2013. május 31., péntek

Mártogatós rudacskák, mindenféle szósszal és pizzás batyuk, tekercsek



  Egyik nap valami nagy kreativitás és kísérletezési kedv szállt meg. Na jó, nekem nagy. Azért nem álltam neki 6 fogásos vacsit készíteni, csak kicsit elszakadtam a megszokottól. Anya ötletétől vezérelve döntöttem a mártogatós rudacskák mellett, mert olyan jó eszegetni, mártogatni, a szószokban pedig kiélhetem a kreativitásom. Mellett a nagynéném régi pizzakrémes batyui jutottak az eszembe. Így elkészítettem mind a kettőből a saját változatomat.

  A tészta alapja egy egyszerű pizzatészta. Bár most csak 700 g lisztből csináltam, 250 g rozsliszt és 450 g sima búzaliszt felosztásban. Ezen kívül lenmagot és szezámmagot, meg kakukkfüvet is tettem a tésztájába, illetve csak az élesztő kelesztéséhez tettem tejet, egyébként vízzel készítettem a tésztát.
  Szósznak egy paradicsomos és egy tejfölös szószt készítettem.











  A paradicsomos szósz alapja egy kevés olajon dinsztelt hagyma, rá ment 500 g sűrített paradicsom, egy kevés víz (1-1,5 dl), só, bors, oregánó, bazsalikom, kakukkfű és egy kevés cukor, felfőztem, egy másik lábasban kevés vajhoz lisztet adtam és ezt adtam a paradicsomhoz (ebből 2 adag kellett, hogy elég sűrű legyen, a második adagot már olajon készítettem). Így felfőztem és kész.
 A tejfölös mártás kb. 2-2,5 dl tejfölből, sóból, két nagyobb gerezd fokhagymából, pár levél saját termesztésű bazsalikomból és kevés borsból állt. A fokhagymákat és a leveleket apróra vágtam és úgy tettem bele. Isteni, imádom! Kinek kell kecsap vagy majonéz, ha van fokhagymás tejfölös szósz?

  A tésztát, miután megkelt, ketté vettem, az egyik felét vékonyra nyújtottam, bekentem a paradicsomos szósszal, feldaraboltam ilyen-olyan darabokra, a közepükre egy picike sajtot raktam és így-úgy összehajtogattam, ahogy jött, majd beraktam sülni. Nagyon rövid idő alatt, kb. 15-20 perc alatt megsültek (4-es fokozat a 8-ból, nem tudom, az hány fok). Tanulság viszont, hogy lehet még vékonyabbra nyújtani a tésztát, és inkább batyukat fogok csinálni, és nem kenem meg előre a tésztát, hanem csak a közepébe mindegyiknek külön. A batyukat pedig jól lezárom, hogy ne jöjjön ki belőlük a töltelék. Egyébként jó ötlet alapvetően, úgyhogy mindenképp tovább fogom fejleszteni.
  A tészta másik feléből kézzel kis darabokat csippentettem és "kígyókat" sodortam belőle, és azt is be a sütőbe. Sajnos tovább sütöttem, mint igényelte volna. Szerettem volna, ha roppanós lesz, de nem ennyire... Szegény Kedvesnek felsértette a szájpadlását. Másnap már csak mikrózás után tudtam belőle enni jó szívvel. Egyébként isteni finom lett a tésztája, a szószok is, szóval alapvetően elégedett vagyok vele :) De ici-pici finomítások kellenek. Illetve a Kedves a szószokon is dolgozna még, neki nem voltak elég fűszeresek. A paradicsomoshoz van olyan ötletem, hogy répát és gombát is főzök bele, és összeturmixolom. Hátha.
  Egyébként nagy adag salátával ettük vacsorára. Nyami!

Gru - Filmajánló


  Most lett vége, már másodjára néztük a Gru-t, de így frissen az igazi újra írni róla. Igazi családi mozi. Senki sem beszél benne rondán, a gonosz jóvá válik és vannak benne cuki unikornisok meg Minionok.

Gru (Despicable Me, 2010)
Edit, Margo, Agnes a 3 kislány, középen Gru,
alul a Minionok
  Gru, a velejéig romlott gonosz, aki már mindenfélét összelopott, a környezetet sem kíméli, ha lehet, megríkatja a gyermekeket, széttöri mindenki autóját, lefagyasztja a sort, hogy kávéhoz juthasson. Persze ez utólag érthetővé válik, ahogy bepillantást nyerhetünk Gru sanyarú gyermekkorába. De melodráma helyett egy igazi kis szerethető családi vígjátékot kapunk. Gru, nehogy már ne ő legyen a leggonoszabb gonosz a világon, úgy dönt, ellopja a Holdat. Innentől könyörtelen cselekményleírás következik!
  
  Szóval terve sikerrel is jár, ám végül a 3 árva kislány fontosabbá válik neki, mint a leggonoszabb gonosz cím elérése. Ezek a "kiscicák" szívet adtak neki, a hegyes orrú, önző "unikornisnak". De hát ki ne lágyulna meg tőlük? Margo a legidősebb, akinek van némi realitásérzéke, próbálja óvni a kisebbeket a csalódástól, de azért ő is túl tud lépni a sérelmeken, megbocsát Gru-nak és igazán a szívébe fogadja - még táncolni is felkéri. Edit, aki mindig sapkában van (hogy nem fő be a haja, feje?), kicsit durcás, gyanakvó, egyébként bohóckodó meg pocsolyába lépő, végül persze ő is meglágyul. Agnes, a legkisebb, a naiv, igazi kis cuki, unikornisrajongó. A föld felett lebeg, de meg is lágyítja mindenki szívét (kivéve persze az otthonvezetőét, a gonosz Miss Hattie szívét).

Margo, az okos szemeivel

Edit, hát lehet nem szeretni?

Agnes az óriási unikornissal, ami aaaannyira cukiii (az a jelenet is!)
Gru mesél, ez a mesekönyv ötlet nagyon bejön!
Kedvet kaptam ujjbábukat gyártani.
  A végén még Gru anyja is büszke lesz a fiára - egyszer az életben, ahelyett, hogy csak nyögne egyet. Szóval minden boldogságos, nekem mégsem az a túl szirupos, hanem egyszerűen kedves. Kellenek az ilyenek, nagyon is! Úgyhogy ajánlom egyedül, párban, barátokkal, családdal, bárhogy!

(Képek innen, innen, innen, innen és innen.)

2013. május 27., hétfő

A torony foglya

  - azaz egy olaszos szappanopera Budapesten -

  Valahol a világban, távol mindentől áll egy magas torony, annak a toronynak a legfelső szobájában él bezárva egy hercegnő...

  Így ábrándozott Luca, a 18 éves leányzó, aki Budapesten, a Lónyay és a Bakáts utca sarkán lakott, valóban egy toronyszerű épületben és valóban a legfelső - ötödik - emeleten. Fogságban pedig azért volt, mert a bátyja éppen bulit tartott, neki pedig nem szabadott ott kellemetlenkednie.
  Luca csak bámult ki az ablakon és hercegnői fogságáról ábrándozott, amikor meglátta, hogy lent, a Bakáts utca túloldalán a hirdetőtáblára új plakát kerül. A Pizza Belorosa-é, az új reklámarccal, aki történetesen Luca ex-kedvese. Luca jól felhúzta magát, elege volt már abból, hogy mindenhol az ő képét látja. A szórólapon, a plakátokon, a szendvics-embereken és a neten is.
  Konráddal (az ex-kedvessel) 3 évig voltak együtt, együtt nőttek fel. Ám Konrád, amint lehetett, letette a motoros jogsit és pizzafutárnak állt. Ezzel nem is volt gond, Luca támogatta őt és a karrierjét. Konrádot ugyanis nagyon megkedvelték a rendelők, a Pizza Belorosa felvirágzott, Konrád egyre több megbízást kapott, így egyre kevesebb ideje maradt Lucára, de a lány kereste az alkalmakat, rendelt magának pizzát, ha Konrád volt műszakban, beült a pizzériába, hogy lássa, amikor befut, vagy amikor elmegy egy-egy adag pizzával. És néha együtt motoroztak. Konrád is kivirágzott, új volt neki ez a helyzet, hogy ennyire a középpontba került, de tetszett neki. Korábbi gátlásosságának, félénkségének nyoma sem volt már.
  Bár jól megvoltak, még az is szóba került, hogy egyszer majd férj és feleség lesznek, azért Luca és Konrád is veszekedett időnként, mint a legtöbb pár. Egyszer épp azon, hogy Luca, amikor nem Konrád van műszakban, akkor is rendel időnként pizzát, és akkor egy másik pizzériából, ami régen Luca kedvence volt. Konrád megharagudott, hogy Luca nem tudja elengedni azt a pizzériát, hiszen az a múlt, a Pizza Belorosa a jelen, és igazán segíthetné a pizzéria további felvirágzását. A vitát nem tudták befejezni, mert Konrádnak mennie kellett, következett az ő műszakja. Lucáék pedig elutaztak nyaralni. Ment az sms-ezés, telefonálgatás és a nyaralás után találkoztak is, amikor is Konrád szakított Lucával. Nem mondott nagyon indokot, csak valami olyasmit, hogy nem elég cserfes a pizzéria tulajdonosaival, a Mammával és a Pappával, ahogy ott hívták őket. Luca nem tudta hova tenni ezt az egészet, de még nagyon szerelmes volt és bolondot is csinált magából, minden áron próbálta megmásítani Konrád döntését és sírt is sokat, de hiába, Konrád felszállt a motorra és elhajtott a Pizza Belorosába. Mondott mindenféle szépet persze Lucának, hogy ő milyen különleges és mennyire szerette és hogy majd keresi, és hogy utána biztos sokáig nem talál majd másik lányt... de ezzel csak tovább fájdította Luca szívét. Luca úgy döntött, egy napot még hagy Konrádnak, hogy meggondolja magát - mert ennyire nem számított a büszkesége, ami akkor nem is nagyon volt - és akkor visszafogadja. Konrád meg is gondolta magát, egy darabig még találkozgattak, de Konrádot ki akarták küldeni a Pizza Belorosa olasz központjába, erről a lehetőségről pedig nem tudott lemondani, így útjaik végleg ketté váltak.
  Végül Konrád a sok szép szót még néhányszor megforgatta Luca szívében tetteivel. Egy hónappal a kiutazása után Konrád összejött egy dús keblű olasz princessával, feledve a magyar hercegnőt a toronyban és soha többé nem kereste Lucát.
  Ám véletlen összefutottak egy gastro-feszten, ahol Luca, jól nevelt lányhoz illően nagyon civilizáltan viselkedett. Puszit is adott, megkérdezte, hogy van és mi újság vele, gratulált a pizzafutáros sikereihez (mindenféle díjat nyert) és mosolyogva búcsúzott tőle. Csak utána sajnálta, hogy nem borította a képébe azt a pohár sört, ami épp a kezében volt.
  Konrád ezután sem kereste, csak tudni lehetett, hogy visszatért Magyarországra, mert jobb ajánlatot kapott, és Budapestre költözött, ahol a Pizza Belorosa reklámarca is ő lett, így Luca jó sokat bámulhatta.

  A buli tombolt, már kezdett besötétedni (június volt, hosszú nappalokkal), Luca pedig fogta magát, felöltözött szépen, kiment a szobájából, kivette az első szembejövő bulizó kezéből a poharát, ami épp teli volt sörrel, és nem törődve a méltatlankodással lesietett a lépcsőházon keresztül az utcára, átsétált a hirdetőoszlophoz és jól képen öntötte a Pizza Belorosa szépfiúját, Konrádot. Majd elégedett mosollyal sétált tovább, a poharat kidobta a legközelebbi kukába, és elindult régi kedvenc pizzázója felé, hogy egyen egy jót.



Ahogy ígértem, egy történet a toronyról. (Kép innen.)
A szereplők és a cselekmény a fantázia szüleménye, bármiféle egyezés a valósággal a véletlen műve. 

2013. május 25., szombat

Ötletek évforduló ünnepléséhez - ha nincs sok idő és/vagy pénz az előkészületekre, ünneplésre

Részlet az Up c. animációs filmből - Ellie és Carl

  Nemrég voltunk a Kedvessel 3 évesek. Sajnos nem mindig van időnk úgy "rendesen" megünnepelni ezt, mert vizsgaidőszak, munka, stb. Vagy kevés a pénz valami nagy hepajhoz. De érdemes megállni egy pillanatra legalább és valahogy megünnepelni az évfordulókat. Ehhez gyűjtök össze most néhány ötletet. Inkább élményekről és nem ajándékokról van szó, tapasztalatom szerint a "kötelező" ajándékvásárlás csak stresszt szül. Persze ha van valami, amit meglátok és úgy gondolom, ennek nagyon örülne a Kedves, akkor megveszem, ahogy ő is, de inkább az a lényeg, hogy együtt legyünk. Itt most főleg olyan ötleteket gyűjtök össze, amik nem sok pénzt és esetenként túl sok előkészületet sem igényelnek. A kreativitás a lényeg! Meg hogy figyeljünk egymásra.

- Néhány klasszikus: kádas fürdés gyertyákkal, illóolajokkal, habfürdővel; csillagnézés; felhőnézés; piknik; masszázs; mozi.

- Ha semmi időtök az előkészületre és pénzetek se nagyon, akkor csak annyit tegyetek meg, hogy este/amikor időtök engedi, akár reggel is lehet, hogy koccintotok a kapcsolatokra (nem muszáj alkohollal), leültök egymással szemben és csak egymásra figyeltek. Beszélgettek, ki hogy értékeli az elmúlt egy évet, minek örül, mit szeret annyira a másikban, mit köszön neki, mik a tervek a jövőre nézve, hogy emlékszik vissza az első találkozásra. Érdemes lehet akár megfigyelni a másik arcvonásait, testét, miben változott kívülről, hogyan alakultak a belső tulajdonságai, stb.
     - Ezt ki lehet egészíteni gyertyafújással. Akár a gyertya magában, vagy egy péksütibe, tortába szúrva. Ha diétáztok, akkor mondjuk egy almába vagy egyéb gyümölcsbe szúrva.
     - Ha nem szerettek ücsörögni, egy reggeli/esti séta is kellemes lehet és közben beszélgettek. Mi sokszor séta közben tudunk a legjobbakat beszélgetni.

- Ha egy kicsit több időtök van előre készülni, vagy legalább egyikőtök ráér, akkor lehet otthoni finom, gyertyafényes vacsora. Együtt főzés/másik meglepése.
      - Ha van hozzá kedvetek, öltözzetek ki! Mintha étteremben lennétek.

- Ha még több időtök van, vagy ha nagyon jól tudtok improvizálni:
   - Rendezzetek báb előadást vagy árnyékjáték előadást a kapcsolatotokból! Együtt is lehet, de meg is lepheted vele a Párodat. Első találkozás vagy egy emlékezetes esemény eljátszása mókás lehet. Egyszerűen papírra fel lehet rajzolni a szereplőket és azt celluxszal felragasztani az ujjunkra és úgy bábozni. Persze, ha ügyesek vagytok, textilbábot is készíthettek. Akár egy-egy plüss/egyéb figurát is választhattok Magatoknak, ez is beszédes, ki milyen figurát választ, vagy milyen figurát választotok a Párotoknak.
   - Egyéb kreatív meglepik: versírás (nem kell művészinek lennie), éneklés és gitározás/egyéb hangszer együtt/külön, akár a Párotokkal együtt. Lehet a Párotokat vagy a kapcsolatot dicsérni, vagy elszavalni/énekelni/zenélni egy kellemes emléket, történetet. Akár úgy is, hogy a történetben Ti királyfik és királylányok vagytok és persze sárkány is van a történetben.

- Ami már improvizálással nem megy olyan könnyen:
    - Rajzolj/fess/hajtogass! Csodaszép rózsákat lehet már hajtogatni netes minták alapján, akár videón is, itt egy példa.
   - A rajzolás mondjuk mehet együtt is: rajzoljátok le egymást! Nem az a lényeg, hogy szép legyen, egyszerűen jó móka! Vagy rajzoljatok le egy-egy emlékezetes emléket és utána beszélgessetek róla - Vajon felismeritek-e az eseményt a másik rajza alapján? Ki miért azt választotta, amit?
   - Válassz egy aprócska ajándékot, vagy akár nagyobbat is, nem az a lényeg, hanem az, hogy rajzolj hozzá egy térképet! Egy igazi, hamisítatlan kincses térképet! Követnie kell a Párodnak a vonalat és meg kell találnia a kincset. Eldughatod a lakásban, kertben, városban, bárhol. A Párodnak pedig meg kell keresnie. Garantáltan jó móka lesz! Plusz extraként állomásokat is építhetsz be, ahol kérdésekre kell felelnie, vagy akadályokat kell legyőznie. További plusz extra, ha beöltöztök hozzá kalózoknak, kincsesvadász kalandoroknak.
   - Adj neki mindenféle kupont (Pl. "Megnézek Veled egy Star Wars filmet.", vagy "30 perc masszázs", stb.)
   - Ami nálunk még nagyon bejött, az a fotóalbum/kapcsolattörténeti album készítés! Lehet persze rendelni, de saját kezűleg még egyedibb lesz. Eredetileg én adtam a Kedves névnapjára, aztán azóta már együtt bővítjük. Sima, A/4-es rajzlapokra ragasztottam fel az előhívatott képeket (technokollal nem probléma), esetleg egy-egy jegyet vagy egyéb szuvenírt. A fényképekhez a dátum mellett volt, hogy azt is oda írtam, ki fotózta, vagy hogy miért választottam, mi történt akkor. Akár vicces párbeszédbuborékokat is lehet készíteni. Nem kell, hogy az eredeti szövegek legyenek benne, sőt! Ami a képről eszedbe jut, egyszerűen azt, valami vicceset. Ezt utána minden évfordulókor/egyéb ünnepen lehet közösen bővíteni, fotókat választani, irkálni. Ez lesz kapcsolatotok könyve. Képpel és saját kommentekkel mesélitek el a történeteteket (szeretni fogják majd az unokák). Én a lapokat két helyen kilyukasztottam, kaptak előre-hátulra kemény fedeles borítót (szépen kidekorálva!), és egy erősebb szalaggal/madzaggal összekötöttem. Egy gumiszalagot ráhúzva pedig biztonságosan le tudom zárni. Bármikor tovább bővíthető. Csak félő, hogy irdatlan vastag lesz, mire ráncos néni és bácsi lesz belőlünk :D Egyébként az Up c. animációs filmből az ötlet, nekünk is van egy Kalandjaink könyve. Plusz extra, ha minden évben az évfordulótokon készítetek közös képet, lehetőleg hasonló pozícióban és akár ruhában, helyszínen, és évente össze lehet hasonlítani, mennyit változtatok.

 - Ha több mindent válogatsz össze: Lehet az vacsora, fürdő, masszázs, csillagokban gyönyörködés, kincskeresés, bábjáték, zene... Szóval ha több minden van terítéken, amivel meglepitek a Párotokat, akkor akár műsorfüzetet is készíthettek, megadja az este alaphangulatát.

  És még rengeteg-rengeteg apró ötlet van a fejemben és szerte a világban, most így ennyi. Jó, ha valami egyedit, a Párodra vagy a kapcsolatotokra jellemzőt/ahhoz illőt választasz/választotok, ezt pedig Te/Ti tudod/tudjátok a legjobban.

(Kép innen.)

  Ti hogyan szoktátok ünnepelni az évfordulókat?

2013. május 24., péntek

A lány, aki mindig


A lány, aki mindig

Mesét mondok egy kislányról... Aki mindig ott volt és mindig akkor volt.

Apró kavicsokat dobál az ablaknak, így jelezve, hogy most van az ott és az akkor. A fiú kinéz az ablakon, nagyon értetlen és egészen nevetséges fejet vág. A lány éppen ezért el is neveti magát. Majd elfojtva első reakcióját teljes természetességgel kérdezi:
– Jössz játszani? – és folytatja – Tudod, ma nekem fogócskázni lenne kedvem. De ha meghívsz egy fagyira, akkor egyezkedhetünk – cinkosan rákacsint a fiúra és ismét felkacag.
A fiú hosszasan hallgat és pislog. A lány pedig:
– Hát megkukultál? Na jól van... akkor 10-ig számolok, addig gyere le. Eeeeeeeegy.... – jobb hüvelykujját peckesen felmutatja, hogy ha netán a fiú megsüketült, akkor is jól tudja, hol tart a számolásban – Ketttttőőőőőőőőő... – mutató és középsőujját mutatva a fiúnak.
Hát végül elindul a fiú, fejét vakarva, le a lépcsőn. És leér. A lány pedig két karját a fiú nyakába akasztja. A fiú egészen elkábul... Mert a lánynak puha és illatos haja van, a bőre mint a selyem, és érzi a szívverését a saját mellkasán. Ettől az emberi közelségtől, amiben már jó rég nem volt része, egészen elgyengül. Két karját a lány derekára teszi szép lassan... Majd egy csípés!
– Auuuu! Mit csinálsz? Meghibbantál?! – Ugyanis a lány belecsípett az oldalába.
– Hát itt akarunk állni egész nap? Akkor fagyi, vagy fogócska? Hm? – Kérdezi várakozó pillantást vetve a fiúra. Aki most látta csak igazán szépnek a lányt: Telt ajkak, pisze orr, az orrcimpái picit széttágulnak, amikor veszi a levegőt. Mint egy nyuszi. A szempillái egészen hosszúak és sötétek, a szeme első pillantásra barnának tűnik, de közelebbről megnézve már zöld is felfedezhető benne. A haja pedig.. Igen, ó a haja. Hullámos, aranybarna és körülbelül a felső karja közepéig ér. És igen, puha és illatos. Az arcán kis szeplők mosolyognak, nyakán apró pihék, a napfény meg-megcsillan rajtuk. Vállát már megkapta a napfény, pirosas-barnás színben játszik. Mellkasa föl-le jár, ahogy veszi a levegőt, szépen lassan. Nincsenek nagy mellei, egyáltalán. Sőt, kifejezetten kicsik. De miért is lenne nagy melle? Hiszen kislány, 13 éves forma. Szoknyája alól még épp kilátszanak a kis piszkos térdei, csupasz lába és cipője... Cipője az nincs. Azaz valahol biztosan van, de nem a lábán. Lábujjait néha megmozgatja, mintha zongorázna.
– Hm? – Arcát közel tolja a fiú arcához, mélyen belenéz a szemébe, sejtelmesen hunyorog és hümmög. Ehhez viszont picit lábujjhegyre kell állnia, ugyanis körülbelül fél fejjel alacsonyabb a fiúnál. Igazán bájos látványt nyújt.
A fiú válaszképp beletúr a zsebébe, kifordítja azokat: üresek.
– Akkor kapj eeeeel!!! – hangosan felkacag, megböki a fiút és már szalad is. Néha hátra-hátra néz mosolyogva, csillogó szemmel.
A fiú egy darabig csak áll. Nem érti, hogy került ide ez a lány, és ki ő egyáltalán? Még a nevét se tudja. De belemegy a játékba. És elfelejti, hogy nem tudja a nevét, elfelejti, hogy másnap iskola, elfelejti, hogy épp depresszióban van és nem szabadna neki most nevetnie. És nevet, hangosan. És a lány után szalad. A lány pedig hirtelen felsikolt, mikor meglátja a rohanó fiút, és felgyorsítja lábait. Szoknyája és haja fodrozódnak a szélben, csupasz lábának nyoma ott marad a homokban. A lány hiába igyekszik, a fiú gyorsan utoléri. Elkapja és megpörgeti. A lány pedig kacag és fel-felsikolt örömében. Mikor földet ér, megigazgatja a haját, szoknyáját leporolja és elrendezgeti szépen.
– A fene se hitte volna, hogy ilyen gyorsan futsz... Hát majd gyakorlok, és akkor sose tudsz elkapni többet! – kihúzza magát, mint aki már olyan gyors, hogy nem lehet elkapni; kezét összefogja háta mögött, mellkasát előretolja, önelégült vigyort varázsol az arcára, és felfelé néz az égre.
– Hát... nem akarlak elkeseríteni, de ahhoz még nagyon sok gyakorlásra van szükséged. És ez még nem is a leggyorsabb futásom volt! – gúnyosan, mintha egy kihívásra felelne. Nem hagyja magát.
A lány összehúzza szemöldökét és ajkait, kezei előkerülnek háta mögül, most a combjaihoz nyomja őket, ökölbe szorított kézzel, nyakát előretolja kicsit:
– Pukkadj meg! – ezzel vége a komolyságnak, elneveti magát – Most viszont mennem kell. Köszi a játszást! – Azzal fordul egyet, szalad, befordul egy utcán, a sarkon még megáll egy szemrebbenésnyire, integet mosolyogva, majd eltűnik.
– Hát ez jól itt hagyott... De különben is: Honnan került ide? És ki ez? Tisztára zakkant... –fejét ingatva-vakargatva hazafelé vette az irányt, és közben azon gondolkozott, hogy vajon ez tényleg megtörtént-e, vagy csak a magányába már annyira beleőrült, hogy kitalálta ezt az egészet..
– De a fenébe is, ha csak kitaláltam, igazán tarthatott volna tovább is! – mondta ingerülten – Olyan jó volt... – folytatta elhaló hangon.

Otthon pedig lefeküdt és elaludt az ágyán, a szennyes ruhákon fekve.

(2008.)

Túl az utolsó vizsgán...

A siker érzésének különböző kifejezésmódjai

  Eléggé ki vagyok merülve, de büszkeség érzés is van bennem, meg hogy most írni kell. Végeztem. Jelentem, letudtam ma az utolsó BA-s vizsgámat, már "csak" egy államvizsga (június 12.) és egy felvételi (július 2.) van hátra. De befejeztem a BA-s tárgyakat, letudtam minden vizsgát.
  A mai, utolsó vizsgám előtt szörnyen izgultam, pedig nem szokásom. De éreztem a súlyát (ha ma nem sikerül, elvileg úgy volt, hogy nem tudok máskor jönni és csúszom egy évet, közben ezen módosítottak). Plusz rátett egy lapáttal, hogy reggel a buszon is olvastam, amitől pedig mindig rosszul leszek, émelyegni kezdek, most is ez történt, de szükségem volt arra az időre, hogy kihasználjam.

  Tapasztalatok: a 1,5 órás 15 perc szünet nem működik. Nincs annyi időm, legalábbis most nem volt. Mondjuk fele annyi, esetleg. Pisiléssel együtt. De az alvást betartottam. Sőt, tanulni, a tegnapi nap kivételével, max. 5-ig tanultam, rendes munkaidő végéig (reggeltől). És ismét bebizonyosodott, hogy a 2. nap vagyok a legjobb formában, akkor haladok a legjobban - túl a bemelegítésen, felmértem, hogyan tudok haladni, belerázódva, de még nem kimerülve. Végig saját jegyzetet készítettem, összesen 37 oldal lett, tegnap délutánra lett kész, jó sokat szenvedtünk a nyomtatással (a mi nyomtatónkat kölcsön adtuk, máshova kellett menni, azon a gépen nem volt word, a nyomtató nem volt telepítve, nem volt jól bedugva és akadozott nyomtatás közben, kb. 40 perc alatt, a Kedves távsegítségével tudtuk megoldani), este még egyszer átolvastam, kihúzgáltam a lényeget, aztán egy Star Trek rész, alvás, reggel korán kelés, átolvasás, összegző lap készítés, buszon is átolvasás meg még a vizsga előtt is átolvasás és memorizálás. Meg persze reménykedés a jó tételben. És reménykedésem meghallgattatott. Valahogy ilyen vagyok, a tanulásom mellé mindig társul a szerencse. Jó tétel, kedves tanár, szép ötös. Az összeeperlevezett indexembe.
  Még néhány évfolyamtársamnak is tudtam segíteni, magyarázgattam, az egyiknek az ötöséhez is hozzájárultam egy picit. Úgyhogy a vizsgaidőszakos felkészüléshez oda tenném, hogy ha minden optimális és rengeteg időd van, az otthoni, magányos tanulás után (akár helyett is működhet) tanulj egy évfolyamtárssal! Mondjátok fel egymásnak, magyarázzatok, kérdezzetek! Akkor jössz rá igazán, fejből, a jegyzetek nélkül mennyit tudsz, érted-e, vagy csak dobálózol a szavakkal.
  Most pedig következzen egy pihenős hétvége (na jó, szombaton még 4 óra munka, de az könnyed és a Kedvessel közösen). Gyorsított regenerálódás.

Ez is kijött a 'success' (siker) keresőszóra és olyan cuki!

(Képek innen és innen.)

2013. május 21., kedd

Vizsgaidőszakra fel!

Tanulnod kéne! Amerika Kapitány, Thor, Vasember és Hulk
  Ma kezdődik meg a BA képzésem utolsó vizsgaidőszaka, ami kemény egy hét lesz és egy vizsgából fog állni (egy másikat előrehozottan múlt héten letudtunk, illetve beadandókat kellett készítenünk), de jobb később, mint soha alapon összeszedem most a vizsgaidőszakos tippjeimet. Hogy kevésbé legyen idegtépő.

  Nulladik fázis: Azt a szakot válaszd, ami valóban érdekel! Ha nem érdekel, nem szereted a szakot, akkor elég nehéz lesz Magadban tartani a lelket, amikor a lehetetlennek tűnő vizsgákra készülsz, ahelyett, hogy filmet néznél, olvasnál, barátokkal lennél, stb.

  És akkor az előkészületek:
Suli:
- Lehetőleg járj be szorgalmi időszakban az órákra és lelkesen jegyzetelj!
- Ha valamit nem értesz, kérdezz, azért (is) vannak bent az oktatók!
- Ha más nem, legalább az első órákra menj be, hogy kb. képben legyél a követelményekkel, tanár stílusával. Ha végig bent tudsz lenni, akkor még alaposabban kiismerheted - mire megy rá, mikből kérdez, mit díjaz.
- Informálódj a felsőbb évesektől! (De azért ne hagyd Magad megfélemlíteni!)
- Gyűjtsd össze egy listára, milyen kötelező irodalmak kellenek, ezeket hol tudod beszerezni. Ami neccesebb, vagy fontosabb, azt szerezd be már az elején, de ha nem veszed meg, ellenőrizd, hogy bent van-e a könyvtárban és hány példányban - nehogy hoppon maradj. Ha csak pár oldal kell, szkennelj vagy fénymásolj már a szorgalmi időszakban!
- A beadandókat is vezesd listára - ezek ne maradjanak semmiképp a vizsgaidőszakra, ha egy mód van rá, még ha elég akkor leadni, akkor sem!
- Ha lyukas óráid vannak, azokat lehetőleg töltsd a könyvtárban és jegyzetelj, olvass előre! Nekem ez a szakasz a kedvencem, amikor még csak olvasgatnom, írogatnom és rendszereznem kell, de effektív a fejembe nyomni az anyagot még nem.
Otthon:
- Ha van rá időd, akkor mielőtt mindennek nekikezdesz, egy alap rendrakást, takarítást tarts. Max. egy napot szánj erre, ne többet. Nekem ide tartozik: porszívózás, felmosás, elmosogatás, mosás, patkánytakarítás, asztal rendbe rakása. Azt mindenképp csináld meg, ami Téged a legjobban tud zavarni, hogy idegesen ne az legyen az utolsó csepp a pohárban, ami kihoz a sodrodból.
- Legyen mindenképp egy hely, ami rendben van, ahol tanulhatsz. Ha nem érsz rá ténylegesen rendet rakni ott, akkor csak rakd egy dobozba az ott lévő cuccokat és pakold félre, majd a vizsgaidőszak után ráérsz ténylegesen rendet rakni.
- Vásárolj be előre! Ha ez eddig is a rutinod része volt, remek, ha nem, akkor erre az időre ajánlom. Tankolj föl alapélelmiszerekből, esetleg néhány félkész vagy fagyasztott cuccot is, hogy ha minden kötél szakad, be tudj dobni sülni pl. egy kis husit.
- Ha időd engedi, akár főzz is előre (és fagyaszd le, ha kell).
Te:
- Ha van rá időd, jó dolog, ha még a vizsgaidőszak előtt megmosod a hajad, leepilálod a lábad/megborotválkozol (fiúk-lányok, kinek mi), levágod a körmöd, bőrradírozol vagy bármi egyéb, amit szoktál és amire valószínűleg nem sok időd lesz a vizsgaidőszak alatt. (Az extra, kényeztetős dolgokat inkább a vizsgaidőszak utánra hagyd.)
- Ha tudod úgy időzíteni, akkor legyen egy kis pihenőidőd a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak között, amikor tényleg pihensz, kikapcsolódsz és a tanulnivaló felé sem mész.

  És a tényleges tanulás:
- Készíts tervet, egy tiszta, világos időbeosztást, hogy lásd, melyik vizsgádra mennyi időd van, mennyit kell rá olvasnod/hány tételed van. Optimális esetben hagyj egy átolvasós napot is, a plusz egy nap mindig jól jön! Nem optimális esetben én reggel, még vizsga előtt átolvasom még egyszer a jegyzeteket.
- Olvasd el a szakirodalmakat!
- Írj belőle saját jegyzetet!
- Olvasd el párszor és húzd ki a lényeget a jegyzetből! (De tényleg csak a lényeget! Ne legyen az egész neon színű!)
- Ha nagyon sok időd van, akár rövid vázlatot is készíthetsz, tényleg csak kulcsszavakkal (ilyet én már nem nagyon szoktam).
- Ha nagyon kevés időd van, akkor a jegyzeteid alapján tanulj, ha valamit nem értesz, keress rá a szakirodalomban vagy a neten (ilyet szoktam).
- Tanulás közben a tanulásra koncentrálj! Ne menjen a háttérben zene, film, facebook, ne nézegesd 5 percenként az e-mailjeidet. Hagyj Magadnak reggel és este x időt ezekre (ezt stopperrel mérheted, nekem ananászos időzítőm van), az bőven elég, ha valami sürgős, majd felhívnak telefonon.
- Ha pihenőt tartasz, akkor a pihenésre koncentrálj, hogy utána energikusabban tudj visszaállni a tanulásra! (A pihenés pedig inkább mozgásos valami legyen, ne csak a gép előtt csücsülj továbbra is.)
- Ha már nagyon nem megy, időnként az énekelve tanulás is működhet, vagy ha fel-alá mászkálva mondogatod, versbe foglalod, kifigurázod, stb.
- Ha már sokszor átolvastad, próbáld is Magadnak felmondani a dolgot. Átolvasva sokszor érezheted úgy, hogy már profin tudod, aztán ha nincs előtted a lap, akkor már nem is jut eszedbe a pontos definíció vagy név, ami gondot okozhat.

  Tanulás közben se maradjon ki:
- Egyél! - Minimum 3x egy nap, rendes étkezés. Egyél főtt ételt is!
- Igyál! - Legjobb, ha Magad mellé készítesz egy kancsóban vagy egy nagy (min. 1,5 literes) üvegben vizet vagy teát, amit szeretsz és egész nap azt kortyolgatod.
- Mozogj! - min. 1,5 óránként jó, ha felállsz, hagysz Magadnak 10-15 perc szabadidőt, amikor mozogsz. Guggolások, hullahopp karika, ugrálókötél, nyújtások, egy kis séta, stb. De akár házimunkát is végezhetsz (mosogatás, teregetés, porszívózás), így a lakás is karban tartható a vizsgaidőszak alatt. Itt is használhatsz stoppert, időzítőt.
- Aludj! - Nekem inkább az szokott bejönni, ha viszonylag korán kelek (de nem hajnalban, mondjuk 8 felé), kényelmesen elkészülök, megreggelizem és nekiállok tanulni, és legkésőbb 6-7-ig befejezem a tanulnivalót, utána kikapcsolódom és alszom, másnap pedig kezdem elölről. Az alvást ne hagyjátok ki egy hosszabb tanulási fázisban, különben nehezebb lesz a koncentrálás és nem épül be úgy a tudás! Egy-egy vizsga előtt időnként persze megengedett, de számítsatok rá, hogy azt az anyagot, ahogy kijöttetek a vizsgáról, el is felejtitek. És ez főtárgyaknál nem célszerű.
- Egyszerűen: Vigyázz az egészségedre! Egy vizsga sem ér annyit, hogy belebetegedj!
- Maradj higgadt! Lehetőleg kerüld a parázós évfolyamtársakat, a facebook-mizériákat, mert csak felzaklatnak, kizökkentenek a ritmusodból.

  Amit ne feledj:
Ezt akarod csinálni, ez akarsz lenni! Ez egy lépcső, amit meg kell lépjél a célod érdekében, de nem több annál. Ez nem minősít Téged, mint embert. Van lehetőség a javításra, a világ akkor is megy tovább, ha most nem sikerül. De tartsd szem előtt, hogy emberek állították össze a kérdéssort és a társaid is emberek, nem szuperhősök. Képes vagy teljesíteni a kihívást!

  Ha sok időd van, motiválhat:
Sorozatok közül a Szívek szállodája, főleg az eleje, ahol Rory igazi kis eminens, élvezi, hogy tanulhat és velünk is el tudja hihetni, hogy ez valóban élvezetes!
Könyvek közül a L. M. Montgomery által írt Anne Shirley sorozat 3. kötetét ajánlanám, amikor Anne egyetemista, az is igazán inspiráló!

Ti hogyan készültük a vizsgaidőszakra, hogy élitek túl?
Minden egyetemistának sikeres vizsgaidőszakot kívánok!
(Kép innen.)

2013. május 20., hétfő

Inspiráció a múltból

  Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, jó dolog lehet a régi képeket nézegetni, inspirálódhatunk saját magunktól is, nem kell feltétlen másokat nézni. A saját múltamból következik válogatás, a teljesség igénye nélkül.

  A hajamat jelenleg növesztem az esküvő miatt, hogy szép frizurám legyen, meg mert a Kedvesnek is tetszik a hosszú haj és én is kíváncsi vagyok rá, de azért tervezem majd a levágását, és találtam néhány inspiráló képet a múltból, milyen is legyen majd az új (asszony) frizurám.

Hajinspiráció 1. Frufruval, hajpánttal
Hajinspiráció 2. Frissen a fodrásztól, gomba hatás
Hajinspiráció 3. Egy régi kedvenc, oldalfrufrus fülig érő
  Aztán rájöttem a képeket nézegetve, hová jött fel az a plusz x kiló sunyiban a gimis évek óta. Nem feltétlen akarok olyan lenni, mint a gimiben, mert jött azért egy-két jó helyre is föl plusz kiló (természetesen a karomra gondolok, végre nem kell 3x körbetekerni rajta a vérnyomásmérőt), de azért na...

Alakinspiráció - erre is képes vagyok!
  És vannak hangulatok, érzések, amiket nem árt néha felidézni...

Inspiráció a testvéri szeretethez
(én vagyok a pici a fésűvel)
Inspiráció ahhoz, hogy tudjunk örülni az ajándéknak,
hogy tudjunk kapni
Azok az évek, amikor nem szerettem, ha fotóznak...
mégis kedves emlék lett a kép
Inspiráció mezőn fekvéshez
(az öltözködéshez NEM! az a 9. osztályos Dorka...)
Inspiráció ahhoz, hogy jó barátok legyünk
(barátnőm első pudingja)
Inspiráció ahhoz, hogy könnyedebben
vegyük a dolgokat
Inspiráció ahhoz, hogy értékeljük az egyszerű örömöket
(életem legnagyobb szendvicse)
Inspiráció a kreatív élethez
(imádtam az arcomra rajzolni egy időben)
Azok a piros lábkörmök... Mindig jó kedvre derítettek

  És Nektek van valami a múltatokból, ami inspirálni tudna?

2013. május 19., vasárnap

Próbáld ki! - 2.


  A Próbáld ki! sorozat előzményét itt olvashatjátok. Most következzen egy újabb csokor. Próbáld ki, ...

  ... hogy zuhanyzás helyett rendes, kádas fürdést szervezel Magadnak, legalább 20 perces áztatással! Mehet bele habfürdő, illóolaj, köré mécsesek, bor vagy bármilyen ital a kézbe és csak kapcsolj ki! Semmi olvasás vagy agyalás, hagyd, hogy kalandozzanak a gondolataid vagy teljesen kikapcsoljanak! Én imádok ilyenkor lebukni a víz alá és úgy elleni egy darabig. Ha teheted, fürödj együtt a Pároddal, a nem kifejezetten két személyes kádakban is jó móka tud lenni, kellemes kikapcsolódás.

  ... hogy a szokásos esti programra nemet mondasz (nálunk ez az esti filmezés/agymosás) és leülsz a pároddal iszogatni, beszélgetni, egymás felé fordulva. Zenével, vagy anélkül. Egymásra figyelve. Akár egyedül is megteheted, hogy leülsz, megiszol egy pohár finom bort vagy egy üveg sört, vagy limonádét vagy bármit, és csak merengsz, ábrándozol, élvezed, hogy vagy és épp nem aktívan mosod az agyad vagy nem a mosatlannal küszködsz. Olyan könnyen bólintok rá az esti filmekre és olyan jó érzés volt egyet beszélgetni helyette. Ennek egy másik változata: Próbáld ki, hogy egy napig nem nézel filmet/sorozatot, egyebet és nem kapcsolod be a gépet (és az okostelefonodon sem nézed az e-mailjeid)!

  ... hogy nemet mondasz/mondtok a kötelező programokra és csak úgy vagy/vagytok, azt csináljátok, amihez épp kedvetek van és nagyon sokat vagytok együtt a pároddal, vagy nagyon sokat foglalkozol Magaddal. Nincs kötelező nagyilátogatás, barátozás, csak ha kedved van hozzá.

  ... hogy videót forgattok a barátokkal/pároddal/családdal vagy akár egyedül! Az évfolyamból páran a munkapszichológia kurzusra videót készítettünk beadandó helyett és elképesztően szórakoztunk! Találjatok ki egy sztorit vagy csak improvizáljatok vagy csak sétáljatok körbe a városban és kommentáljátok a látnivalókat, bármi! A fantáziátokra van bízva. Akár pillantsatok rá az aznapi újságra vagy valamilyen hírportálra és az egyik cikket filmesítsétek meg. Lehet, hogy nem lesz művészi vagy mindenki számára vicces, de garantálom, hogy Ti jól fogjátok Magatokat érezni közben. Bármilyen minőségű kamerával tökéletes, akár telefonnal, digitális fényképezővel, ezen ne akadjatok le.

  ... hogy végignyálazod a régi képeidet és egy inspirációs táblát készítesz Magadnak, vagy csak kellemes visszaemlékezést tartasz. Nem feltétlen kell sztároknál keresni a frizura/ruha inspirációt, a régi önmagunk is ideális lehet! (egy saját összeállítás hamarosan következik)

  ... hogy egy nap a mai kedvenceid/slágerek/rádió helyett a régi válogatás kazettáid/CD-id vagy lejátszási listáidat, mappáidat hallgatod. Múlt hétvégén régi kedvencek szóltak, miközben autóval utaztunk, a szél fújta a hajam, a nap sütötte az arcom, felszabadító érzés volt.

(Kép innen.)

2013. május 18., szombat

Hogyan mentsük meg a túl sűrű tejbegrízt


  A tejbegrízzel van egy olyan gondunk, hogy majdnem mindig túl sűrű lesz. Nekem ez nem nagy gond, de a Kedves inkább folyékonyan szereti. Otthon, Anyáéknál sikerült is egy jót készíteni durum búzadarából, ott 6 deci tejhez 7 ek darát adtunk és pont kellemes lett. Itthon nagyobb adagot terveztünk, így kb. 9 decihez 11 ek búzadarát raktunk (jó, raktam), de sima búzadarából. Hát, ezután csak kőművesnek hívott a Kedves, ez elég árulkodó. Ha lett volna még tejünk, főzés közben könnyen megjavíthattuk volna plusz tejjel, de nem volt több tejünk. Ma reggel vettünk és én elhatároztam, hogy megmentem, csakazértis. A Kedves erősen kételkedett benne, de végül sikerült! Nem olyan simán, mint gondoltam, de az nem lényeg.
  Egy kisebb edénybe kivettem egy adag grízt, összetördeltem-szaggattam kézzel, öntöttem hozzá egy kis tejet, alágyújtottam, villával szétnyomkodtam a grízt, kutyultam, de nem lett elég sima. De jött a megmentő! A botturmix! (Ugye megmondtam, hogy nagyon hasznos?) Azzal tökéletes lett! Még vártam, amíg egyet-kettőt ruttyan, és el is készült a megmentett, folyékony tejbegríz! :) (a későbbi adagoknál a villás rész már kimaradt, csak a botturmix maradt)

Szuperhősös filmek - 6. rész

  A Bosszúállók gárdája után új szuperhősös filmek következtek/nek. Legutóbb a Hellboy 2-t néztük meg, arról szólnék most pár szót.

Hellboy 2: Az aranyhadsereg (2008)


  Az első részét is láttuk valamikor, de most a második része volt elérhető, azt néztük meg, majd pótlom az első részt is és írok róla. Amúgy pozitív oldala a filmnek, hogy szerintem az első rész nélkül is tökéletesen érthető. Bemutatja az elején Hellboy, azaz Pokolfajzat, azaz Vörös (Ron Perlman) múltját röviden, hogy milyen kisgyerek volt - bizony ő is várta a Mikulást és ő sem szeretett fogat mosni, csak ő épp vörös volt és a fején fura szarvak növekedtek. Illetve neki az apukája nem a szokásos királylányos-királyfis meséket mesélte, hanem aranyhadseregeset. Nagyobbként pedig egy enyhe feltűnési viszketegségben szenvedő, laza erőember lesz belőle, aki szereti a nagy fegyvereket és a cicákat, illetve Liz-t, a tüzes leányzót, akivel együtt dolgoznak a Paranormális Kutató és Védelmi Irodában. A csapat további tagja még Abe Sapien (Doug Jones), a fura vízi lény, aki szereti a komolyzenét és a szép verseket és Johann Krauss (James Dodd), a levegőember, akit Vörös ellenőrzésére és a csapat irányítására küldtek.

  Az aranyhadsereg, amiről a mese szólt, egy elpusztíthatatlan, kegyetlen, aranyból készült hadsereg, melyet a tündék irányítanak. Ők az emberekkel álltak háborúban, ám amikor felismerték az aranyhadsereg kegyetlenségét, inkább gyorsan békét kötöttek és leállították a hadsereget. A hadsereget az a személy irányíthatja, aki egy bizonyos koronát a fején hord és akinek a hadsereg irányításához való jogát senki sem vitatja. Ezt a koronát a békekötéskor 3 darabba törték, egy az embereknél maradt, 2 a tündéknél. A béke feltétele, hogy a mindenféle nem emberi lényeké lesz az erdő, az embereké a többi rész.
  A mese azonban igaz történeten alapul, és ezt a békét a békekötő király fia, Nuada herceg szeretné megtörni és újra felébreszteni az aranyhadsereget. Ehhez megszerzi az embereknél lévő darabot ádáz fogtündérek segítségével, még apját is képes megölni, és elvenni a nála lévő koronadarabot. Mikor azonban húgához, Nualához fordulna a harmadik darabért, ő már nincs ott. Nuala menekülni próbál és segítséget keres, ekkor fut bele Abe-be. Végül a csapat magához veszi Nuala hercegnőt és együtt igyekeznek megállítana Nuada herceget. Azonban ez meglehetősen nehéznek bizonyul, mivel Nuada és Nuala ikrek, különleges kapocs van közöttük, így Nuada mindig tudja, amit Nuala tud, mindig megtalálja, és van még egy kellemetlen oldala ennek a kapcsolatnak: ha valamelyikük megsebesül, akkor a másik is, ha valamelyikük meghal, akkor a másik is. Így ha Nuadát meg akarják ölni, Nualát is meg kell.
  Nuada meg is találja Nualát és elrabolja, ám Nualának még előtte sikerül elrejtenie a koronadarabot (nem értem, hogy nem tudja Nuada, hogy hová rejtette Nuala, ha ő mindent tud, amit Nuala tud?), és Vörös is közbelép, így az ikerpárnak el kell tűnnie. Nuada, Abe érzéseire apellálva azzal fenyegetőzik, hogy bántja Nualát, ha nem viszik el neki az utolsó darabot. Ezt sem igazán értem, hogy fenyegetőzhet ilyennel és hogy vehetik be a többiek, hogy valóban bántani fogja, hiszen akkor magát is bántaná.
   Végül a csapat felkerekedik Nualát megmenteni, illetve Vöröst i, akibe Nuada benne hagyta a pengéjének egy darabját, mely egyre közelebb kerül Vörös szívéhez és ha megpróbálják kiszedni, csak még gyorsabban közeledik Vörös szívéhez. A pengét sikeresen eltávolítja egy jövőbe látó banya, úgyhogy a koronadarabot nem értem, miért adják oda Nuadának, hiszen miért is bántaná Nualát és ezzel saját magát is? Gondolom azért, hogy a film folytatódjon és legyen egy kis izgalom, ádáz harc meg önfeláldozás a végén. Mert az lesz persze. De minden jó, ha a vége jó.
  Liz két kis pokolfajzatot vár, az egész csapat felmond az Irodánál és mennek megkeresni a boldogságukat.

  A film egyébként élvezhető, szerethetőek a karakterek, nagyon édes Abe és Vörös, amikor együtt éneklik a Can't sime without you-t vagy ahogy az ogrebanya ijedezik a kanáritól. Mély érzelmek annyira nincsenek benne, azon sem hatódnak meg igazán, hogy két embertársukat megeszik a fogtündérek - gondolom, ilyen ez a popszakma, megszokták. Azért még ennek és a logikai hibák ellenére is érdemes megnézni. Igényelném a folytatást. A filmet egyébként, ha jól tudom, Magyarországon folytatták és még Oroszlán Szonja is feltűnik benne.

(Kép innen.)

2013. május 17., péntek

"Sorozatolás" 3 - Dr House

Dr House (2004-2012)

Balról jobbra: Wilson, Cuddy, Chase, House, Cameron és Foreman

  A Dr House az NCIS utáni közös sorozat a Kedvessel. Jó választásnak bizonyult. Mind a 8 évadot végignéztük, nem rég fejeztük be, előre jelzem, lehet, hogy elég hosszú leírás következik és sok-sok cselekményleírással, úgyhogy csak óvatosan!
  A sorozat főszereplője Dr House (Hugh Laurie), egy zseniális koponyájú orvos-diagnoszta, aki emellett eléggé tapintatlan, bunkó, érzéketlen és úgy gondolja, hogy mindenki hazudik (ebben sokszor igaza van), a szerelemben és a házasságban pedig nem hisz. Lábát egy izominfarktus után megmentették, ám izmai elhaltak, ez pedig folyamatos fájdalmat jelent, emiatt House gyakorlatilag vicodin-on él (egy erős fájdalomcsillapító). A Princeton-Plainsboro kórházban dolgozik, aminek Lisa Cuddy (Lisa Edelstein) az igazgatója. House-nak van egy csapata is, kezdetben ez Allison Cameronból (Jennifer Morrison), Robert Chase-ből és Eric Foremanből (Omar Epps) áll. Ezen szereplők mellett még James Wilson fontos, aki House legjobb és egyetlen barátja, egyébként ugyanott dolgozik, ahol House, onkológusként. A sorozat lényege kezdetben az, hogy mindenféle megoldhatatlan esetek kerülnek House csapatához, sok mellélövés után pedig mindig megoldják őket és megmenekül a beteg. Eközben megy a szívózás House és a csapat, House és Cuddy, illetve House és Wilson között. (Innen már garantált a cselekményleírás!)

  Cameron a naiv, mindenkit megmenteni akaró kedves, érző nő, Chase inkább csak a saját érdekeit néző, spicli, sunyi alkat, Foreman pedig az erőember, akit börtönmúltja miatt vett fel elsősorban House. A sorozat folyamán a karakterek fejlődnek, változnak. Cameron talán épp nem előnyére változik. Az elején elvoltam vele, még azt is megértettem, hogy belezúgott House-ba és próbálkozott. Aztán jött az amfetamin mizéria és a Chase-es kavarás, kicsit hm, laza erkölcsű, fura szerzet lett belőle. Chase ezzel párhuzamosan pozitívan fejlődött, miután spicliként működött egy darabig, végül megemberelte magát, neki a Cameron iránt érzett szerelem jót tett. Egyszerűbbé, nyíltabbá, őszintébbé tette. Végül persze összejönnek, ott is hagyják House csapatát, összeházasodnak, bár Cameron ott is érdekesen viselkedik... de reméltem, hogy mégis megjött az esze. De nem. Sajnos szétmentek és nagyon idegesített, amikor újra összekerültek a válóperes papírok miatt és összezárva kellett maradniuk pár óráig és végül becsúszott még egy utolsó, búcsúszex, majd békésen elváltak. Ez mi? Ez nekem nem fér bele, és hogy ezután nyugisabban el tudja őt engedni Chase. Na mindegy. Foreman pedig a többség szerint egyre inkább House-ra kezd hasonlítani, bár ezzel nem teljesen értek egyet, benne sokkal több az ambíció, ő törekszik valamire, House egyszerűen mindent megkap, mert ő House. Végül ő is eltűnik a House teamből (egy időre). Innen egy új korszak kezdődik.

Az új csapat, balról jobbra: Taub, 13-as (Hadley), Kutner, House és Foreman
  Miután a régi csapat tagjait vagy kirúgta House, vagy felmondtak, így új csapat után kellett néznie House-nak. Egy szép hosszú versenyt szervezett erre, nagy létszámú jelentkező kezdett, végül 3-an maradtak: Chris Taub (Peter Jacobson), Lawrence Kutner (Kal Penn) és 13-as, azaz Remy Hadley (Olivia Wilde). Azonban Foreman is visszatért, miután kirúgták a másik munkahelyéről is és sehol sem kapott állást, mert ugyanolyan "önállóvá", önszabályozóvá vált, mint House, akit szintén nem tűrt el senki más, csak Cuddy. Chase és Cameron is a kórházban dolgoznak még, csak átmentek a sürgősségire dolgozni.
  Ez a csapat még egész szerethető volt. Taub az ex-plasztikai sebész és hűtlen férj, aki egyébként aranyos és szereti a feleségét, csak képtelen ellenállni a flörtnek és más nők csábításának - talán közre játszik termete miatt érzett kisebbségi komplexusa is :P. 13-as, akinek nincs ellenére, hogy számként kezeljék, mert úgysincs sok ideje hátra, ne kötődjenek hozzá, hiszen huntingtonja van, egyébként egy vagány, önálló, emancipált nő. Végül Foremannek enged - egy darabig. Mondjuk ott meg is értettem a szakítást. Kutner a jópofáskodó, vicceskedő, társaságkedvelő és -pezsdítő figura, akinek kiskorában megölték a szüleit, de remek nevelőszülőkhöz került Amerikában. És aki végül öngyilkos lesz. Foreman pedig Foreman, itt már előtérbe jön jobban, hogy mennyire szeret vezetni és hogy kissé öntelt talán, a szakmája fontosabb, mint a párkapcsolata.
  A kezdeti egyszerű sémán már túl vagyunk (nehéz eset - sok rossz diagnózis - jó diagnózis, megoldás, katarzis), egyre nagyobb hangsúly kerül a magánéleti dolgokra és tragédia is történik - nem menekül meg mindig mindenki. De ez még szép átvezetéssel történik, nem töri meg a sorozat ívét, inkább csak felpezsdíti. Bár Kutner halála elég megmagyarázhatatlan, fura csavar, másképp is kiírhatták volna, ha már mindenképp meg kellett tenni.
  Végül House-t is eléri a változás szele, kénytelen lesz hallucinációk miatt bevonulni a pszichiátriára és leszoknia a vicodinról. Megváltozik, szerelmes lesz majd megsebzik, de nem tér vissza a vicodinhoz, így végül kiengedik és visszatér az orvosláshoz, de ettől kezdve Wilson vigyáz rá, össze is költöznek. House egészen rendbe szedte magát és Cuddyval is összejönnek végre. A kapcsolat egész szépen halad, House boldog, és Cuddy-t választja, akkor is, ha ettől kevésbé lesz fantasztikusan egyedülálló orvos. Azonban az élet egy próba elé állítja House-t: Cuddy-val tud-e lenni nehéz helyzetben, amikor nem ő van a középpontban, hanem Cuddy és vele kell lennie, minden szarkazmus nélkül, együtt érzően. Ezt House végül csak vicodinnal tudja megoldani, amire rájön Cuddy és véget vet a kapcsolatuknak. Ekkor rendezik meg a House egyik legbetegebb részét, amikor Cuddy és House is mindenféle baromságot álmodik és még egy musical-jellegű betét is helyet kap a részben. Akkor azt éreztem, hogy a készítők már rengeteg pénzt zsebeltek be és így a vége felé úgy gondolták, ezt már megengedhetik maguknak és minden őrült ötletüket megvalósították. A szakítás után még pár normálisabb rész következik, végig vártam, hogy újra összejöjjenek, de sajnos nem. A 7. évad utolsó részében House belehajt Cuddy házába és elviszi a nappalit. Ez már House-tól is túl sok volt, nem éreztem helyénvalónak.

Az utolsó évad csapata balról jobbra: Chase, Park, Foreman,
Taub, Adams és Wilson

  Az utolsó évad elején House börtönben van, ezalatt Cuddy otthagyta a kórházat és elköltözött, Foreman vette át a helyét, House csapata pedig szétszéledt: Chase elment szörfözni, várta, hogy House visszajöjjön (ja, igen, mert azután, hogy Cameron elhagyta, visszament House csapatába), Taub ismét plasztikával foglalkozott, 13-as pedig még előzőleg eltűnt... (a helyén egyébként egy Masters nevű diáklány volt egy darabig, aki kényszeres őszinteségben szenvedett, végül elment az osztályról) House, mikor visszatér a kórházba, szembesül azzal, hogy az irodáit elfoglalták, a csapata eltűnt és Foreman az igazgató. A csapata helyett egy meglehetősen érdekes leányzót kap a neurológiáról, Chi Parkot, vele dolgozik együtt, majd szép lassan visszaszerzi a csapatát - kivéve 13-ast, bár őt végül maga House küldi el. Illetve még egy új taggal bővül a csapat: Jessica Adamsszel, aki a börtönorvos volt, ám House rávette némi szabálytalanságra, így elküldték onnan, House pedig felvette. Wilsonnal sikerül megújítaniuk a barátságukat, így ő legalább megmarad neki. Az irodákat is visszakapják végül.
  Ez az évad nem nagyon tetszett, sehogy sem passzol már az előző évadokhoz, mélyrepülés. A csapatot így egyben nem sikerült megkedvelnem (Parkot úgy, ahogy van, kiraknám a sorozatból). És Cuddy nem jött vissza, mindenki egyedül maradt, elképesztő... Taubnak legalább született két kislánya, bár két szék között a földre került, egyik nővel sem sikerült együtt maradnia.
  Az évad végén Wilsonnál rákot diagnosztizálnak és a sikertelen próbálkozások után végül feladja a harcot és boldogan, kezelések nélkül szeretné leélni az utolsó pár hónapját. House pedig megrendezi saját halálát, hogy a barátjával lehessen (egyébként börtönbe kéne mennie, mert megint valami hülyeséget csinált), és House temetésével, illetve a két jó barát motorra szállásával ér véget a sorozat. Elképesztő. Nem tetszik, szomorú, nem passzol az előző évadokhoz. Pedig House igazán megtarthatta volna azt a kedves kis feleségét! Még ha eleinte csak a zöldkártya miatt is vette el... Ha egyszer hitt volna abban, hogy az őszinte beszélgetés működik! Vagy Chase azzal az apácajelölttel...

(Képek innen, innen és innen.)

Banános-epres turmix

  Péntek reggel, a Kedves szabin, korán ébredtünk, hamarosan pünkösd és be kell vásárolni. Hát bevásároltunk. Reggeli nélkül. Hazaérve már korgott a hasunk az éhségtől, hogy ezt csillapítsuk, a tegnapról maradt eperből és banánból és a frissen vett tejből turmixot készítettem.

Hozzávalók 2-3 személyre (attól függ, mekkora adagokat számolunk):
- 5 közepes szemű eper
- 1 kis-közepes banán
- 4 tk méz
- kb. 7 dl tej
- fahéj

  A banánt és az epret kis darabokra törjük/vágjuk, megszórjuk fahéjjal, beletesszük a mézet és a tejet és összeturmixoljuk vagy turmixgépben vagy botturmixszal (nekem az utóbbi van). Botturmixszal érdemes lehet először kisebb adag tejet belerakni, hogy ne fröcsköljön, ha már csak tejet rakunk hozzá, akkor azt kanállal is elég összekeverni. A mézet persze ízlés szerint lehet variálni, lehet cukorral helyettesíteni, a vaníliás cukor is ajánlott. Illetve ha sűrűbb turmixot készítünk már jó érett, édes gyümölcsökből, az édesítés akár el is maradhat vagy minimálisra csökkenhet. Laktató, pocakeltelítő reggeli. Tavaly nyáron egy darabig majdnem minden reggel ilyen tejes turmixokat reggeliztünk, 9-re mentem dolgozni és délig-egyig bírtam ezzel könnyedén (pedig gyerkőcök után rohangáltam). Egészségetekre!

2013. május 11., szombat

Magyar érettségim

  A héten zajlottak le az írásbeli érettségik (illetve azok nagy része), úgyhogy ennek tiszteletére, meg mert sok időm volt a munkahelyen, amit nem szerettem volna tanulással tölteni és internet sem volt, úgyhogy elkezdtem nézegetni a régi dokumentumokat, fényképeket és így akadtam rá a befényképezett érettségieimre. Mókás volt látni, hogy amiért vért izzadtam, hogy meglegyen a megfelelő szó- és oldalszám, az a Word-be begépelve már csak egy oldal lett.

Kosztolányi Dezső: A kis mécs. és Karinthy Frigyes: A kis edény. összehasonlítása

Kosztolányi Dezső: A kis mécs.


          Az este bús cselédje.
Álmosan virraszt az asztalon.
S az olajfoltos tálcára nézve
sercegését némán hallgatom.
A szobánk csöpp napja. Álom.
Az arany olaj az árnyon,
és a fény folyó arany,
szerteömlő, szótalan.
És a fülke csodapalota.
Éji rémek lengenek tova.
Csöndesen vetik az ágyat,
és a párna
barna árnya
a fehér ajtóra bágyad.
Félszeg árnyék-figurák,
mind kevélyek és furák.
Egyik a felhőkbe nyargal,
másik hadonáz a karddal
és a párnát egyre rakjuk,
ferdül-fordul az alakjuk,
melyet szorgos fény kimintáz.
Panoráma, esti színház.
Hordjuk a fehér petrencét,
s nő a vánkos furcsa tornya,
a kis ajtón - messze emlék
hullámozva, ringatózva.
Égig ér már
a kevély vár:
száz alak omol le s újra felkel.
És mi szívdobogva nézzük,
félve sandítunk feléjük,
az éjben rubinpiros fülekkel.


Karinthy Frigyes: A kis edény.

         Oly furcsa és merev.
Aranyhabos tó, emlék-temető
Emlékek ágya, ágyak ápolója,
Mély, puha párna, pincsi, pince, pólya
Emléket emtet, engem temet ő
Fehér és csendes. Ülök rajt, kis ingbe -
És távoli, mély országokba int be
Mint folyt arany és mint ezer ezüst,
Oly bús, fehér, olyan igénytelen
Becéz, reámnéz és tréfál velem
Mint egy kis fehér legyező,
Csak rátekintek s igy szólok: ez ő.
A jó, szelid, a kedves, pici teknő -
De néha megnő -
És néha horpad s néha szétreped
És szerteszökken szörnyű fergeteg
És a homályban bőszen harsonáz
És akkora már, mint a ház
És ordítunk és sírunk: diadal
És ilyen fiatal
S mint kürtök öble s vérző trombiták
És néha vág.
És néha vég.
És néha olyan, mint az ég.
S mint longa, linga, lunga, lenge lég
(Még, még.)
És borzadunk az égbe, nyögve, sírva
És néha néz ránk -
És néha olyan, mintha verset írna.



            Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes a nyugatos tábor két kiemelkedő alakja, szórakoztató poéta-párosa, akiket nem csak műveik, hanem az egymással és másokkal elkövetett csínyjeik is híressé tettek.
            Karinthy Frigyes művészi szintre emelte a humorizálást – hiszen a humorban nem ismerte a tréfát – és számos költő vers-karikatúráját elkészítette. Köztük Kosztolányi Dezsőét is, A kis edény. című művében.
A kis edény. már címében is felidézi az eredeti Kosztolányi verset, A kis mécs.-et. Hiszen Karinthy mind a „kis” jelzőt, mind a cím végi pontot megőrizte. Ám a mécs szót kicserélte az edény szóra, amely banalitásával tökéletes kezdésül szolgál a karikatúrához.
Kosztolányi versének témája egy beteg kisgyermek éjszakája, amelyet csak fantáziája tehet érdekesebbé. A mű szubjektív, hiszen saját múltjáról beszél a költő, sorsát pedig a kis mécs sorsával állítja párhuzamba, mert az éppen olyan magányos és védtelen, mint ő.
Az estét impresszionista módon írja le, a művet a nominális stílus jellemzi, és az a kevés ige is, ami szerepel benne, mind hangutánzó vagy hangulatfestő („lengenek”, „bágyad”, „nyargal”, stb.) A színek is nagy jelentőséggel bírnak.
Közülük az arany a szentséget, a fényt, a mécses nemes feladatát szimbolizálja („Az este bús cselédje.”), a fehér a tisztaságot: a gyermeki tisztaságot és egyben a kórházi tisztaságot is jelképezi. A barna mint a párna árnya jelenik meg, hisz akárcsak az impresszionista festőknél, Kosztolányinál sincs fekete árnyék. Ezzel kiemeli a párna lágyságát, puhaságát. Utolsó színként a piros jelenik meg, ahogy a beteg gyermek a láztól és az izgalomtól rubinpiros fülekkel nézi az esti színházat.
Karinthy ezeket a színeket megőrzi, ám jelentésüket megváltoztatja.
Az arany az ő versében cseppet sem nemes, hiszen a gyermek vizeletét írja le vele, „Aranyhabos tóként” említve azt. A központi tárgy itt az éjjeli edény, és a gyermek az ágy helyett azon gubbaszt az esti színház megtekintése közben. A fehér többé nem a tisztaság színe, hanem az éjjeli edényé. A piros pedig mint vér jelenik meg.
Az esti színház sem a falon játszó árnyak színdarabja többé, hanem a gyermek „műalkotása” az, amit aznap sikerült az éjjeli edénybe termelnie.
Karinthy, ahogy Örkény is tette, a feje tetejére állította Kosztolányi világát, a szegény gyermek helyett egy, a saját ürülékében és vizeletében gyönyörködő gyermeket mutat be – aki bizonyára szintén beteg – de szánni nem tudjuk, csak kinevetni.
Akusztikailag is kicsavarja Karinthy Kosztolányi világát, az ő éjszakája csöppet sem csendes vagy lágy, hanem durva, haragos és erőszakos („harsonáz”, „ordítunk”, „sírunk”, stb.)
Karinthy ezen felül Kosztolányi költői eszköztárát is alkalmazta, ugyanúgy használ metaforákat („aranyhabos tó”), alkot szókapcsolatokat (emlék-temető), alliterációktól pedig csak úgy hemzseg a vers. Ám ezek az alliterációk sokszor csak egymás után dobált szavak („puha párna, pincsi, pince, pólya”), csekély értelmi kapcsolattal. Rímeiben is egyszerűbb, szinte már banális (inge – int be; legyező – ez ő).
Formailag többé-kevésbé követi az eredeti verset, ugyanúgy bekezdéssel indít, a hosszú és rövid sorok is hasonlóan váltakoznak, csak maga a vers rövidebb néhány sorral, mint az eredeti.
Szerkezetileg hűen tükrözi egy átlag kisgyerek fogalmazását a 13 „És” kezdetű sorral, amit jószívűen akár anaforás szerkezetnek is hívhatnánk.
Az i-re a pontot az utolsó sorral teszi fel Karinthy, ahol Kosztolányi munkásságát parodizálja ki. Hiszen, ahogy Kosztolányi is párhuzamba állította önmagát és a mécsest, úgy Karinthy is megtette ezt – az éjjeli edénnyel, ami „néha olyan, mintha verset írna”.

Tartalmi minőség: 20/20
Szerkezet, felépítés: 19/20
Nyelvi minőség: 19/20

2013. május 10., péntek

Szuperhősös filmek - 5. rész

  És végre elérkeztem a szuperhősös filmek kavalkádjában a Vasember 1-2-n, Thor-on és a Bosszúállókon keresztül a Vasember 3-hoz (Hulktól és Amerika kapitánytól továbbra is elnézés, hogy kimaradtak, majd talán később).

Vasember 3. (2013)


  A Vasember 3-ról mondanak hideget, meleget, így kicsit félve mentem el a moziba. Végül nem a 3D kivitelt választottuk, mert drága is, és eddigi tapasztalataink alapján nem ad sokkal többet, mint a sima 2D. Nem bántam meg.
  A történetben Pepper és Tony boldogan élik életüket Malibuban, Pepper, mint igazgató, Tony, mint Vasember és mellesleg kissé megszállott tervező. Ekkor már a New yorki, a Bosszúállókban látott balhén túl vannak, ami eléggé megviselte Tony idegrendszerét. Végül is ez érthető, hiszen istenekkel volt körbevéve, és majdnem nem tért vissza a Földre - ráadásul Hulkra ébredt. Pánikrohamok törnek rá, aggódik, hogy nem tudja megvédeni Peppert, erősebb, még mobilabb, modernebb páncél megalkotására törekszik.
  Félelme nem is hiábavaló, mert jön a Mandarin, akinek a nevéhez számos robbantás, gyilkosság köthető. Tony pedig kihívja a Mandarint egy párbajra. Innen cselekményleírás és személyes vélemény következik, ennél mélyebbre hatóan, úgyhogy aki még nem látta, ne olvassa!

  Tehát, mint említettem, eléggé tartottam a filmtől. De pozitívan csalódtam. Lendületes, szép képi világú film kerekedett belőle (gondolom jó sok pénzt is öltek bele). Kicsit persze lehetett sejteni, hogy Maya végül gonosz lett (illetve belül mégis jó), a Kedves szerint a vége is kiszámítható, hogy Pepper szupernő lesz, nekem mondjuk az nem jutott eszembe. Bár persze egyértelmű volt, hogy nem halhat meg. Kicsit erőltetett volt az ő jelenete szupernőként, de azért a csihi-puhi után a "Túl durva voltam?" (vagy valami hasonló) szöveg cuki volt. Rhodes egyre szimpatikusabbá válik, jó, hogy itt már több szerephez jutott. Illetve az a Mandarin is egy jó ötlet volt! Mint színész... bár hosszú ideig gyanakodtam, hogy csak színlel, de kénytelen voltam aztán elhinni, hogy nőkért, drogért és egy lakosztályért képes akár egy ilyen szerep eljátszására is. Végül is a robbantásról ő nem tehet.

  Azt hiszem, hasonló a többi szuperhősös filmhez, mármint a jó szuperhősös filmekhez. Baromi jól esik egy fárasztó nap után, vagy csak úgy, közben nagyon élvezem és aggódom és szurkolok és izgulok, a végén megnyugszom, hogy ismét a jó győzött és várom a következő filmet. Marad a 7/10. Bár egy piros pont a végén a stáblistáért, zárásért. Igényes munka, szeretem az ilyen levezetést. Ja, egyébként a történet vége nekem kissé zavaros maradt. Hogy maradt Vasember a kütyüje nélkül? És hogy oldották meg, hogy már nem kell a kütyü? Kicsit lassú vagyok ehhez. Mindenesetre minden jó, ha a vége jó. A rózsaszín óráját bírtam.

(Kép innen.)

Próbáld ki! - 1.


  Via olyan klassz kis Miért ne? összeállításokat és Kihívásokat szokott posztolni, nemrég is meglepett minket egy igazi tavaszias-nyáriassal, és valahogy a mai nap olyan, hogy én is ihletet nyertem, úgyhogy útjára indítom a Próbáld ki! csokrokat. A mai napon több ötlet is eszembe jutott, próbálok sorrendben haladni. Tehát, Próbáld ki...

  ... hogy egy nap szabályosan közlekedsz! Gyalogosként nem szaladgálsz át a piroson, hanem megvárod szépen a zöldet, a bicikliút helyett a járdán mész, figyelsz arra, hol van felfestve a bicikli jelzés, biciklisként pedig nem a járdán tekersz, ha van bicikliút, ha nincs, akkor tarts be a sebesség korlátot és figyelj a gyalogosokra! Autósként se taposs bele a sárga jelzésnél, hanem várd meg a zöldet, engedd el a gyalogosokat, tartsd be a sebességkorlátozást!
  Napi szinten sétálunk vagy futunk a Petőfi-híd és a Lágymányosi-híd között, ahol szép széles gyalogosrész és szépen kiépített, két sávos bicikli út van, a kettő között egy sövénnyel. Sokan sétáltatnak kutyát, futnak, sétálnak vagy bicikliznek arra. Balesetet eddig nem, de bosszúságot okoznak a nem szabályosan közlekedők. Nagyon sok biciklis közlekedik a gyalogos részen, számomra érthetetlen, hogy miért, amikor ott a csilli-villi bicikli út. De ugyanúgy a futók is gyakran futnak a bicikli úton, ami szintén nem szabályos. Pláne kellemetlen, ha még fülhallgatót is dugnak a fülükbe, és így nem hallják a közeledő biciklist vagy a csengőt. A kutyások pedig figyeljenek kutyáikra, azok ne szaladgáljanak be a biciklik elé, mert mind a két félnek veszélyes helyzetet teremthet! Figyeljünk egymásra, így némi stressztől menthetjük meg magunkat és másokat is könnyű szerrel, kis energiabefektetéssel!

... hogy történeteket találsz ki a városban sétálgatva az ott lakókról, épületekről, bármiről, amit meglátsz! Én egy toronyszerű házat pillantottam meg, ami nagyvárosi mese alkotásra ösztönzött a toronyba zárt leánykáról, talán ha lesz egy kis időm, meg is írom. Teli van Budapest hangulatos épületekkel, és gondolom, hogy más városokban is bőségesen akad történetébresztő épület, helyszín, fa, vagy bármi egyéb.

... hogy a szabadban reggelizel/ebédelsz/vacsorázol! Ezt lehet kertben, erkélyen, a téren, Duna-parton, bárhol, ahol kellemesen érzed Magad. Én ma reggel, miután a Kedvessel sétáltam egyet a fent említett szakaszon, hazafelé betértem a sarki zöldségeshez eperért, és a táskámban lévő natúr joghurttal együtt elnyammogtam szépen a téren a templom előtt. Már elég meleg volt, hogy a pulcsim levegyem és magam alá terítsem, a kanalat pedig az egyik évfolyamtársam anyukájának ötletét lopva a joghurt
fedőfóliájából készítettem el, így azért sem kellett felvennem, megvolt a spontán hangulat. Ezt akár meg lehet fejelni egy igazi piknikeléssel, pokróccal, kosárral (vagy táskával), meg mindennel. Akár egyedül, akár kettesben, akár családosan, barátokkal, bárhogy!

... a sarki zöldségest! Szintén Viánál olvastam, hogy a sarki zöldséges mindig a legjobb. Az egyiket már kipróbáltam, az nem vált be, most kipróbáltam a másikat is, mert tegnap finomnak tűnő epreket láttam ott és már mindenki csak az eperről tudott beszélni. Hát, először is nem válogathattam én az epret, hanem kérni kellett, az eladó elég kedvetlen volt, az epernek meg még nem volt igazán íze, bár vészesen ízetlen se volt, de a lényeg, hogy kipróbáltam és a hangulata megvolt a kinti reggelinek, de azt hiszem, nálunk nem olyan jó a sarki zöldséges. Még mindig nem találtam meg a legjobb helyet a zöldség/gyümölcsvásárlásra.

2013. május 9., csütörtök

Délutáni pihi


  Egész hétvégén suliban voltam, ráadásul hétfőn úgy döntöttünk, hogy lazák leszünk és a 8 órási mozira ülünk be, aztán meg miért ne alapon itthon még megnéztünk egy Dr House részt, így a megszokottnál kicsit később kerültünk ágyba. Tényleg nem sokkal, még így is éjfél előtt, de aztán a fél7-es kelés nem esett jól. Kedden délután is már vonszoltam magam, de akkor inkább még a gép előtt punnyadtam és este befejeztük a Dr House-t (érik a bejegyzés). Szerdán viszont nem bírtam tovább. Hazajöttem, konstatáltam, hogy Ketteskét már nagyon-nagyon ki kéne takarítani, körbenéztem, mennyi teendő lenne még ezen kívül, és azzal a lendülettel bementem a hálóba (odáig nem ért el a szag) és lefeküdtem pihenni. Előtte még felhívtam a Kedvest, mikor érkezik, de még váratott egy kicsit, úgyhogy kb. egy órácskát pihengettem, talán a vége felé aludtam is. Az ébredés után közvetlen még nem éreztem a jótékony hatását, de mihelyst kiléptünk az utcára és indultunk bevásárolni, éreztem, hogy felébredtem, feltöltődtem egy kis energiával és volt bennem lendület tevékenykedni.

  Régebben mindig ódzkodtam a délutáni alvásoktól, mert hogy sokszor fejfájással ébredtem, vagy akkor este nem tudtam aludni... De később már nem volt fejfájásom és újra és újra rádöbbentem, hogy akár 10 percnyi csendes pihenő és mennyire fel tud tölteni! Erre még mindig emlékeztetnem kell magam. Persze, ha fáradtan ledőlök aludni úgy, hogy senki és semmi nem ébreszthet fel, akkor alszom 2-3 órát és akkor este tényleg nem tudok aludni. De ha ahhoz kötöm, hogy a Kedves hamarosan hazaér, vagy nem alszom be, csak tényleg pihenek tíz percet, vagy kint a hintaágyban szunyókálok egyet (ha épp lent vagyunk Anyáéknál), akkor úgyis valami felébreszt egy idő után. És akkor újult energiával vághatok bele a hátralévő feladatoknak, ahelyett, hogy vonszolnám magam és zombi módjára járnék-kelnék, nem haladva semmivel.


  Úgyhogy délutáni csendes pihenőre fel! Akár 10, akár 15 percről legyen szó. De akár a gyerkőccel együtt is ledőlhetsz (a mosatlan most várhat!). Külön élvezet, ha van egy csendes erkélyed vagy kerted, ahova kivonulhatsz. Csak vigyázz, le ne égj!

(Képek innen és innen.)