Hajrá hétfő #2

Inspiráló tök egy őszi diétához

  Szép hétfőt Mindenkinek!

  Letelt az első hét, és egész jól ment ez a cukormentesség. Azt hiszem, ez a könnyebb diéták közé tartozik, ha emellett nincs nagyon más megkötés. Be kell valljam, az alkohollal azért kivételt tettem, azt ittam valamennyit a héten, de csak mértékkel (és kizárólag gyógyászati céllal!). Végül is, az nem volt a kikötésemben... de igaz, az is egyfajta cukor. Amúgy nem is betegedtem le! ;)

  Szerencsére a nővérem sem eszik cukrot, így amikor szombaton az ő szülinapját ünnepeltük, cukormentes torta volt, amiből nyugodtan falatozhattam. Leendő anyósa azonban készített cukros süteményt is, ami nagyon guszta volt, de végül is sikerült ellenállnom. Gyorsan ettem krumplisalátát, paradicsomot, meg egy kis sütőtököt. Ha nem vagyok éhes, kevésbé vágyom az édességekre. És két szelet nem cukros tortát ettem (durva voltam).
  A másik kísértés a palacsintával van, visszatérően. A tésztájába nem teszünk már egy ideje cukrot, viszont a Nutella azért csábító. Helyette sokféle töltelék képzelhető el, nekem a reszelt alma vált be, fahéjjal és mézzel. Mmmm. De a Kedves készített, külön nekem, finom sárgadinnyés-tejes szószt is. A pontos folyamatot nem láttam, nem nézhettem (mert hát meglepetés), de volt benne sárgadinnye leturmixolva, tej, méz és keményítő, hogy sűrűbb legyen. Isteni finom lett! És csak az enyém volt :) Magában is finom, langyosan, kanalazva.

  Reggelire sokszor maradt a zabpehely, de ettem mindenféle pirítóst, szendvicset is - zöldséggel, gyümölccsel. Kedvelt fogás volt még a natúr joghurtba mártogatott rudacska is, jól szállítható. Ezt általában tízóraira vagy könnyed ebédként fogyasztottam. Kiegészítve mindenféle gyümölccsel, a héten elsősorban szőlővel és almával. Rágcsának a gyümölcsök mellé mandulát ettem (kaptunk otthonról, csak meg kellett törni  ^^), de egy alkalommal sajtszeleteket is dobozoltam el (szőlővel nagyon szeretem). Ebédre 2x ettem gyrost is. De volt tarhonya csirkepörkölttel (vagy raguval, nem tudom, hogy nevezzem) és nyers káposztával is. Szóval van választék bőven. Ma pizza van ebédre, este csinálunk tökfőzeléket vagy lecsót (bár most szerintem nem ilyen gazdagon).

(Kép innen.)

Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket?

Az esküvőről #4 - Extrák

  Ismét egy esküvős bejegyzés (már nincs sok hátra, ezzel is továbbnyújtom a mézesheteket ^^). Ebben a bejegyzésben azokat az ötleteket szedem össze, amik apróságok, ám meghittebbé, kedvesebbé, emlékezetesebbé tehetik az esküvőt. Van, amelyik már szinte "alapnak" számít, van, ami egyedibb, igyekszem mindent felsorolni, az ott lévők kiegészíthetik a listát kommentben.

Kicsit túlkelt a tészta...

  Először is, be nem tervezett extra volt a délelőtti sütögetés, mert a Kedves tanúja túlvállalta magát, illetve a kelt tésztával ő egy érdekes kapcsolatban van... Mindig túl száraznak gondolja, jól felhígítja, aztán nyújtásnál rájön, hogy ez mégis csak túl híg, és egy csomó lisztet tesz hozzá. Így a fél kilóból lesz egy kiló, a kilóból 2 kiló... Na és ehhez kellett némi segítség, hogy ő is el tudjon készülni a szertartásra. Igazából jó dolog, eltereli a figyelmet. A fodrász amúgy is picit később jött, legalább volt mit csinálni.

  Ezután jött a szokásos készülődés, fodrász, ruha, ilyenek. A kivonulásunkat rózsaszirmok kísérték, egyelőre nem dobálták ránk, csak a padlóra, nem használt virágcserepekbe, ilyen helyekre raktak. Másnap takaríthattuk a lépcsőházat, de szép volt (még az ajtónk előtt maradt is).

  A várakozáskor és bevonuláskor Apa furulyázott, nem mp3 szólt.

  A szertartás keretein belül volt szülőköszöntés, amikor a Kedves az én szüleimet, én pedig a Kedves szüleit köszöntöttem. Kerámia, figurás fűszertartókat kaptak tőlünk egy-egy kísérőlevél keretében, hogy legyen, ami megízesítse az életüket, miután csemetéjüket "elraboltuk". Mi így gondoltuk szépnek a szülőköszöntést, hogy azoknak adjunk hálát, akik a Párunkat felnevelték nekünk. Az étteremben a Kedves két nagymamája pedig egy-egy virágot kapott, mert ők is szerves részei voltak a Kedves gyermekkorának (csak a szertatásba nem igen fért volna bele a dolog).

  A szertartás egyébként hagyományosan ment le, ezután fogadtuk a gratulációkat, majd kivonultunk és jöttek ismét a virágszirmok, ezúttal már ránk dobták őket. Rizst direkt nem kértünk, egyrészt a pesti galambok miatt, másrészt meg hogy ne menjen tele a ruhám, cipőm, hajam rizsszemekkel. A rózsaszirom valóban jobb, az csak a melltartóm alá kúszott be, hogy este legyen mit szedegetnem magamról (összeszottyadt, barna szirmokat) :P De szép volt nagyon és lelkes volt a násznép.

  Ezután következett a csokordobás, amire a tanúm külön csokrot készített (valami csodaszép lett!), véletlen pedig pont ő kapta el. :))

  Ezután pedig nagy-és kiscsoportos és páros fotózkodás következett. A Kedves unokaöccse készítette a képeket, aki frissen végzett a fotóssuliban (ennél konkrétabbat ne várjatok). Szerintem a fotó az, amit tényleg kár lenne kihagyni, ha máshogy nem, legalább ismerős (nem kell fotóssulisnak lennie) lőjön párat. Ha szép az idő, jók a fények, egy amatőr is remek képeket tud gyártani :) Utána olyan jó nézegetni... A fotósunk amúgy a lakásból való kilépésünktől kezdve az evés-ivás végéig készített képeket.

  Az étteremben a dekorért hála és köszönet egyrészt a Csibefalatnak (asztali csokor, lufik és apró díszek), másrészt a Nővéremnek, aki a csodás lótuszokat készítette.
  A vendégeket mi fogadtuk, mindenki kapott egy-egy pohár pezsgőt, és így mindenki koccinthatott az ifjú párral.
  Gyártottam kis gyermeknév-ötletelős papírkákat is, hogy a násznép is adhasson tippeket leendő gyermekünk, gyermekeink névválasztásához. Ezzel remekül szórakoztak a vacsoráig. Továbbá jókívánságokat is írhattak nekünk, ehhez öntapadós papírokat (és persze tollakat) osztottunk ki, melyeket ezután a jókívánságos füzetbe ragaszthattak be.
  Ami egy meglepetés extra volt, az a Kedves tanújának kedves beszéde. Kedves Olvasó! Ha bármikor esküvőre mész és van pár kedves szavad az ifjú párhoz (és ismered is őket, nem csak kísérő vagy...), akkor azokat nyugodtan oszd meg ilyen formában! Bármilyen egyszerű is vagy éppen bonyolult, nagyon jó érzés hallani :)
  A vacsora után következtek az isteni torták és a közös tortavágás, majd azt a bizonyos első szeletet egymást etetve ettük meg (Na jó.. csak egy-egy falatot adtunk a másiknak, utána ki-ki a maga szájába lapátolta a tortát. Mindezt pedig azután, hogy már mindenki kapott és evett tortát és páran már el is búcsúztak.).

  Majd az éttermes rész után felmentünk hozzánk egy kisebb, családiasabb ünneplésre. Ott kaptunk a Kedves édesapjától egyen pólókat (most épp az a pizsifelsőm). Fehér pólók, rózsaszín szivecskékkel, a mellkasán Just Married felirattal, a karján pedig a dátummal. Ebben virítottunk az est családias részében, levéve a magassarkút, menyasszonyi ruhát/öltönyt, elegáns cipőt.
  Az átöltözés után kaptunk egy feladatot, a sószórást. Kétféle sót (himalája és sima konyhai só) kellett öntsünk egy üvegbe. Kicsit módosított szokás, de nekünk pont így volt jó. Olyan ez, mint a két gyertyával egy harmadikat meggyújtani közösen, vagy a homokszórás. Ez ráadásul felhasználható és újratölthető, lehet ismételgetni a szép szertartást :) (kerüljük a felesleges porfogókat) Ezt Anya találta ki ebben a formájában, köszönjük!
  A tanúmtól kaptunk házi készítésű activityt, hozzá bonbonokat. Dobókockával kell játszani, a páros/páratlantól függ, hogy rajzolnunk vagy mutogatnunk kell (hogy melyik-melyik, arra már nem emlékszem), jutalomként pedig jöhet a bonbon. Ehhez túl fáradtak voltunk kipróbálni, de legalább bővült a játéktárunk :) És persze lufikat is kaptunk, pirosat, meg fehéret, mert a lufi jó dolog.
  Apától kaptunk egy nekünk írt verset, Nővérem kézírásával, Anyától pedig egy esküvői imát, ami a könyvében is szerepel, szintén Nővérem kézírásával.
  Én egy ppt diavetítéssel készültem, elsősorban a Kedvesnek, de levetítettem a szűk körnek. Nyáron volt lomtalanítás a szülői házban, elsősorban a pincében, de az ottani szobámban is igyekeztem rendet rakni, szortírozni. Így bukkantam rá (ismét) a régi rajzaimra. És végigpörgetve őket rádöbbentem, hogy már kis korom óta mennyire átitatott a szerelem, mennyire központi szerepet töltött be. Mindenféle párocskákat, történeteket - boldog vagy szomorú véggel - rajzoltam. Ezekből készítettem válogatást, hogy milyen szerelmeket képzeltem el, milyen forgatókönyvvel (mert volt képregény is a Nagy Ő megtalálásáról), kiegészítettem a 2009-es Dorka Pasija lista néhány elemével (a teljes lista több diát is elfoglalt volna...), végül pedig összevetettem azzal, hogy milyen párt is választottam magamnak :P Ezt pedig néhány fotóval illusztráltam. Az időzítés nem mindenhol volt tökéletes, de összességében jól sikerült :)
  Volt egy kis tánc is, aki akart egyet-kettőt lassúzni, engem Apa táncoltatott meg egyszer. :)
  Az est további részéhez pedig kaptunk dekorációt a romantikus hangulathoz, egyrészt üvegtálban úszkáló rózsafejeket, másrészt üvegtálon (laposon) szépen elrendezett piros mécseseket (azok is egyenként üveg mécsestartókba rakva). Utóbbit meg is tartottuk ^^

Az egyik rajz, amikor a természet is szerelmesekkel van :)

  Ha bármit kihagytam volna, lehet kiegészíteni! Köszönünk Mindenkinek mindent!

(Az eddigi esküvői bejegyzések: Készülődés és szertartás, Helyszínek, Külsőségek.)

Ti milyen apró esküvői extrákat ajánlanátok még?

Napi vers #4

Jean Claude Ibert: Mert

Mert hitt a virágokban, 

a földben, az égben, a tengerben, 

a fájdalomban, a régi szerelemben, 

mert az életben tévedezett,

mert egyszerű volt és mohó, 

és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett, 

mert ártatlan volt, édes, tökéletes, 

mert feláldozta magát a mágusoknak,

mert nem tudta bűnét, 

se erényét, se éhségét, se bátorságát, 

mert csúnyának látta magát, 

és imádkozott a katedrálisokban,

mert a holdra figyelt, 

az éjszakára a nyári mezőn, 

eszeveszett örömmel nézte a tüzet, 

mert boldog volt nagyon,

mert lelke nyugalmas parcellákra 

szabta az időt, 

mert idegen volt itten, 

mert hitt a csodákban,

az igazság szörnyetege egy napon 

hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte, 

hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,

mert szép volt, 

mert elege volt

abból a világból, ahol az emberek 

nem tudnak emberi nyelven szólni már.

Pór Judit fordítása

A versre az Új szerelmes kalendáriumban bukkantam rá. Szép szombatot!

(Illusztráció nincs, minden kép túl mű, beállított. Vagy a lány arca közömbös, flegma...)

Kreatív kedd #3

  Hú, a héten csináltam pár kreatív dolgot, úgyhogy most aktuális dolgokat hozok. Először is, új kaját próbáltam ki. Az egyik egy egyszerű kenyérlángos, aminek lényegében tényleg kenyértésztája van, még keleszteni sem kell és nagyon finom. Rakj bele lisztet, sót, kevés olajat, vizet és egy fél teás/mokkáskanálnyi szódabikarbónát, illetve fűszereket, ha szeretnél (én oregánót és kakukkfüvet tettem bele, szerintem nagyon finom úgy) majd hagyd állni, amíg lereszelsz egy kevés sajtot és fokhagymát nyomsz egy adag tejfölbe (még esetleg borsot). Ezután kisebb darabot csípsz a tésztából, amit serpenyő méretűre kinyújtasz (nyugodtan legyen jó vékony a tésztája). A serpenyőbe nagyon kevés zsiradékot teszel (mintha palacsintát sütnél) és rárakod a tésztát. Rövid idő után, ahogy megpirult, megfordítod. Már pakolhatod is rá a tejfölt, sajtot, így a meleg tésztára rá tud olvadni a sajt. Ahogy a másik oldal is megpirult, kiveheted és tálalhatod. A legjobb sok friss salátával.
  Nem mindegyik lángosom lett tökéletes, mert nem volt itthon olaj, és vajon próbáltam sütni, de nem is lettek serpenyő méretűek a lángosok, így a serpenyő többi részén odaégett a vaj, ilyenek... A tejföl nagyon fokhagymás lett, a Kedves gyomorégést kapott tőle, úgyhogy csak óvatosan!
  Másnapra pedig tekercsként szerettem volna elrakni, de ahhoz nem volt elég rugalmas a tésztája, tört, viszont remek szendvicset készítettem belőle :) (A Kedves már csak sima tejfölt kapott és sajtot.) Nekem nagyon ízlett nem frissen is, megmikrózva, a Kedves már nem volt ennyire elragadtatva tőle, mert nagyon beszívta a tésztája a tejfölt, és így inkább csak tészta maradt. Na sebaj, még próbálkozom majd. Egyébként egy nagyon egyszerű és gyors kaja. Nővéremék tepsiben sütik a sütőben, úgyis működik.

A személyesebb üzenetet kisatíroztam, bocsi

  Másik fő kreatív dolog a Kedves szülinapja volt és az arra készített/vett ajándékok. Pl. ha már arra jártam, bementem megint az Alexandrába CD-t venni (párszáz forintért tök jó jazzes, swinges, bluesos CD-k vannak). Ezúttal nem volt ott a hozzáértő nővérem, a nagyon ismertek pedig már elfogytak, úgyhogy improvizáltam és borító alapján választottam. Néger és trombitázik, nagyon rossz nem lehet. És valóban nem lett az, a Kedves örült neki :) A reggeli palacsintasütésből sajnos nem lett semmi, de este készítettünk (igaz, ő sütötte ki :D). Kapott még hozzá illő, Szűz jegyűekről kis leírást könyv formában. Nagyon mókás dolgokat írnak róla. Vettem egy Nyilast is (ami én vagyok), egyszerre ajánlotta őket még a nyáron az antikvarium.hu levele, úgyhogy lecsaptam rájuk. De a legkreatívabb ajándékom az a Kedvesnek készített weboldal volt. Előző héten kezdett el tanítani alap html és css kódokra (belefájdult a fejem), amikből építkezve akartam Neki egy weboldalt gyártani. Suli és múzeum után a munkahelyre beérve, gépet bekapcsolva döbbentem rá, hogy se laptopot, se pendriveot nem hoztam, amire előzőleg rámentettem volna a tanultakat. A fejemben pedig azért még nem maradt meg minden. De nem akartam lemondani erről az ajándékról, szóval fogtam magam, letöltöttem a megfelelő programot, aztán emlékek és a Google segítségével elkezdtem építeni az oldalt. Nagyon kis egyszerű lett, de a Kedves örült és büszke volt rám. A héten folytatom majd a gyakorlást :)

  Ma pedig a hajammal kreatívkodtam. Alap szinten, de hé, azt mondtam, ilyen apróságok is érnek. Szóval ma először ki volt engedve a hajam, egy kisebb csattal hátrafogtam egy részét, aztán amikor meguntam a kiengedett hajat, egybe fogtam, megtekertem és felcsavartam kontyba, a végét azzal a bizonyos csattal rögzítettem és még mindig tart. Azt hiszem, fogok magamnál hordani pár alap hajba valót (kisebb, nagyobb gumi, hullámcsat, ilyen nagyobb, "harapós" csat).

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában, vagy mit terveztek?

Arról, hogy mi tartozhat ide, bővebben az első bejegyzésben tájékozódhatsz.

Hajrá hétfő #1

  A mai naptól egészségügyi megfontolásból egy szolid diétába kezdek (nem fogyókúra). Az alap az az, hogy kerülöm a cukrot (ezért mondtam, hogy szolid, csak egy elemről van szó). Azaz nincs se süti, se torta, se cukros üdítők, se majonéz, se kecsap, se tartár, se cukorkák, se csoki, se fagyi, se keksz, se cukros lekvár, se semmilyen édesség. Minimális méz jöhet (pl. reggeli zabpehelyhez). Szerencsére. :) Ez kb. napi 1-2 teáskanálnyit jelenti. (És nem pótolom édesítőszeres dolgokkal ezeket az élelmiszereket.)
  Kerülöm a bolti pékárukat is, kenyeret eszem (nem hiszem, hogy a liszt az ellenségem lenne, csak módjával kell enni, más mellett), csak itthon sütök, lehetőleg vegyes lisztből, magokkal. Gyümölcsöt nem korlátozom, aszalt is jöhet (az azért nem tonnaszámra), zöldség mértéktelenül. És ha egy főzelékbe egy nagyon minimális cukor ajánlott, azt még engedélyezem magamnak.
  Visszatérek a margarin helyett vaj megoldásra. Finomabb, szerintem egészségesebb is. És tejből is igyekszem jobbakat venni, megint (volt egy kis anyagi megszorítás és elgyengültem).
  Hétfőnként magamat bátorítva, kitartásra ösztönözve írok egy-egy bejegyzést, főleg arról, miket ettem aznap/elmúlt héten, miket kellett leküzdjek és hogyan tettem, ilyenek. Ezt november végéig tervezem csinálni, aztán vége lesz a Hajrá hétfőknek, de a cukros dolgokból igyekszem akkor is csak mértékkel enni (a tea ízesítéséről pedig 99%-ban leszokni, bár ez már elég jól megy). Nem jó az a szervezetemnek. Nem szereti. Ha gondoljátok, tartsatok velem!

  Úgyhogy ma reggel ettem egy adag zabpelyhet, az ebédet két részletben ettem meg, így tízórai és ebéd lett belőle. Ez rizs és rántott őzláb gomba volt. Itthon megettem a maradék gombát, maradék reszelt sajttal megszórva és megmelegítve, maradék fokhagymás tejfölbe mártogatva, illetve két kockasajtot. A Kedves hazajött, ő nem ette meg az egy szem gombáját és pár darab rántott camambert, azokat is megeszegettem a fokhagymás tejföllel, ez lett az uzsonna, most jól is vagyok lakva. Estére tarhonyát tervezünk tejfölös csirkével és káposztasalátával. Illetve az édesszájúaknak egy kis paradicsomleves is készül, meg valószínűleg palacsinta is. Abból talán eszem egyet, reszelt almával, fahéjjal és egy kevés mézzel (nyamm!).
  Ma azért ellen kellett álljak a Kedves isteni szülinapi tortájának, de szerencsére ettem belőle pénteken és vasárnap is egy-egy szeletet, ma pedig a Kedves megette a maradékot, vége a szenvedésnek. Egyébként a kategorikus nem egész könnyen megy. Tudom, hogy most nem, nem baj. Majd lesz még alkalmam rá. És csak most nehéz, mindjárt megeszi, nem látom és már nem lesz nehéz. Jól lakni jól fogok így is.
  A boltban vettem 3 féle sajtot meg natúr joghurtot, lesz mit eszegetni. Otthonról még érkezett egy adag zöldség-gyümölcs, pl. a vacsihoz még egy fél sárgadinnye érkezik, mert azt ma már meg kell enni.

(Kép innen.)

Ti diétáztok? Milyen diétát követtek? Hogy tartjátok Magatokban a lelket?

Weöres 100 - programajánló

  100 éve született Weöres Sándor és e jeles alkalomból több érdekes programból is válogathatunk. Én (és egy kedves barátnőm) a Petőfi Irodalmi Múzeum A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves c. kiállítását választottuk, mivel a gimiben voltunk már ott Nyugat kiállításon és valami fantasztikus volt! (akkor tárlatvezetést is kaptunk) Ráadásul mindezt diákként csupán 400 Ft-ért tekinthettük meg. A Weöres kiállításon kívül pedig megnézhettük a Petőfi és Karinthy kiállítást is. Erről írok némi élménybeszámolót.

  Petőfiért egyikünk sem rajong, meg azért nem volt végtelen mennyiségű időnk, szóval azon csak végigszaladtunk, a korhű ruhákat, kalapokat nézegettem meg leginkább. Aztán irány Weöres, visszafelé pedig benéztünk Karinthyhoz is.

Weöres és bájos macskája

  Ez a Weöres kiállítás csodás volt! Nagyon szépek a termek, már a látvány is kellemes, emellett pedig teli van interaktív feladatokkal. Gyümölcsök, amiket ha felveszünk, egy-egy Weöres Sándor verset szavalnak el nekünk (az alma persze csak almásat, és így tovább), a díszített falakhoz ha odahajolunk, azok is verset szavalnak, begyakorolhatjuk a verslábakat, hosszú-rövid/magas-mély szótagokat, de saját verset is költhetünk. Emellett persze számos adat is kikerül a falakra, cikkekkel, levelekkel és képekkel illusztrálva. De filmet is leülhetünk nézni Weöres Sándorról és feleségéről, Károlyi Amy-ről. A kedvenc feladatom, illetve feladatunk az volt, amikor Weöres Sándor verseket kellett kiegészítenünk. De nem akárhogy! A vers - hiányosan - ki volt vetítve egy könyvre, a könyv körül pedig össze-vissza szavak ugráltak - szintén kivetítve. A szavakat el kellett "kapni", azaz ha odavittük a kezünket a szóra, a program betöltötte, és a kezünkkel el tudtuk vinni és a megfelelő helyre beilleszteni. Ha jól választottunk, a program betöltötte a szót, ha nem, akkor visszadobta és kezdhettük a válogatást elölről. Ezzel elég sokáig eljátszottunk, de még akkor sem vettük végig az összes verset :) Még sok-sok minden volt, szerintem kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezhető - persze azért némi irodalmi/versek iránti érdeklődés nem árt. Egy-két feladat igencsak nehéz azonban, ha elfelejtettük már, amit a középiskolában tanultunk. Iskolás csoportoknak viszont kiváló gyakorlás.

Karinthy - így már nehéz komolyan venni

  A Karinthy kiállítást sem akartuk kihagyni, ő is a szívünk csücske. Sajnos kevesebb időnk maradt rá, de abban sem csalódtunk. Személyes tárgyak, hang- és képfelvételek is voltak, és egy csomó Karinthy cikket is el lehetett (volna) olvasni. Egy egész nap kéne körülbelül rá, hogy mindent végigböngésszünk, végigjátsszunk. Volt Karinthy-kvíz is, amitől elsőre tartottunk, mert már nem emlékszünk belőle sok adatra, aztán megkönnyebbültünk, mert nem belőle volt kvíz, hanem az ő stílusában voltak feladatok (pl. eszperente nyelven írt fogalommeghatározáshoz társítsuk a fogalmat x másodpercen belül). És megtudhattuk, hogy Karinthy nem csak humorista, de tumorista is volt (igen, ez az ő humora), illetve az Amatőr Mágusok egyike is, nőket döfött át, meg ilyenek.

  Mind a két kiállítás megragadta a két író egy-egy lényeges jellemét, hangulatát, ami segít közelebb hozni őket a lelkünkhöz. Amitől nem csak bemagolandó verseket és évszámokat látunk bennük - és esetleg fintorgunk a nevük hallatán - hanem érdekes személyiségeknek, embereknek látjuk őket. Szerintem így könnyebb utána őket tanulni, mert egy kicsit kellemes ismerősként tekinthetünk rájuk, egy ismerősről pedig milyen szívesen tanulunk, jegyzünk meg dolgokat. :)

  Szóval ajánlom iskolásoknak (javaslom a tárlatvezetést), irodalomkedvelőknek, családoknak, egyedül vagy barátokkal, bárhogy. Mi körülbelül 2 órát töltöttünk bent, de többet is el lehetne bőséggel. Székek is vannak, hogy tudjunk pihenni. A végén ne felejtsünk el a vendégkönyvbe írni, jól esik a kedves szavakat és hasznos a konstruktív kritikát olvasni!
  Azt hiszem, eddig ez a kedvenc múzeumom.

További részleteket a múzeum oldalán olvashattok.

(Képek innen, innen és innen.)

Elmélkedés barátságról, szerelemről

  (Víí, végre van egy kis időm a gép előtt ülni és csak úgy írogatni!) Tegnap az egyetemen az egyik órán szóba került a barátság és szerelem témaköre. Valahogy olyan kontextusban, hogy melyik szolgálja jobban az identitás alakulását, ám igazából a két kapcsolattípus közötti mérlegeléséről szólt, hogy melyik is a jobb. Hát, kissé felhúztam magam és a tanár kapott egy hatalmas mínusz pontot.

  A válasz természetesen az volt, hogy hát a barátság. Az indok a jól ismert klisé volt, hogy a szerelmek jönnek mennek, de a barátság... az akár egy életre is szólhat. Mint minden klisének, ennek is van némi igazságtartalma. Némi, bizonyos esetekben. Nem tudom, az életre szóló házasságot, vagy a barátságok megszakadását miért nem ismerik.
  Az órán elhangzottak alapján a barátság őszinte, önzetlen, érdekmentes, míg a szerelem sokszor őszintétlen, és önös érdekek, elvárások vezérelnek benne minket. Felkerült példának az, hogy hát egy alárendelődő kapcsolatban, ha a feleség (természetesen a feleség az alárendelt) elkezdi szárnyait bontogatni és függetlenedni, arra a férj csuklóból elutasítóan reagál, hogy hát a feleség minek bolygatja meg a rendet. Bezzeg egy barát... ő hogy támogatna, mert neki nincs olyan érdeke, hogy mi alárendelődjünk.
  Van ilyen kapcsolat, nem is egy, ezt aláírom. De tényleg ezt tartjuk szerelemnek? Ezt hozzuk fel példának a barátság mellett/szerelem ellen? És ki beszél a megbízhatatlan, az eltűnő, a hátba szúró, a kihasználó "barátokról"? Vagy aki épp alárendelt helyzetben lát minket szívesen?
  Értelmetlen volt a kérdés alapból, nem is értem, miért került szóba egy pszichológiai kurzuson. Persze, egy elméletet vettünk, de nem igazán éreztem úgy, hogy kritikus szemmel tekintettünk volna erre.

  Már egy ideje megfogalmazódott bennem amúgy ez a téma, mert elegem van a barátság idealizálásából, "túlsztárolásából". Mintha valami szent dolog lenne, tiszta, makulátlan, tökéletes.
  A két kapcsolattípust így összehasonlítani, hogy melyik a jobb, körülbelül olyan, mint amikor a gyerek megkérdezi mondjuk Aput, hogy kit szeret jobban, őt, vagy Anyut.

  De tisztázzuk, a szerelmet sem idealizálom túl. Vannak nagyon fontos barátaim, akiket nem adnék semmiért és senkiért. De voltak olyanok, akikkel végül megszakadt a barátság. Volt, aki megbántott. Barát is, szerelem is. Most pedig úgy látom, vannak barátok, akik megmaradnak egy életre, és van egy férjem, aki szintén mellettem lesz egy életen át. És még a szárnyalásom sem zavarja, sőt ;)

  Hogy a barátság önzetlen, a szerelem pedig önző, meg érdekekkel, elvárásokkal teli. Hát nem tudom. Szerintem mindennel és mindenkivel szemben vannak elvárásaink. A főnökünkkel, a zöldségessel, a buszsofőrrel, az édesanyánkkal, a barátunkkal, a szerelmünkkel, stb. szemben is. Nem esne jól nekünk pl., ha az eladó, akire mi kedvesen mosolygunk és szépen köszönünk, nem köszönne vissza vagy épp ránk mordulna, hogy mit vigyorgunk, inkább pakoljuk már el a megvett árut. Pedig mégis milyen jogon vannak nekünk vele szemben elvárásaink, hiszen semmilyen kapcsolatban nem vagyunk!? Igaz, mások a határok, ezt aláírom. A barátnak talán könnyebben megbocsájtjuk, ha lemond egy találkozót, mint a szerelmünknek. Például. De ettől a szerelem már csökkentebb értékű? Meg attól, hogy a szerelmünket nem szívesen látjuk mással hemperegni, bezzeg a barátainknak lehetnek még barátaik. Ettől önzőek vagyunk. Abszurd.
  Az egészet enyhíteni még elhangzott az, hogy persze a barátság és a szerelem mindenkinek mást jelent, lehetnek ezért eltérések...

  Utólag talán azt mondom, közbe kellett volna szólnom, de nem akartam az órát megszakítani filozofálgatással. Ide kiírtam. De lehet, legközelebbre összeszedem magam.

(Kép innen.)

Kreatív kedd #2

 Köszönöm a Kreatív kedd pozitív fogadtatását (a blogon és a Molyon is), a muffin után most egy másfajta kreatív készítményemet hoztam el, mégpedig Marcsit, a bálnát. Szeretek bálnákat festeni, meg mindenféle vízi élőlényeket, vannak még terveim ezzel, de ez csak zárójeles, majd meglátjátok :)
  Jó pár éve kezdtem el az egészet, az első Dezső volt, amit a nővérem kapott meg, aztán még egy párat szintén. Amíg Gödöllőn laktak tesómék (és én is), addig a mosókonyha díszei voltak, ahol az egyik WC is van. A Kedves úgy megszokta őket, sajnálta, amikor nővéremék elköltöztek és elvitték. Aztán mi is összeköltöztünk, most már van (egy ideje) saját WC-nk, meg minden félénk :D És így másfél év itt lakás után végre ide is festettem egy bálnát. Blu tackkel a csempére remekül fel lehet applikálni :) Mosolyogva fogadta haza az én Kedves Férjemet.
  Szóval a mostani kreatív ötletet kétféleképpen is lehet értelmezni:
- Fess!
- Dekoráld ki a WC-t/fürdőt!
  Nálunk így remek vízi/tengeri/óceáni hangulat kerekedett és még nincs vége! Csak legyen egy kis időm és hangulatom festeni!

És Ti mit kreatívkodtatok mostanában vagy mit terveztek?
Hogyan dekoráljátok/dekorálnátok ki a WC-t, fürdőszobát?

Napi vers #3

Edward Lear: A Kacsa és a Kengurú

Szólt a Kacsa a Kengurúnak:
    "Hogy ugrándoz ön! nagy ég!
A réten is túlra, a vizen is túlra,
    mint akinek sosem elég!

Én nem látok mást, csak rút pocsolyát,
s nem a világot, azt a csodát!
    Álmaim önnel úsznak!" –
    szólt a Kacsa a Kengurúnak.

"Ha fölvenne engem a kenguru-hát
    - szólt a Kacsa a Kengurúnak –,
én ülnék és annyit se szólnék, hogy >>Háp<<,
    igérem ezt az úrnak!
Megnézzük a Rát, a Kocsonya-Fát,
a réteken át, a tengeren át –
    szállunk, mint akit húznak!" –
    szólt a Kacsa a Kengurúnak.

Szólt a Kengurú a Kacsának:
    "Tünődnöm kell e tippen.
Az ügy lényegileg nem árthat,
    csak az a bökkenő itten,
hogy önnek, kérem, már megbocsássa,
szörnyen hideg és nedves a lába,
    s mit szólna a világ egy csúzos
    Kengurúhoz?

Szólt a Kacsa: "A szirten álltam,
    hogy átnézzem az útilistát,
s befödni úszóhártyás lábam,
    vettem négy pár gyapjúharisnyát.
Köpenyem elbír vészt, vihart,
mindennap elszívok egy szivart,
    nem érhet semmi bú:
    én szeretem, Kengurú!"

Szólt a Kengurú: "Nos, nem bánom!
    A hold ma oly setétes;
hogy egyensúlyozzak, bátran szálljon
    a farkam végére, édes!"
Hipp-hopp, nem jártak hókuszpókuszt,
de háromszor körül a glóbuszt,
    s viszi, viszi a boldog út
    a Kacsát s a Kengurút.

Gergely Ágnes fordítása

A verset a Bukfencező Múzsa kötetből gépeltem. Szerintem nagyon aranyos és különös szerelmes vers (igen, szerintem az).

A strange love kereső szavakra dobta ki a Google,
és annyira édes! :) Kép innen.

Szerelmes idézet

Csak úgy, annyira megtetszett, ez még jöhet mára... :)
A Molyon kaptam szerencse sütinek a következőt:

"SZERELEM 
ahogy a szél meglebbenti a függönyt: 
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés"

Fodor Ákos: Lehet

Az esküvőről #3 - A külsőségek

Fotó: Gaál Norbert
Frizura (mindkettő): Athmoss
Menyasszonyi ruha: Pere Ági, anyag Máthé Textil
Menyasszony cipője: Jana
Menyasszony ékszerei: saját (a fülbevaló Oriflame, az biztos)
Smink, köröm: saját
Vőlegény ruhája: Mátyás Öltöny
Vőlegény cipő: Amiigor
Vőlegény mandzsetta gombja: Marta Meisels Jewelry
Vőlegény nyakkendő tűje és öve: Mr Sale

  Kicsit bővebben... A fotós a férjem unokaöccse, frissen a suliból, meg voltunk elégedve a munkájával, lőtt képet rendesen, úgyhogy tudtunk válogatni :) (esküvői tabló hamarosan!) Mi meg szerintem csinálunk neki egy klassz kis honlapot :)
  A fodrászunk egy tündér, évek óta követem, bárhová költözik (szerencsére Budapesten belül marad), a férjem is nagyon elégedett volt vele. Sok-sok órát töltött a frizurám próbálgatásával, szép virágot vett és nagyon szépre készítette, hogy a végén mind a ketten elégedettek voltunk vele.
  A varrónőmet se cserélném le, ha visszapörgethetném az időt. Nagyon korrekt, szép munkát végzett, ötletet adott, ha kértem, de nem tukmált rám semmit. Éreztem, hogy neki az a legfontosabb, hogy én elégedett legyek és hogy ő is egy szép ruhát adhasson ki a kezéből. Az anyag is remek választásnak bizonyult, és örülök, hogy raktunk alá bélést, a fehér anyaghoz kellett, anya kék pamutszatén anyagához nem volt szükség rá.
  A cipőmet imádtam és imádom! (Kár, hogy lehűlt az idő és egész nyáron nem hordhattam.) Teljesen stabil, tartja a bokám, nem nyeklik-nyaklik benne a lábam, kényelmes, szép. Szuper! Fogom még sokat hordani! :) Aki meg szeretne tanulni magassarkúban járni, ebben tegye! Eddig reménytelennek éreztem a próbálkozást, de most felcsillant a remény :)
  Az ékszereket a férjem pucolta le, amúgy a nyakamban egy vastagabb ezüst láncon (az első láncom Anyától!) lógott egy ezüst pillangó (még a Kedvestől kaptam a kezdetek kezdetén), a fülemben oriflames fehér gyöngyfülbevaló, a csuklómon ezüst karperec (szintén Anyától, még régebbről), az ujjamon pedig a gyűrű, amit mi terveztünk és ismerős készítette (nincs honlapjuk sajnos, majd nekik is csinálunk) :) Ennyi volt az ékszerelés. Szép volt, elég volt.
  A sminkem is saját. Nem fordítottam rá nagy hangsúlyt. Amúgy sem igazán sminkelem magam, 22 és 3/4 évesen meg reméltem, nem kell az egész arcomat levakolnom, hogy szép legyek - és kényelmetlenül érezzem magam. A Kedves is smink nélkül szokott meg, nem akartam nem magamra hasonlítani pont az esküvőm napján (mint a tabló képemen :P). Szóval a barátnőm esküvőjén, ami 17-én volt, a Kedvessel végignéztük a sminkeket és kiválasztottuk az egyik barátnőmét. Szemceruza + szempillaspirál és slussz. Szemceruzával csak picit kihúzni a felső szemhéjat (én a 3/4-éig húztam), a felesleget letörölni fültisztító pálcikával, aztán spirállal kihúzni a felső szempillákat. Ehhez vettem meg azt a spirált, amit a barátnőm is használt, ezt (NYC Big Bold), a szempillámat még egy régi spirál kimosott keféjével átfésültem. A körmömet kb. két hétig növesztettem, kicsit megreszeltem (de maradt kerek) és egy Miss Sporty francia manikűrös csillámos körömlakkal kikentem egy rétegben.
  A mandzsetta gombot neten kerestük és találtuk, és nem messze át is tudtuk venni, szóval boldogak voltunk. Nem könnyű egyszerű, visszafogott, ugyanakkor elegáns mandzsetta gombot találni. A legtöbb úgy néz ki, mint egy női fülbevaló, a másik fele meg a vicces mintás (bár nem lett volna ellenemre, ha supermanes mandzsetta gombja van a Kedvesnek, de azért ez jobb volt).
  Az övet és a nyakkendő tűt a tanúval vették meg (egyen övük lett), nagyon kedvező áron, és mint először vásárlók, választhattak egy-egy nyakkendőt ajándékba és egy kis zseb-varrókészletet is kaptak. Nem beszélve arról, hogy a Kedves tanújának az övet ingyen méretre vágták (karcsú a szentem).

  Ezeken kívül még némi speciális szépségápolási dologgal készülgettem az esküvőre. Pl. a sarkamat szép simára és puhára varázsoltam (egy héttel az esküvő előtt kezdtem a kezelést), az arcomat arctonikoztam, a hajam kapott egy pakolást előző este, meg ecetes öblítést (sajnos a pakolást nem sikerült rendesen kimosni, úgyhogy másnap újra kellett mosni), az egész testi bőrradír végül időhiány miatt elmaradt. Emellett a hétköznapi szőrtelenítés egy nappal az esküvő előtt és slussz. Ez is bőven elég volt így. Jól éreztem így magam a bőrömben, nem változtatnék semmit :)

Napi vers #2

  Eredetileg ezt szántam első versnek, amíg meg nem kaptuk az esküvői versünket Apától. :)
Kibogoznom nem sikerült, de nagyon megfogott a hangulata. A verset az Új szerelmes kalendárium c. gyűjteményben olvastam.

Cesare Pavese: Sóból és földből

Sóból s földből eredt 

a tekinteted. Egy nap 

kilúgoztad a tengert. 

Forró növények álltak 

akkor a közeledben. 

Ágávé és leánder. 

Mindent szemedbe zártál. 

Benned sóból és földből 

van érverés, lehellet. 

Nyálát forró szeleknek, 

a kánikula árnyát – 

mindent magadba zártál. 

Te vagy ott kint a földek 

rekedt hangja, a kis fürj 

búvó kiáltozása, 

a kőből áradt hő. 

A föld mind fájdalommal 

s fáradtsággal szinültig. 

Az éj jöttével elhal 

mozgása a parasztnak. 

Te vagy a nagy fáradtság 

s az enyhületadó éj. 

Zárt vagy te, mint a szirtek, 

mint a fű és a föld, 

munkálkodsz, mint a tenger. 

Nincs olyan szó, amely 

birtokba venne téged, 

mely bezárhatna. Halmot 

raksz, mint a föld, hogy élet 

legyen belőle, édes 

lehellet, hallgatás. 

Kopár vagy, mint a tenger, 

akár egy szirt virága, 

s egyetlen szót sem ejtesz, 

s nem szól hozzád se senki.

Somlyó György fordítása

Kreatív kedd #1

  Ez a kreatív kedd dolog már egy ideje foglalkoztat, a nővéremtől jött amúgy az ötlet, hogy ők a vőlegényével tartanak ilyen kreatív keddeket. Most már én is fogok tartani a blogon.
  A kreativitásba beletartoznak nekem a "klasszikusok", úgy mint a rajzolás, festés, hímezés, varrás, agyagozás, origami, barkácsolás, írás, zeneszerzés, éneklés, stb. De egy ötletes lakberendezés, rendszerezés, bútorelhelyezés is. De kreatívak vagyunk akkor is, ha egy problémát másképp közelítünk meg, ha egy adott épületet ezúttal nem jobbról, hanem balról kerülünk meg, ha új szóval fejezzük ki magunkat, ha kék csat helyett pirosat teszünk a hajunkba, ha kipróbálunk egy új fűszert... Ha próbálkozunk, újítunk, elrugaszkodunk. Ilyenekről fognak szólni ezek a keddi bejegyzések. Nem mindig feltétlen aznap csinálom meg, amikről írok, és Nektek sem feltétlen kedden kell kreatívkodni (meg persze egyáltalán nem kell semmit), csak ezeken a napokon osztok meg ilyen ötleteket és várom Tőletek is, hogy miket kreatívkodtatok az elmúlt héten, vagy mit terveztek a jövőben.

  Az első kreatív keddre azt a muffint hoztam el Nektek, az utolsó muffinomat hajadonként, az esküvői héten készült. Az alapja az a muffin recept volt, amit az egyik barátnőmtől kaptam a leánybúcsús receptes mappámba, de mivel nem volt itthon minden összetevő, így kicsit módosítottam.

Az én verzióm hozzávalói a következők (12 db-hoz):
- 6 (közepesen púpos) ek liszt (én durumlisztből készítettem)
- 2 tojás
- kevés olaj (kb. 1 dl)
- 3 mérőkanál cukor (nekünk olyan fa cukros kanalunk meg, saccperkábé egy púpos ek lehet 1 mérőkanál)
- 4 tk kakaópor
- 1/2 cs. sütőpor
- kevés víz (kb. 1 dl)
- 10 db kis méretű szilva
- kevés nutella
- kevés méz

Elkészítés:
  A lisztet, tojást, olajat, cukrot, kakaóport, sütőport és a vizet szalagos habverővel összekeverjük. A szilvákat megmossuk, kimagozzuk, apróra vágjuk és kanállal belekeverjük a muffin tésztájába. Ezután a tésztát belekanalazzuk a muffinformákba. A muffinokra egyenként egy kevés nutellát és egy kevés mézet teszünk (nem éreztem nyersen elég édesnek a tésztát, ezért jött ez az extra ötlet), majd betesszük sülni a muffinokat, előmelegített sütőbe. Kb. 180 fokon, 15-20 perc alatt megsülnek. Isteni finomak! :) Azonnal elfogyott az összes. Amelyik muffin forma nagyon tele volt, abból a méz kicsit kicsorgott és odasült, de ez legyen a legnagyobb bajom (kivételesen nem én mosogattam el :P), az íz mindenért kárpótolt!


És Ti mit kreatívkodtatok mostanában vagy mit terveztek?

Az iskolapszichológusi pályáról - ajánlott tesztek, képzések, módszerek és tapasztalatszerzés

  Szép hétfőt Mindenkinek! Nekem most kezdődik az egyetem, úgyhogy indítsuk a hetet egy kis szakmai bejegyzéssel.

  Idén úgy döntöttem, határozott lépteket teszek a célom felé, hogy biztosan el is érjem és ne csak tingli-tanglizzam az egyetemen (hozzá kell tennem, jó tanuló vagyok, de úgy érzem, ezen felül is kell valamit csináljak, ha jó akarok lenni a szakmámban). Már írtam karriertervezős bejegyzést is és készítettem interjút iskolapszichológussal és családterapeutával is, ezúttal a nagyobb lélegzetű interjú helyett csupán 2 kérdést tettem fel, azt azonban 10 iskolapszichológusnak.
 Végül hárman tiszteltek meg válaszaikkal. Rajtuk kívül a Moly-on és a karriertervezős bejegyzésemhez is érkeztek hozzászólások, amelyek tartalmát szintén beépítem ebbe a bejegyzésbe.
   Ezeket kérdeztem:

- Milyen módszerek és tesztek elsajátítását javasolná leendő iskolapszichológusoknak?
- Milyen jellegű tapasztalatszerzésre van lehetősége egy leendő iskolapszichológusnak akár már a mester képzés alatt, Ön miket ajánlana?

  A válaszokat igyekszem vázlatosan összefoglalni, hogy jól átlátható legyen, emellett egyéb tanácsokat, történeteket is kaptam, melyeket szó szerint idézek.

  Első válaszadóm Pál Bottyán László volt, aki többek között a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola iskolapszichológusa is (ezen keresztül találtam rá). 2006 és 2009 között kettő budapesti iskola és egy óvoda, 2012 óta öt budapesti középiskola iskolapszichológusa.

Tesztek

- számos teszt, pl. IQ tesztek, MSSST
- pályaorientációt segítő tesztek
- rajztesztek

Módszerek, képzések

- tanári végzettség előny, hogy boldogulni tudjon egy osztállyal

Tapasztalatszerzés

- önkéntes munka: pl. Kortárs segítő csoportnál, drog-segély szolgálatnál, iskolapszichológusnál, gyermekvédelmis kollégánál
- "született" pedagógusok óráinak hospitálása
- interjú készítése egy szupervízorral, akihez iskolapszichológusok járnak

Egyéb tippek, megjegyzések

  "Véleményem szerint a pszichológia szakra jelentkezés feltételeként kellene szabni például egy önismereti pszichodráma csoport "elvégzését"."

  "Legyen képes az egyéni konzultációra. Legyen választott mentora, aki szakmailag segít. Legyen:
- nyitott és szakmailag fejlődőképes
- tisztában a gyermekek és szülők jogaival és kötelezettségeivel
- tisztában a más kollégákkal való együttműködés lehetőségeivel
- elnéző a többségében beképzelt klinikai szakpszichológusokkal, akik túl sokat képzelnek magukról
- etikus munkájában
- tisztában a munkaköréből és végzettségéből fakadó kompetenciájával
- legyen képes iskolán belüli kutatások, felmérések végzésére
- képes az adminisztrációra
- képes lelki egészségének megőrzésére"

  Az második válaszoló egy pályaelhagyó pszichológushölgy, az ELTE-n végzett 2009-ben tanácsadás szakirányon. Egy évig dolgozott iskolapszichológusként 3 szakközépiskolában egyszerre, jelenleg tanártovábbképzéseket tart és doktori tanulmányait végzi.

Tesztek

- terápiában általában nincs szükség tesztekre
- szűrővizsgálatokhoz kellhetnek (pl. figyelemteszt, intelligencia teszt) - bár a legtöbb esetben "normális" eredményt kapunk az intelligencia teszten, mivel elég széles skálán mozog a normális, az értelmi fogyatékosság már korábban megmutatkozik. Ráadásul az iskolapszichológus eredménye nem hivatalos, nem lehet vele diagnózist vagy szakvéleményt kiadni, felmentést eszközölni.
- tanulási stratégiára vonatkozó tesztek (a tanári munkát is segíthetik)
- pályaorientációs tesztek (egyéni visszajelzéssel)

Módszerek, képzések

- rövid dinamikus módszerek
- csoportos tanácsadással kapcsolatosak.
- Nem a terápia és az egyéni tanácsadás az iskolapszichológus fő profilja. Itt ajánlja egyik blogbejegyzését: http://orasmester.blogspot.hu/2013/01/az-iskolapszichologus-mint-vitamin.html#more

Tapasztalatszerzés

- Iskolában tanítási gyakorlaton (régebben a pszichológia még tanárképes szak volt)
- külső iskolai gyakorlaton
- iskolapszichológiai terepgyakorlaton (kurzusként felvehető)
- Kortárssegítő
- Szakmai napok
- vendégoktatók tréningjei
- Iskolapszichológia Módszertani Bázis találkozói

Egyéb tippek, megjegyzések

  "Egyszerűen rabul ejt ez a szakma, olyan gyönyörű, bár nem könnyű megteremteni a munka feltételeit, tartani a kereteit, beágyazódni a szervezetbe. Szerettem kamaszokkal dolgozni, aztán amikor bátrabb lettem, a tanárokkal is. Mostani munkám során tanárokat mentorálok, tanártovábbképzéseket tartok, amikor csak alkalom nyílik rá (sok más rétege is van a munkámnak). Emellett most a digitális nemzedéket vizsgálom doktoranduszként a tanulási-tanítási folyamatban, a változó képességprofil szemszögéből."

  Harmadik válaszadóm egy 54 éves másoddiplomás pszichológushölgy, akinek tanár az eredeti végzettsége. Három igen jó gimnáziumban dolgozik, immáron ötödik éve. Osztályfőnöki órák keretében tart tematikus foglalkozásokat többek között stresszkezelésről, konfliktuskezelésről, pozitív gondolkodásról és párkapcsolatról. Ezen felül sok gyermek keresi fel egyéni konzultáció céljából.

Tesztek

- három tesztet használ rendszeresen:
- Beck depresszió teszt
- Tenessey énkép teszt
- Cloninger-féle személyiségteszt
- ezen felül:
- Rövid kérdőív a stresszről
- Tanulói stressz kérdőív
- POGO
- Családi kapcsolatok kérdőív, stb.

Módszerek, képzések

- elsősorban rövid, behatárolt módszerek alkalmazására van lehetőség
- kognitív
- autogén tréning
- négyüléses serdülőkonzultáció

Tapasztalatszerzés

  "Egyéb tanácsaim: Iskolapszichológusnak lenni csodálatos dolog, de igen sok lelkierőt, energiát igényel, hiszen sokszor szembesülünk olyan feladatokkal, ahol a nehéz , szívszorító helyzetben lévő diák nem beteg, csak megváltozhatatlan helyzete miatt krízisben van. Ilyenkor nem tehetünk mást, mint próbáljuk megtartani. Megtartani az tud, aki stabilan áll a lábán, a világban. Aki iskolapszichológusnak készül, dolgozzon önmagán, mert használhat bármilyen módszert, a személyiségével, a saját energiájával "gyógyít". A másik fontos dolog az elköteleződés. Sokkal könnyebb úgy dolgozni, ha a pszichológus képes azonosulni, elköteleződni az iskola értékrendje mellett, ha van ilyen. Ezért célszerű eleve úgy választani iskolát."

  Kommentelőim a következő tippeket adták:

Tapasztalatszerzés

- Felismerés Alapítvány (igazi tapasztalatot ad, sajnos fizetős) - köszönet @hello.agi-nak a tippért!

Módszerek, képzés

- autogén tréning a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél (a legrövidebb és legolcsóbb képzés, amit a magánéletben is lehet hasznosítani) - köszönet a tippért @Anaria-nak! Mások is ajánlották, valóban érdemes lehet megpróbálni :)

  A tippeken kívül biztatást és elismerő szavakat is kaptam, továbbá lehetőséget további kérdések feltételére és még óralátogatásra is! Úgyhogy mindenkit csak biztatni tudok, hogy induljon el, ismerkedjen leendő szakmájával és a szakmabeliekkel! Hasznos ötleteket, tapasztalatokat, és nem utolsó sorban kapcsolatokat is szerezhet.
  Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni az összes válaszadónak a segítségét, idejét, energiáját!

(Képek innen és innen.)

"Sorozatolás" 4 - Odaát

Odaát (Supernatural, 2005-)

  Az Odaát volt az a sorozat, amit a gimiben elvből nem néztem, mert hát annyira menő volt és már a fülemen folyt ki a sok démonos-vámpíros-vérfarkasos cucc. Én ezt a sorozatot csak szupertermészetesnek hívtam, amikor az osztálytársaim cserélgették a dvd-ket.

  Aztán eljött az az idő, amikor kifújt a Dr House, az NCIS, a Star Trek, de még a HIMYM is, és keresni akartunk valami új sorozatot. Akkor jutott eszébe Csabinak az Odaát, mert ő régen látott belőle pár részt és tetszett neki. Rábólintottam. És nem mondom, hogy a világ legjobb sorozata, és biztos, hogy a két főszereplő külsejének jelentős szerepe van a sorozat sikerében, de a fenébe is, baromira hiányoznak a fiúk és az ő hülyeségeik, szóval várom már a 9. évadot.

  Az alapsztori amúgy az, hogy adott egy (jóképű) testvérpár, Sam és Dean, (Az elején totál megkavart, hogy a Szívek Szállodájából ismert Dean (Jared Padalecki) most Sam, és a testvérét (Jensen Ackles) hívják Dean-nek. Sokáig kevertem a neveket. De jót tett a srácnak ez az új szerep.) akiknek az apja eltűnt és elindulnak megkeresni. A dolgot bonyolítja az, hogy az apjuk egy úgynevezett vadász, aki mindenféle sötét lényekre (démonokra, szellemekre, alakváltókra, vámpírokra, boszorkányokra, stb.) vadászik, illetve Dean is ezt csinálta vele, de Sam Stanford-ot választotta, tovább akart tanulni. Ám a család mindenek előtt, hát elindult megkeresni Deannel az apjukat. Persze mindenhol sötét lényekbe botlottak, akiket el kellett tenniük láb alól. Sam az elején még azt gondolta, van lehetősége kiszállni, majd rájött, hogy nincs...

  Most kicsit hadd szóljak a szereplők fejlődéséről. A sorozat immár 8 évadot élt meg, de a szereplők, hát... Nem mondom, hogy nem változtak, de hogy fejlődtek-e, azt nem tudom. Egy kicsit. Talán. Egy idő után azért nagyon fáj, hogy újra és újra azzal kínozzák önmagukat és a másikat is, hogy eltitkolják az érzéseiket vagy bizonyos fontos történéseket, hazudnak a másiknak (persze az ő érdekében), nem bíznak egymásban, túlvédik a másikat, stb... Könyörgöm... Mindezt persze azért, hogy aztán nagy és érzelmes jelenetek során egymás nyakába borulhassanak, hogy mennyire sajnálják az egészet és hogy ezentúl nem így lesz. De, így lesz.

  Olyan változások voltak, hogy épp ki akar kiszállni a vadászosdiból és szeretne végre normális életet élni, feleséggel, kölykökkel meg fűnyírással. Aztán persze hogy, hogy nem, egyikőjüknek sem jön össze. Azért valahol megértem azokat a sorozatban megjelenő fanfiction írókat, akik beteges kapcsolatról írtak a két fiú között... mert tényleg elég furák. Család ide vagy oda... azért na.

  A fegyvereket tényleg a kezükhöz kötözhetnék, a démonokat megkötözve sem kéne magukra hagyniuk és semmiképp sem szabadna velük alkut kötniük (ebben már fejlődnek).

  Amúgy alapfelállásban Dean a macsó, a harcos, a mindig a nők körül lebzselő, egy éjszakás kalandok mestere, de hopp, a sorozat közben kiderül, hogy azért van szíve; Sam pedig az érzékeny, az okos, az agy, akiről pedig persze kiderül, hogy van sötétebb oldala is.

  És a sok szándékos butaság ellenére is (amit gondolom azért követnek el újra és újra, hogy legyen feszültség és izgalom), valamiért szerethető az egész. Teli van tök jó karakterekkel - akikkel azért bánhatnának barátságosabban is, nem kéne mindenkit kinyírni, de jó, hogy egy ilyen démonos-szellemes sorozatról van szó, így néha még viszontláthatjuk a holtakat is :P

  Na meg nem beszélve a sok marhaságról, amivel időről-időre fűszerezik a sorozatot (pl. ez a videó, meg a sok utalás).

  Illetve mókás nézni, hogyan változnak a szereplők - főleg Sam és az ő frizurája :D És ahogy kisfiúból férfi lesz. Deannek csak a szarkalábai jelennek meg :) Sam frizurája nem csak engem fogott meg, a google is kidobja, hogy "sam winchester hair evolution"

  Ó, és éljen az a csodaszép Chevy Impala!!

  Hát, szép vasárnapot! :)

Sam hajai 1-6. évad

Sam haja 1-8. évad,
azért a 7-nél-8-nál már könyörögtem, hogy vágassa le!

És Dean a csodaszép Chevy Impalával :)

(Képek innen, innen, innen és innen.)

Az esküvőről #2 - Helyszínek

  Polgári szertartásunk volt, nem is volt kérdés, hogy lesz-e egyházi vagy sem, mivel egyikünk sincs megkeresztelve és nem is gyakorlunk semmilyen vallást, így ez kimaradt. Eredetileg Gödöllőre terveztük az egészet, aztán hogy, hogy nem, mégis csak Budapestre esett a választásunk. Akkor pedig már a hozzánk legközelebb esőt, a IX. kerületi házasságkötő termet választottuk. Két perc gyalog, 80 fő elfér ülve, kb. 30 állva és nagyon szép belülről. Hátránya, hogy csak szombaton tartanak esketést és szerintem elég drága, bár a budapesti viszonylatokat nem ismerem. Persze, ha csak 4-en mentek be, tanúkkal, akkor ingyen van, ez is lehet egy megoldás. Ha csak nagyon szűk család, 10 fő, akkor is elég olcsó. Ezután már kb. a duplája, de akkor már fél órát bent lehettek, szertartással, gratulációval együtt. Ezen felül minden plusz dolog (zene, pezsgős koccintás, gyertyagyújtás, stb.) plusz költség. Végül mi gerilla akcióval vittünk be furulyást (Apát), mert csakazértse fizettük be a plusz x ezer forintot a zenéért, 3 számért, főleg, hogy mi csak egyet szerettünk volna, nem hármat. Jól fogadták amúgy, szóval az emberekre egy rossz szavam nem lehet, mindenki kedves és készséges volt. Összességében ajánlom a helyet, de persze a város másik végéről nem biztos, hogy megéri idejönni, nekünk így jól alakult.

A torták balról jobbra: tejszelet, cukormentes répás-kókuszos torta, oroszkrém,
túrókrém, mézes-mandulás-diós, fekete erdő, citromos-banános és csokis

  A szertatás utáni rész lebonyolítására a számos verzió közül végül azt választottuk, hogy csak együtt vacsorázás lesz a násznéppel, nem lesz lagzi. Ez az evés-ivás a (ahova mindenkit meghívtunk, végül kb. 50-en voltunk) este 8-9-ig volt tervezve, ezután még a szűk kört meghívtunk hozzánk a lakásba, személyesebb beszélgetésre, illetve itt volt még pár meglepetés is, amikről majd egy másik bejegyzésben írok.
  Az össznépi evős-ivós dologhoz a Csibefalat nevű helyet választottuk. Szemeztünk vele már egy ideje, aztán még tavasszal valamikor bementünk a Kedvessel és a Nagyival kipróbálni, és isteni hamburgert ettünk, a Nagyi meg rántott karfiolt és sült krumplit, mindezt elég jutányos áron. Később is mentünk még hamburgerért, akkor már nézelődtünk, hányan, hogyan is férnénk el itt. Végül bementünk megkérdezni, hogy vállalnak-e esküvőt, és igent mondtak.
  A helyet egy roppant szimpatikus házaspár vezeti. Végre egy olyan helyre bukkantunk, ahol az esküvő szó hallatára nem jelentek meg dollárjelek a tulajok szemében, hogy hohóó, akkor most elkérhetünk 3x annyi pénzt. Mert volt ilyen, ha szülinapról lett volna szó, akkor x ezer forint, bármit bevihetünk és még tortát is adnak ajándékba, ha esküvő, akkor már a háromszorosa, nem vihetünk be semmit és semmit sem kapunk ajándékba. Pedig a kondíciók nem változtak. Mindezt egy telefonbeszélgetés alatt képes volt eljátszani az illető. Szóval a Csibések végre nem ilyenek voltak. Sőt. Nagyon kedvezményesen tarthattuk ott az esküvőt és mindent meg lehetett velük beszélni, hogy mit szeretnénk, hogy szeretnénk, segítettek, amiben tudtak. Csodaszép csokrot is kaptam, ami csak csütörtökön kezdett el kókadni, kis díszeket is raktak ki, meg fehér lufikat. A személyzet így túlórázott, de akármikor összeakadt valamelyikőjükkel a tekintetem, azonnal mosolyogtak. Jó hangulat uralkodott végig, mindent egyeztettünk közben is, hogy most mi, hogy legyen, mi következik. Az étel pazar volt, mindenki csak dicsérte. Mindenki megtalálta a neki valót, pedig volt vegánk és cukorbetegünk is. De az összes eszembe jutó érzékenységű vagy diétát követő emberke is össze tudott volna magának állítani szerintem egy ínycsiklandó menüt.
  Remélem, nem vettük el a kedvüket a rendezvényszervezéstől (mi voltunk a bátor első jelentkezők), hanem inkább meghoztuk hozzá a kedvüket, mert tényleg csak ajánlani tudom őket. Remélem, még sokáig fog jól menni az üzlet és minden évfordulón visszatérhetünk hozzájuk! :)

  A fenti képen látható tortákat pedig szeretném megköszönni Kedves Családtagjainknak, akik előtt le a kalappal! Szerdán sikerült megenni az utolsó szeleteket. (A Csibéseknél ezeket is behűthettük, köszönjük!)

  A Csibések díszein kívül pedig ezer hála Nővérkémnek a kék lótuszokért! A vendégek is odáig voltak értük :) Itt a hozzá tartozó youtube videó.

Manta cica a tradicionális lótuszokkal
(nem teljesen színhű kép, de annyira cuki!)

Itt van színhűbb változatban a lótusz :)

A Csibésektől a csibés dísz :)

Napi vers #1

  Új "rovat" indul, azaz ha szembe jön velem egy jó vers, azt ide szépen bepötyögöm (vagy ctrl+c, ctrl+v-zem), talán még képet is választok hozzá és közzé teszem. Mert verset olvasni jó! Kellemes hangulatot tud adni, vagy épp elgondolkodtat, múltat idéz, tettre késztet, sok minden lehet.
  Volt már ötlet, hogy mi legyen az első ilyen vers, aztán jött az esküvő és kaptunk egy esküvői verset Apától. Ez mindent überelt.

Ősztervezés - Avagy mitől ősz az ősz (nekem) és mik az idei ősz különlegességei

 Ahogy azt a nyárral is megtettem, kicsit megtervezem az őszt is, hogy hangulatba jöjjek és hogy sorra vegyem, mit lenne kár kihagyni. Sajnálom picit a nyarat, de örülök az ősznek is, sok szépet tartogat.

Mitől ősz az ősz?

- könnyű kendők, vászoncipő, halásznadrág, háromnegyedes felsők, kiskabátok, harisnyák, topánkák
- kiengedett haj
- ékszerek (végre nem melegítenek, zavarnak, de még a nagy téli ruci sem takarja el őket)
- biciklizés, kirándulás, nagy séták, meg mindenféle mozgás (végre nem sülök meg)
- sulikezdés, tanulás, rendszeresség
- füzetek, tollak
- sütőtök, sütőtök krémleves (végre tényleg csinálok!)
- ismételt ruhaszortírozás (mit nem vettem fel egyszer sem a nyáron a nyári ruhák közül?)
- szőlő, must, bor
- szeder
- teázás
- szép színes levelek
- őszi napsütés
- gesztenye
- gombászás
- körte

Ami még idén ősszel vár rám:
- új egyetem, új társaság, sok-sok (remélhetőleg) izgalmas kurzus! Egyre közelebb a hőn áhított végzettség! :)
- Kedves szülinapja, bátyó szülinapja, nővér szülinapja
- egy hetes meg egy hónapos házasság ^^
- kutatás újraindítása (nyáron sehogy sem tudtam ezzel foglalkozni, pihennem kellett)
- pár visszajelzés küldése, amivel nagyon el vagyok maradva
- óratartás, ha összejön, arra még készülni
- evezni - nyáron kimaradt, de most az egyetem révén van lehetőség jó áron evezni :) (és a Kedves is jöhet!)
- biciklivel járni az egyetemre (izmosodjunk!), nem is veszek bérletet, hogy a kísértés se legyen meg a lustulásra
- Bradburysödni még egy darabig, de valamelyest valószínűleg fogom folytatni, jó dolog :)
- blogot tovább újítgatni (címkeszortírozás, tematizálás, új rovatok, rendszeresebben írni, előre ütemezni, stb.)
- és persze nővéremék esküvője :))

(A kép saját, egy 2008-as szőlőszem otthonról.)

Nektek mitől ősz az ősz?
Milyen extra dolgok várhatóak erre az őszre?

Művelődős kuckó otthon - csak úgy

  Eljött az iskolaidő, enyhül a meleg, most már (remélhetőleg) képes az agyunk befogadni (és feldolgozni!) új információkat, talán a vágy is megszületett bennünk valamilyen szellemi-lelki művelődésre.

  Én imádom a hangulatokat, és szeretem az olyat elképzelni, hogy egy kávézóban/cukrászdában/teázóban, stb. ücsörgök, iszogatok-eszegetek valamit, közben olvasok, esetleg írok, vagy csak úgy fene nagy dolgokon gondolkodom. Persze sokszor jön az elhatározás, hogy na akkor majd oda beülök.. na majd ma, vagy holnap. Eddig nem sokszor jutottam el, talán csak egyszer, aztán inkább megteremtettem magamnak ezt a hangulatot, amikor volt rá egy kis időm. Az otthoni tea egy elég olcsó dolog (nem kell a legeslegdrágább extra keverékeket megvennünk ahhoz, hogy hangulatos legyen), de persze más italt is választhatunk. Üljünk le egy kényelmes fotelbe, kanapéra, vagy egy asztalhoz (mintha igazán kávézóban lennénk), akár dekoráljuk ki - terítsünk egy terítőt vagy színes kendőt az asztalra, gyújtsunk mécsest, csinos edénykébe tegyük ki a cukrot/mézet/citromot, a szép bögrénkből igyunk, esetleg virágot is tehetünk az asztalra vagy egyéb díszt. Ezután pedig vegyünk elő valamilyen olvasmányt, amit elég feltöltőnek ítélünk. Ajánlom a novellás vagy verses köteteket, azokból egyet-egyet el lehet viszonylag gyorsan olvasni, így nincs szükségünk órákra és máris művelődünk. Én ezzel a kötettel művelődtem.

(Kép innen.)

Bukfencező múzsa - könyvajánló

  A bukfencező múzsát csak akkor nehéz magunk elé képzelni, ha redős peplonban [egy nagy lepel - szerk.], koturnusban és hóna alá szorított lanttal akarjuk látni őt, ahogy századokig. Adjunk rá trikót, tornadresszt, és szemünk fog káprázni fergeteges piruettjeitől és szaltóitól. A múzsa pedig így is múzsa marad, és még inkább a miénknek érezzük, mint eddig, ha mutatványa végén közénk perdül, és azt mondja: "Vessetek ti is bukfencet, és nézzétek meg jól világotokat, amikor fejtetőn áll! Érdemes!"

  Ez részlet a Bukfencező múzsa c. kötet bevezetőjéből, melyet a szerkesztő, Tóthfalusi István írt. A kötetet egyik névnapomra kaptam Apától, és nővérem egy molyos kihívására kezdtem el olvasni. Az első egy-két vers után ezt gondoltam: Miért nem kezdtem én ezt el korábban? És miért nem ismerik és olvassák többen? Ez zseniális! Szinte az összes verset idézném (eddig legalábbis), és limerickeket támadt kedvem írni.
  A könyv groteszk verseket tartalmaz és már egy elolvasása is vidámabbá teheti a napunkat. Kicsi, csinos könyvecske, könnyen elfér egy kisebb táskában is, vagy akár egy nagy kabátzsebben. De kézben is hurcolászhatjuk, lehetőleg úgy, hogy mindenki lássa, nevessünk rajta nyilvános olvasás közben, hogy más is kedvet kapjon hozzá. Ideális szórakozásnak vagy inspirálódni, feltöltődni.
  Olvassátok, forgassátok és bukfencezzetek!

(Kép innen.)

Az esküvőről #1 - Készülődés és szertartás

  Hát ezen is túl vagyunk. Szombaton, a nyár utolsó napján összeházasodtunk a Kedvessel (nem rossz nyárzárás), úgyhogy most már férj és feleség vagyunk. Nincs többé "vőlegényem" megszólítás. Azért egy kicsit hiányozni fog. De a "férjem"-et is biztos megszeretem majd :) (hehe... mármint a megszólítást) Most pár bejegyzésen keresztül erről olvashattok, azért igyekszem közben mással is tarkítani a blogot, az adásszünetben voltam olyan sunyi, hogy írtam néhány bejegyzést talonba.

  A Kedves a csütörtököt és a pénteket kivette szabinak, hogy minden előkészületet meg tudjunk tenni. Kitakarítottunk, gyűrűt tágíttattunk-políroztattunk (bár én végül nem tágíttattam, maradjon csak a bal kezemen a gyűrű), köszönő ajándékot vettünk, ilyenek. Igyekeztünk pihenni, hogy szépek legyünk a nagy napon. Persze azon a héten majdnem az összes exszel álmodtam még egyet, lezártam a múltat szépen az esküvő előtt, még egy kis összefoglalót is írtam egy másik projekt ürügyén. Hajnalban az egyik patkánykánk el kezdte rágni az alatta lévő papírt, amire felkeltünk, én pedig már nem igen tudtam visszaaludni, lassan felkelt a nap is, ami nehezítette a dolgot. Végül fél8 felé ébredtünk, fél9 felé ki is keltünk az ágyból. Nem egészen úgy ébredtem, ahogy terveztem. Álmos voltam és kisszemű. Ez később változott szerencsére, így jól mutattam a képeken ^^
  Reggeli, olvasgatás, majd megérkezett a vőlegény tanúja, nálunk sütött még estére. Jó volt a hangulat, legalább elterelte a figyelmem (annyian kérdezték már, hogy na, izgulunk-e már, hogy kicsit azért izgultam). Beugrott a Kedves édesanyja és párja is, lerakták az esti salátát nálunk, a tortákat meg vitték az étterembe, aztán jött a Kedves édesapja és apai nagymamája, miután leadták a tortákat az étteremben. Befutott a fodrászom is, friss virágokkal, hogy válasszak, mi kerüljön a hajamba. Neki is estünk a kontyomnak.
  Közben nappali átrendezés, cipőfényezés, sütés, miegymás. Megjöttek Anyáék is, a fotós is és pár barát, hipsz-hopsz majd' 20-an lettünk 49 négyzetméteren. A Kedves frizuráját is megcsinálták, öltözés, mandzsetta gomb, aggódás, hogy elkésünk (persze csak én aggódtam), gyors fotózkodás, lépcsőzés, lent az én tanúmat is felnyaláboltuk és végül megérkeztünk a IX. kerületi házasságkötő terembe. Még jó, hogy nem kellett a forgalommal számoljunk :)
  A biztonsági őr és az anyakönyvvezető is (az egyik, ő csak útbaigazított minket) nagyon kedvesek voltak, még pár vendéget bevártunk, közben Apa bent furulyázott - igazi gerillaakció volt, de az anyakönyvvezető (a szervező) jól fogadta, azt mondta, ha hozzánk tartozik és tudjuk, ki az, mondjuk meg neki, hogy nyugodtan kiállhat ám - ő nem találta meg, ki furulyázott, jó voltál, Apa! ;) A tanúk izgatottak, egymásba karoljanak-e vagy sem. Még gyors instrukció nekünk, hogy hová üljünk, a tanúink hová üljenek, és hogy ne aggódjunk, az anyakönyvvezető (a szertartásvezető) mindent mondani fog majd, mit csináljunk.
  A bevonulásunkkor Apa a Tavaszi szelet furulyázta. Nagyon szeretem, bár utólag belegondolva, a házasságról nem túl pozitívan szól, de annyi baj legyen. És még utólag megnézve a szöveget, amit Apa átküldött, ott lehagyta azt a strófát :)
  Hát, nem gyakoroltuk a bevonulást, én idegességemben picit siettem volna, aztán próbáltam lassítani. A magassarkúban meg fura volt azon a puha szőnyegen sétálni.
  A szertartásból nem sokra emlékszem. Megvannak a lépések, hogy milyen elemekből állt össze, de a pontos szöveget nem tudnám felidézni; a körülbelülit sem. Azt tudom, hogy elégedett voltam vele. Nem volt se túl rövid, se túl hosszú, se túl nyálas, se túl száraz. Érződött, hogy picit izgul az anyakönyvvezető is, nem csak érzelemmentesen darálja a szöveget, ez tetszett. A kézfogása is erős, határozott volt. Annyi megvan, és a többiek is mondták, hogy azért megvolt a klasszikus "ez a legboldogabb nap" hozzáállás - miért, innentől már csak rosszabb lesz?!
  És nem estem el. Bár az aláírás után picit megdőltem, jó volt az asztalnak támaszkodni egy kicsit - állítólag nem volt feltűnő (a kezemet nem használtam, csak a combommal dőltem neki). De ha az volt, az sem zavar. Arra emlékszem még, hogy végig fogtuk egymás kezét, morzsolgattuk, és hogy a Kedvesnek egyszer az életben hideg volt a keze. Meg arra, hogy mosolyogtunk a gyűrűfelhúzásnál, hogy az utolsó centiken hogyan tuszkoltuk föl a másik ujjára a gyűrűt :) A köszönőajándék átadásra is emlékszem - mi egymás szüleinek adtuk át, nem tudom, másnál hogy szokás. Jó érzés volt nagyon. Ezután fordítva ültünk vissza a székekre, de ilyen apróságokkal én nem foglalkoztam. Hát nem mindegy az?
  Aztán kimentünk az előtérbe a gratulációkat fogadni (ott tudott a fotósunk jó képet készíteni), hát én is végig vigyorogtam, akárcsak két héttel azelőtt a barátnőm. De azért mindig tudtam, ki van előttem és kinek mondok köszönetet! Ami itt mókás volt, az az, hogy minden köszönömnél egyet előre léptem, így kis idő után a férjem úgy rángatott vissza maga mellé :D Illetve hogy volt, aki kezet is nyújtott, vagy csak elindult a keze, az enyém is, aztán bizonytalankodott, aztán mégis lett kézfogás meg puszi is. Voltak persze ölelések, meg viccelődések is. Még egy gyors fotó bent a teremben, a szép háttérrel (sajnos nem tudtam gyönyörködni a teremben, de mások nagyon dicsérték), aztán kiküldtük a fotóst és mentünk mi is, hogy megdobálhassanak rózsaszirommal és szedegethessem ki a ruhámból.
  Ezt követte a fotózkodás, csokordobás, majd mivel nagyon gyorsan végeztünk, így még egy sor fotózkodás, a Bakáts tér után Duna-parton.
  A fotókra még várni kell, eddig egyet küldött a hivatalos fotós (legalább is én egyet láttam, a férjemhez érkezett be), de hát hatalmas méretűek a képek, nem tudom, hol fognak elférni. Egy "nem hivatalos" kép még az est folyamán felkerült persze facebook-ra :) Azt rakom be ide illusztrációnak, remélem, senki nem találja kompromittálónak!

  Jaj, ez az egész. Szép volt nagyon, meghatódni én nem tudtam, az euforikus állapotból nem kerültem ki, csak a vigyorgás ment :) De bepótolták helyettem a rokonok és barátok.
  A nevünket megtartottuk, várjuk majd a jövőben a kötőjeles vezetéknevű lurkókat. :)

  A következő bejegyzésekben szó lesz még a külsőségekről (ruha, cipő, frizura, smink, kiegészítők, fotós), az evős-ivós részről és az étteremről, az extrákról, meg bármiről, ami még eszembe jut.

(Közben a blog látogatottsága elérte a 70 ezer megtekintést, köszönöm Mindenkinek!)