze a világ! :)
Helyette A világ teremtését meg Bukfencező múzsát olvastam például, vagy pakolásztam, családi életet éltem. A Világok teremtése után tegnap az Indiánokat is elkezdtem. Most már biztos, hogy kell ez a sorozat otthonra, kell a leendő gyerkőcöknek, hogy okosodjanak és megszeressék az olvasást :)
Úgyhogy a mai Kreatív kedd üzenete, hogy egy kicsit kapcsold ki az automatikus cselekvéseket és csinálj valami mást!
Jövő hétre pedig tervbe van véve, hogy a páros kis könyvünket folytatom és végre kreálok, kreálunk valamilyen esküvői tablót is itthonra (de előtte még be kell hozzuk a lemaradást).
Szép keddet Mindenkinek! :)
És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?
Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.
Az elmúlt héten kínzó édességvágyam volt. Hiába vacsoráztam rendesen, mindig nagyon hiányzott a desszert. Ilyenkor almát rágcsáltam, szőlőt ettem (egész héten, szinte minden nap volt alma és szőlő), mézes teát ittam és próbáltam másra koncentrálni. A Kedves meg ette a nutellát. Már elfogyott. Ezután ő is csatlakozik hozzám :)
Másik nagy kedvenc a mézes kakaó friss vajas kiflivel/zsömlével. Amúgy is mindig natúr kakaóból csinálunk minden kakaós dolgot, nem olyan nehéz cukor helyett mézet használni. És isteniii!! És bár mondtam, hogy inkább házi pékárukat fogok venni, de imádom, hogy csak a sarokra kell leugrani friss zsömléért, kifliért. Lassan az eladókat is megismerem, már akkor is köszönünk, ha kint van cigizni, az egyik megdicsérte a fültyűmet (és tudta, hogy úgy hívják!). Szeretem a kisboltokat! (akkor is, ha drágák, bár a halrudacskájuk finom és olcsó!) A héten amúgy nem volt sok időnk/kedvünk főzőcskézni, voltak vajas zsömlés étkezések, esetleg sajttal és gyümölccsel vagy kakaóval, volt pizza, tökfőzelék, mártogatós kifli, gácsér...
... aztán beütött a krach. A hetem egész jól indult, majd szép lassan ívelt lefelé, időnként fel-felbukkantam ismét, majd megint le... Pedig a Kedves aztán mindent megtett! Csütörtök-péntek ő volt az ablakosokkal itthon, utána pedig 4 órán keresztül takarított, még a függönyöket is kimosta! Erre jöttem én haza, meg egy pohár borra :) Hát na, az egy felívelő este volt! Ha esetleg sutyiban ezt a bejegyzést is olvasod, akkor nagyon szépen köszönöm Neked! És nem csak azt a 2 napot, de az utána lévő 2-t is. A nyűgösségem sajnos vissza-visszatért a hétvégén, vasárnap este már a Kedves készített nekem vacsorát - szépen fel is rúgtam a diétát, volt forralt bor, spenót sült párizsival, pirítóssal, tükörtojással és mákos guba desszertnek (nyami!). Sajnos amúgy már szombaton is csaltam kicsit, mert ettem kecsapot és majonézt, ezt vasárnap is (hamburgert csináltunk itthon), ma ettem meg a mákos guba maradékát (ismét nyami!) és este olasz étterembe megyünk nővéremékkel, és hát az olasz desszertek... Viszont kicsit megnéztem, mitől is lehet ez a levertség, és az átgondolás után ma elkezdtem a változtatásokat.
A Hajrá hétfők és a diéta nem maradnak abba, csak volt/van egy kis kilengésem. De ettől még az előző időszak nem vált semmissé, és egész nyugodtan folytathatom. És nem kínzom magam bűntudattal. Hosszú távon úgy is az a cél, hogy alapjaiban csökkentsem a cukorbevitelemet, nem az, hogy kampánycukortalanításokat végezzek. Most kell ez a nagyobb "lomtalanítás", aztán marad a szolidabb módi. Pl. a kecsap és majonéz pizzára, melegszendvicshez egyáltalán nem égetően szükséges, rántottához pedig már rég nem eszem (pedig gyerekként csak úgy ettem). A csoki sem hiányzik túlzottan (na jó, palacsintába egy kicsit), étcsokit pedig szabad enni. Szóval jó ez a két hónap, hogy megnézzem, mi mennyire hiányzik, hogyan pótolható.
Az óráim közül egyet végérvényesen kiraktam. Megcsinálom a követelményt, de nem járok be. Számomra emészthetetlen a tanár stílusa, nem is kapok tudásügyileg sem sokat, viszont elviszi 1,5 órámat, plusz az utazás, illetve idegileg sem tesz jót. Nem akarok senkit iskolakerülésre bátorítani, igazából sajnálom, hogy ez a megoldás (és biztos lehetne másként is). Talán a suli volt a fő gócpontja a levertségemnek. 17. éve járok iskolába, ebből egy év volt rázós, a BA eleje, egyébként mindig szerettem suliba járni, általában mosolyogva mentem be hétfőn is. Megértettem végül azt is, hogy BA-n kell egy sor alapozó tárgy, oké. Nem egészen az, amit gondoltam, hogy majd csak az engem érdeklő dolgokat fogjuk venni, de oké, ez még nem annyira speciális. Na de az MA? Amikor konkrétan ismételünk, kicsit más nevű, de ugyanolyan ismeretanyagot leadó tárgyaink vannak... és nem egy. A tanárok nagyrészt amúgy szerethetőek, okosak meg minden, nem velük van a baj. De elkeserít, mennyi időt és erőt elvisznek ezek a tárgyak. Feleslegesen. És még csak nem is az izgalmasat ismételjük... Nem érzem, hogy kicsit is közelebb vinnének ahhoz, hogy én jó iskolapszichológus (vagy tanácsadó) legyek. De persze ha nem teljesítem... Én meg jól is szeretném teljesíteni, mert a 10 ezer forint is 10 ezer forint, jól jönne némi ösztöndíj.
Szemléletmódot váltottam. Sokkal inkább figyelek arra, hogy mitől érzem jól magam, mi visz közelebb tudásban és tapasztalatban ahhoz, hogy jó iskolapszichológus legyek, a többivel kapcsolatban viszont lejjebb veszek az elvárásaimból. Az 1400 oldalnyi kötelezőből is válogatok majd, legalább amit olvasok, az maradjon meg rendesen és ne csak végigszaladjak rajtuk. Ez a mennyiség igenis sok! (pláne negyedévre) Van más tárgyunk is, nem beszélve a magánéletről!
Szóval ma kihagytam azt az egy órát, helyette itthon táncikáltam, mozogtam fél órát, közben felsöpörtem, kidobtam pár zsepit, kiráztam a kanapén a pokrócot és a párnákat, virágot locsoltam. Ezután megmosakodtam, szép ruhába bújtam, megreggeliztem (megittam a maradék forralt bort is, kb. 1 dl) közben olvasgattam, majd elsétáltam a suliba, Iskolapszichó órára, amit kifejezetten vártam :) És igyekszem ezt a hétfő reggeli mozgást megtartani, most du. pedig a lakásnak esem neki.
Sokkal jobban vagyok. Úgyhogy Kedves, nyugodtan folytasd Te is ezt a lelkes hozzáállást, most már én is itt vagyok, ismét! ;) És köszi a kitartást!!! Na, még ezért is jó a házasság! :D
Pl. mitől más a házasság a "sima" párkapcsolattól? Mi változik? Mégis mi értelme volt összeházasodnunk és mi értelme van úgy általában a házasságnak?
Biztos vagyok benne, hogy többféle házasság létezik, többféle indokkal és értékítéletet sem szeretnék hozni egyik felett sem, úgyhogy az általános helyett inkább csak a sajátunkról beszélek és arról, hogy én mire jutottam eddig, a kb. egy hónap alatt, illetve mit gondoltam azelőtt, mielőtt összeházasodtunk.
Az én életemben csak a szerelemből köttetett házasság jött/jöhetett szóba, ilyenek a körülményeim - szerintem szerencsére. Ez mindenképp az alapja az egésznek. Az, hogy ebből a párkapcsolatomból miért lett házasság... Már az elejétől tudtuk, éreztük, hogy ez komoly. Elképesztően kitartóak voltunk, bár néha szurkáltuk egymást - Na, kilépsz belőle? Nem bírod már? Nem illünk össze? - aztán elcsendesedtünk. Nem léptünk ki. Elkezdett nyugodtabban is működni a dolog, drámák nélkül. Megismertük egymást, összecsiszolódtunk.
Eldöntöttük, hogy mi örökre együtt, életünk végéig, hűségesen (csak a monogámia jött szóba mindkettőnknél), többet nem feldobva, hogy "talán nem illünk össze". Nem is tudom, hogy jött, de jött. A leánykérés nem "klasszikus" volt (nagy romantikus valami fanfárokkal, égre írt kéréssel), és kellett is egy kis idő, amíg még egyszer átgondoltam, átgondoltuk a dolgot és egy érett, határozott igen tudott lenni ez - mindkettőnk részéről.
A házasság, esküvő nekem egy szép szimbólum. Mi már egy rügy vagyunk, egy új család alapja, de már így ketten is egy család. Ezzel mi elköteleződtünk egymás felé, szövetséget kötöttünk. Már nem leszünk egyedül. Ez nagyon jó érzés. Nem az ijedtség van, hogy jaj, most már csak ő lesz az egyetlen és nincs több fiú, hanem a nyugalom és az öröm, hogy láthatom őt apukává válni, érett felnőtté, nagypapává, láthatom őt és az ő változásait. De jó!
A házasság nekem nem börtön. Persze, vannak korlátok, de elképesztő távlatokat nyit meg. Van kivel szállj, van kivel megosztanod örömöt, bánatot, tapasztalatot, van kitől tanulj és kinek taníts, erőt adhattok egymásnak.
Ami bennem változott, az az, hogy tudatosabb lettem. Tudatosabban figyelek arra, mik a határaim - mi jó nekem, mi nem jó, és ha nem jó, nem annyiban hagyni. Figyelni, milyen szerepekbe lépek esetleg bele - akár teljesen önként - és hogy tetszik-e ez nekem, tetszene-e ez mondjuk 50 éven keresztül. Én ezt a kapcsolatot életem végéig vállaltam fel, felelős vagyok érte. Hogy boldog legyek benne és a párom is boldog lehessen benne. A válást nem tartom opciónak - persze, lennének kivételes esetek, de nem libeg a fejem előtt, hogy sebaj, ha nem jön össze, legfeljebb elválunk. Hogy idáig ne jussunk el, azért tudatosan teszek. Hogy ma jó legyen. Ma jó. Akkor holnap miért ne lehetne jó? Azért ott van az a nyugodtság is, hogy ma talán nem volt olyan jó, de van holnap, nem tűnik el mellőlem és holnap talán jobb lesz (mert mondjuk kipihentük magunkat).
A tudatosság mellett megjelent az is, hogy magunkat "Mi"-ként vállalom fel. Ha van egy döntés, azt mi hoztuk meg és nem úgy közvetítem, hogy "hát csak mert a férjem ezt akarja...." (... én amúgy nem értek egyet). Egységességet közvetíteni, az egyet nem értéseket otthon elrendezni. Ez amúgy szerintem egy komoly párkapcsolatban is fontos alap.
A férjemen látom, hogy megnyugodott (ez nem egyenlő azzal, hogy elengedte magát!), ahogy ő mondta, eddig cipelt a hátán egy horgonyt, amíg kereste az igazit, aztán ahogy bevonultunk az anyakönyvvezető elé, lerakta a horgonyt és így egy nagy súlytól szabadult meg. Megérkezett. Ez olyan szép (ő még szebben fogalmazta meg), hogy le akartam mindenképp írni.
Nem gondolom, hogy ezt csak a hagyományos házassággal lehet elérni, de hozzánk ez állt közel. Ezután mi lettünk egymásnak a legközelebbi hozzátartozói - milyen érdekes ez, nemrég még otthon laktam és az érettségire készültem. Tegnap közös lett a folyószámlánk is (társtulajdonos lettem!). Együtt tervezzük a jövőt, és nem ciki a jövő évre tervezni (mert mi van, ha addigra együtt sem leszünk), akár 20 évre előre is mondhatok terveket (csak nem sok értelme van, mert addig elég sok minden változhat). :)
Nem hiszem, hogy megunnánk egymást. Egy ember annyira sokoldalú! Magamat is alig tudom megismerni, hiszen folyamatosan változom - hát még egy másik embert, akinek nem vagyok a bőrében! Persze ezért is kell tenni, de örömmel teszek érte - hiszen ha unalmassá válnék, én sem élvezném a saját társaságom.
A mostani kreatív keddre az én kreatív vasárnapomat hozom el. Illetve a mi kreatív vasárnapunkat a Kedvessel.
Egy ideje ez volt az első vasárnap, amit otthon terveztünk tölteni, kettesben. Hogy nem megyünk senkihez, senki nem jön hozzánk és munkánk sincs, se tanulnivaló. Juhéj! Mit kezdjünk vele? A múlt héten a Kedves mondta, hogy milyen klassz lenne egy játéknapot tartani. Mikor realizálódott bennem az, hogy ez a vasárnapunk milyen is lesz, kaptam az ötleten, és mondtam a Kedvesnek, hogy akkor legyen a vasárnapunk egy játéknap! Kártya, dzsenga, társas, számítógépes játék, bármi, amihez épp kedvünk van. Ehhez csinálunk egy nagy adag pizzát - és sört iszunk, ez már a Kedves kérése volt. Meg is egyeztünk hát, vártuk a vasárnapot.
Addig aludtunk, amíg bírtunk - egészen negyed 9-ig. Kis betegségérzéssel keltem, és mivel nem kívántam a Kedves extra gyógyteáját (annyi citrom van benne, hogy összetapad a szám), így kaptam gyógysört. A reggel így azzal telt, hogy kiszellőztettünk, én az ágyban, a Kedves a kanapén ülve itta a reggeli sört, közben beszélgettünk. Ezzel elvoltunk kb. 40 percig (lassan iszom a sört). Nem egy szokásos reggel-i, de nagyon kellemes volt. Végre ráérősen keltünk, beszélgettünk.
Az isteni finom pizza a Kedvestől
Meglepetés volt, hogy most a Kedves hozta fel, hogy rakjunk egy kis rendet, hogy legyen helyünk közlekedni. Meg is történt. Elmosogattunk, rendet raktunk. És kreatív naphoz híven most nem én főztem, hanem a Kedves. Ez volt a nap második meglepetése. Ő készítette a pizzaszószt és ő gyúrta a tésztát (jó, a hozzávalókat ott én méregettem ki, de ő gyúrta). Erről ejtenem kell pár szót. Olyan pizzaszószt én még életemben nem ettem! Az edényt szépen kitakarítottam utána, annyira finom lett. A titka: alma. Furán néztem rá, amikor azt kérte, hogy a hagymán és a répán kívül egy fél almát is daraboljak össze, de isteni finom lett! Cukor pedig szinte egyáltalán nem kellett bele, összesen kb. fél tk került bele (fél kg sűrített paradicsomhoz), ennyit még megengedtem magamnak, diéta ide vagy oda. A pizzatésztát pedig gyönyörűre gyúrta, szépen meg is kelt, ő nyújtotta ki, olyan volt, amilyennek lennie kellett, nem tört, nem ragadt (a kelleténél jobban), lehetett emelgetni, húzkodni, pörgetni is akár. De ez még nem volt elég. Szép széleket is csinált a pizzának, amiben szintén szósz volt. Megtartjuk a szakácsot, sokszor fogunk még ilyet csinálni.
Kreatív naphoz híven végül persze nem játéknap lett, mert épp máshoz volt kedvünk, úgyhogy sétáltunk egyet, főztünk, patkányoztunk és sok-sok Csillagkaput néztünk (nem hittem régen, hogy szeretem az ilyeneket). Este a Kedves játszott egy keveset (ha már játéknap van), én eközben pedig cikkeket olvastam és e-maileket írtam (végre minden levelet megírtam, amit már egy ideje halogattam). Korán zuhanyoztunk, este még egy kis Csillagkaput néztünk és jót aludtunk. (Hétfő reggel pedig már megint elaludtunk...)
És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?
Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.
