2013. február 28., csütörtök

A hétköznapi hímsovinizmusról - 5. rész


  A hétköznapi hímsovinizmus - röviden - egy olyan egyenlőtlenséget teremtő taktika a párkapcsolatban a férfi részéről, ami még nem minősül erőszaknak, és sok férfi nem is szándékosan követi el ezeket a manővereket, nincs tudatában az ártó jellegüknek, még a nők is csak nehezen ismerik fel, csak érzik, hogy valami nincs rendben. Luis Bonino és Szil Péter Hétköznapi hímsovinizmus c. kiadványa felsorolja a fajtáit, így segítve mind az egyébként egyenlőségre törekvő férfinak és a vele élő nőnek felismerni ezeket a manővereket és kigyomlálni őket. Aki szeretné az egész kiadványt elolvasni, az a címére kattintva megteheti.
  Az előző bejegyzéseimben olvashattok egy részletesebb definíciót, a hétköznapi hímsovinizmus hatásáról a nőkre és a párkapcsolatokra, a kényszerítő jellegű és a válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmusról. Most következzen a harmadik nagy (kissé nagyobb, mint az előzőek) kategória:

"A burkolt hétköznapi hímsovinizmus:

  A legkártékonyabb, alattomos, alig észrevehető. A férfi nem erővel éri el az uralmat, hanem épp a partnere felé érzett szeretetét, bizalmát használja ki.

3.1. AZ INTIMITÁS HIÁNYÁNAK MEGTEREMTÉSE

  Gyakran hallani, hogy a férfiaknak nehezükre esik az intimitás megteremtése. Ez igaz is, ám ugyanannyira igaz az, hogy az intimitás elkerülése a férfiak által nap mint nap használt uralmi eszköz. „Az intimitás hiányának megteremtése” címszó alatt a távolságtartás manővereit gyűjtöttük össze. A férfi inkább megakadályozza a kapcsolat elmélyülését, semmint vállalná annak veszélyét, hogy elveszítse hatalmát és ki legyen szolgáltatva a nőnek, aki általában otthonosabban mozog a bensőséges kapcsolatokban (Weingarten, 1991).
A távolságtartás révén a férfi kontrollálja a párbeszéd szabályait.
  Abból a hiedelemből indul ki, hogy neki, a „teremtés koronájának” korlátlan joga van eltávolodni minden előzetes megbeszélés nélkül, és csak önmagának tartozik elszámolással cselekedetei felől (anélkül, hogy megengedné ugyanezt a jogot a nőnek). Így éri el a férfi, hogy a nő alkalmazkodjék a kívánságaihoz az intimitás fokát, az elvégzendő házimunka mennyiségét, a rendelkezésre állás mértékét és a megosztandó témák mibenlétét illetően. Megvalósul a férfinak az a kívánsága, hogy elsősorban önmagával kelljen csak foglalkoznia, és meghiúsul a nőnek az az igénye, hogy kölcsönös legyen a kapcsolat. A manőverek fő üzenete az, hogy a férfi számára ő maga a fontos, a viszony és a kötelék másodlagosak.
  E csoporton belül az alábbi hatékony manővereket különböztethetjük meg:

3.1.1. Csönd

  Ősidők óta ismert férfimagatartás, hogy a férfiak nem szeretnek beszélni, legalábbis nem a belső, érzelmi világukról. Történelmi mércével mérve csak nemrégen vált ez problematikussá, annak nyomán, hogy megkérdőjeleződött a férfitekintély és megnőtt a nők által mindig is hirdetett párbeszéd és közelség ázsiója.
Függetlenül attól, hogy milyen belső késztetés tesz egy férfit szótlanná (a férfiak gyakran azért hallgatnak, mert nem akarják kimutatni, hogy tehetetlennek érzik magukat vagy mert nem tudják, mit válaszoljanak a nő valamilyen velük szemben támasztott követelményére), a csönd a saját érdekeket érvényesítő uralmi manőver: aki hallgat, rákényszeríti a csöndet partnerére is. Csöndben maradni több, mint nem tudni beszélni: a férfi nem érzi kötelezve magát arra, hogy beszéljen, vagy magyarázatokkal szolgáljon, vagy információkkal lássa el partnerét (miközben tőle megköveteli, hogy nyitott könyv legyen előtte). Mindezt csak az engedheti meg magának, akinek hatalma van. Ily módon a csönd a párbeszéd hiányát erőlteti a kapcsolatra, és arra kényszeríti a nőt, hogy ő töltse ki az így keletkezett kommunikációs űrt. A nőnek ki kell találnia, mit érez és gondol a férfi, és körülötte kell, hogy forogjon a figyelme, nehogy elszalassza a ritka pillanatokat, amikor a férfi elérhető. A nő ebbéli igyekezetét a férfi gyakran üldözésként éli meg, és tagadja, hogy ennek oka az ő magatartásában rejlene. (Travis, 1992)
  A manőver különböző megjelenési formái: a férfi zárkózott, nem felel, tőszavakban felel, nem kérdez, nem hallgatja meg a másikat, a beszéd kedvéért beszél. (Durrant és White, 1990; Wieck, 1995). Ez a manőver néha misztikus aurát von a férfi köré, amit nagyon sok nő igen vonzónak talál.
  Sok férfi a „nem tudom kifejezni magam” közléssel igazolja a párbeszéd hiányát. Ez valójában jó példa arra, amikor a csönd burkolt manőver és aktív eltávolodás: elrejti azt az óhajt, hogy ne kelljen kimondania, amit gondol (például: „minek változnék, amikor én jól vagyok így”), vagy hogy továbbra is ellenőrzése alatt tarthassa a helyzetet, vagy hogy ne kelljen beismernie, nincsenek érvei a nő által igényelt változásokkal szemben, és maga is belátja a nő szempontjainak jogosságát, vagy hogy fogalma sincs, hogyan nyerhetné meg a játszmát.
  Fontos megkülönböztetni a férfiuralom eszközéül szolgáló csöndet a szerelmi együttléteket jellemző meditatív hallgatástól, valamint a haragos, félelmen alapuló vagy kényszerű csöndtől, amelynek oka legtöbbször abban rejlik, hogy az illető nem rendelkezik a szó jogával, hallgatni kényszerül vagy a némaságot választja, hogy elkerülje a megtorlást. Ez utóbbi fajta csönd az alárendelt csoportok – többek között a nők – sajátja.

3.1.2 Elzárkózás és manipulatív rosszkedv

  Az előző manőver továbbvitele. Akkor szokott ehhez folyamodni a férfi, amikor a nő közeledést, választ vagy elkötelezettséget vár el tőle, és nem adja fel ebbéli igényét a férfi hallgatásának hatására sem. A férfi ilyenkor távolságot teremt, amivel rákényszeríti a nőre a közelség hiányát.
  Az elzárkózás lehet tényleges – a ház valamelyik zugában vagy valamilyen tevékenységben – és lehet szellemi, amikor is a férfi a gondolataiba zárkózik. Ha ez a manőver nem bizonyul elégségesnek, a férfi indulatkitörésekkel korlátozza a nő azon igényét, hogy információhoz jusson, vagy közelséget teremtsen. Az ilyenkor elhangzó védekező mondatok lehetővé teszik, hogy megint ne az legyen a téma, hogy jogosak-e a nő igényei, hanem a férfi érzése, hogy behatoltak a területére, és vád érte őt: „Hagyjál békében!”, „Láthatod, hogy dolgom van!”, „Ne gyere már megint problémákkal!”, „Ne nyomulj!”, „Neked soha semmi nem elég!” „Ne parancsolgass nekem!”, „Úgy csinálom, ahogy én akarom!”, „Egész nap gürizek, és nyugalmat akarok!”, majd mindezek betetőzéseként a kategorikus „Elegem van belőled!”.
  A csönd-elzárkózás-haragos mondatok-még több elzárkózás szekvenciája komplex és igen gyakori megnyilvánulása a hétköznapi hímsovinizmusnak.

3.1.3. Az elismerés és a rendelkezésre állás szűken mérése

  A férfi fukarul méri (hisz, Madách-csal szólva, nagy úr) a nő személyének, szükségleteinek, értékeinek, jogainak járó elismerést, és azt se becsüli meg, hogy a nő mennyivel járul hozzá a férfi, illetve az egész család lelki és testi jólétéhez. Ezt a bánásmódot kiegészíti az, hogy nem támogatja egyenlő mértékben a nőt és nem gondoskodik róla (miközben a nőre rója a gondoskodó szerepet). Sok nő felismeri a hétköznapi hímsovinizmus e formáját („semmibevevésnek” szokták nevezni), mivel a párkapcsolat nem az egyetlen közeg, ahol elszenvedik ezt.
  Gyakorta szeretethiányt eredményez (ami az erre amúgy is hajlamos nők esetében növeli a függésüket). Másik hatása az, hogy túlértékelődik az, amit a férfi tesz (minél ritkább valami, annál nagyobb az értéke...). (Benard és Schiaffer, 1990). A manővert kísérő tipikus mondat: „Amúgy is tudod, hogy szeretlek (vagy értékelem, amit csinálsz), miért kéne mondanom is?”
  Ide tartozik a „lesből való támadás” is: a férfi nem kezd magától hozzá egy közös feladat megoldásához, várakozik, majd bírál: „Én jobban csináltam volna...”

3.1.4. Az intim tér megszállása kívülállók bevonásával

  A férfi folyamatosan barátokkal, tévével, megbeszélésekkel vagy egyéb aktivitásokkal tölti ki a kapcsolat színterét. E manőver révén a minimumra csökken, vagy megszűnik létezni az intim tér. Néha még az a vád is kíséri, hogy a nő „nem eléggé társasági lény”.

3.2. ÁLINTIMITÁS

  Az előző csoporttól eltérően, ebben a manőversorozatban a férfi nem távolságtartó, sőt nyitott a párbeszédre, ám saját előnyére és álláspontjának keresztülvitelére használja azt. Az őszinteség és a párbeszéd szabályairól való közös megegyezés hiánya továbbra is hatalomfosztottá teszi a nőt.
  Néha félreértésekre kerül sor a párbeszédben, mert bár a férfi valóban a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot igyekszik teremteni, kommunikációs stílusa, amely konfrontálóbb, mint a nőké, azt érezteti a nővel, hogy rá akarja kényszeríteni az akaratát. Ha azonban a férfi továbbra is él azzal a szocializáció adta lehetőségével, hogy ő szabja meg, mi számít korrektnek, ez valóban a hétköznapi hímsovinizmus egyik megnyilvánulásává válik, amennyiben a férfi stílusa határozza meg a párbeszédet.

Az álintimitás csoportján belül a következő manőverek különböztethetőek meg:

3.2.1. Védekező-támadó kommunikáció

  A védekezés és támadás váltakozásán alapuló, a nyitottságot és a közös megbeszélést mellőző kapcsolattartási mód, amelynek révén az egyik fél a másikra kívánja kényszeríteni a saját igazát. „Megértem, ha már nem bírsz elmenni a gyerekért az oviba, de én is egész nap rohangáltam, lehetne benned kicsivel több tartás”.

3.2.2. Félrevezetés és hazugság

  A férfi bizonyos információk eltitkolása, elferdítése vagy mellőzése révén megmásítja a valóságot, hogy így továbbra is élvezhessen bizonyos előnyöket (alapvetően a döntés hatalmát és saját szabadságának a másik rovására történő használatát), amelyeket elveszítene, ha őszinte lenne. Mivel megfosztja a nőt az információhoz egyenlő módon való hozzáférés lehetőségétől, ő maga több elemmel tud játszani, amivel növeli saját hatalmát és mozgásterét.
  A félrevezetés leggyakrabban előforduló formái az ígéretek be nem tartása és a szépítgetés. A hazugságok közül kiemelendőek azok, amelyek a pénz használatára vagy a különböző tevékenységekre fordított időre vonatkoznak, vagy amikor a férfi nem ismer el olyan hibákat, amelyekről tudván tudja, hogy elkövette őket, vagy olyasmit ajánl fel (elsősorban megértést és együttműködést), amit esze ágában sincs teljesíteni, vagy – ami gyakran előfordul – konokul tagad nyilvánvaló dolgokat (általában hibákat, figyelmetlenségeket vagy tévedéseket).

3.2.3. Álegyezkedés

  Valójában hamis kommunikáció: a férfi hajlandónak mutatkozik a párbeszédre, úgymond azért, hogy a pár egyezkedés útján találjon megoldást egy helyzetre, ám valójában nem hajlandó feladni az álláspontját, legfeljebb „engedményeket tesz”. A rugalmasság látszatát kelti, mivel leül beszélgetni, de valójában nem egyezkedés tárgya a megoldás.*
„Na jó, lemegyek én sörért, ha annyira fáradt vagy, de akkor legalább csinálj hozzá egy kis sült krumplit”.
A manővert gyakran kíséri a párbeszéd megszakítása, ami ráadásul a nő hibájául van felróva, mivel – úgymond – nem  beszélt „rendesen” (lásd „Ha másképp mondtad volna...”).

*Ezért is esetről esetre értékelendő a mediáció, illetve a párterápia alkalmazása azokban az esetekben, ahol párkapcsolati erőszak fordul elő, legyen az akár annak itt leírt, „szelíd” formáiban. Bővebben erről a 2. melléklet: Ajánlások segítőknek című fejezetben, 83. oldal

3.2.4. Szertartásos jelenlét

  A férfi jelen van a bevásárlásnál, de miközben a nő tölti a bevásárlókocsit, a férfi nézelődik. A gyerekek orvosi rendelésén ugyan ott van az apa, de fogalma sincs, hogy a gyereknek milyen oltásai és betegségei voltak. Részt vesz a születésnapi zsúron, de nem veszi ki részét az azzal járó munkából. A szertartásos jelenlét másik formája az, amikor a férfi jelenléte formális és szórványos.

3.3. A NŐ TEKINTÉLYÉNEK ALÁÁSÁSA

  A férfi megnyilvánulásai azt közvetítik, hogy alsóbbrendűnek tartja a nő személyét, kívánságait, gondolatait és értékeit. Mindez egybecseng a hagyományos kultúrának a nőket lealacsonyító értékítéleteivel.
  E megnyilvánulások módfelett rontják a nő önbecsülését, különösen olyan nőknél, akiknek nagy szükségük van a külső jóváhagyásra.
  A nő tekintélyének aláásására szolgáló manővereknek több alcsoportja is van:

3.3.1. Becsmérlés/lekicsinylés

  A férfi közvetlenül vagy közvetve (utalások, burkolt vádak formájában) becsmérlő kifejezésekkel és címkékkel illeti a nőt. Például nevetségesnek, jelentéktelennek vagy komolytalannak minősíti a nő véleményét, negatívként tünteti fel tulajdonságait vagy a számára fontos változásokat, vagy lehurrog a hagyományos női szereptől való bármilyen eltérést.
  A becsmérlés gyakran a nő intelligenciáját vagy felfogóképességét kérdőjelezi meg.

3.3.2. A pozitívumok elhallgatása

  A férfi ignorálja a nő pozitív tulajdonságait, a kapcsolathoz és a hétköznapi élethez való pozitív hozzájárulásait, gondolatait és tetteit. Ez a manőver különösen kirívó a házimunka és a személyekről való gondoskodás terén.

3.3.3. Elszigetelés kívülállókkal való összejátszás révén

  A férfi tendenciózus történetekkel és pusmogással igyekszik szövetséget teremteni a nőhöz érzelmileg közelálló személyekkel (családtagokkal, barátokkal) azzal a céllal, hogy lejárassa és elszigetelje őt, és ily módon még inkább kiszolgáltatottá tegye.

3.3.4. Nőgyűlölő mikroterrorizmus

  A férfi meglepetésszerűen, általában nyilvánosan, bombaként robbanó lebecsülő megjegyzéseket tesz a nőre. A kommentárok uralkodó eleme a nevetségessé tétel, a gyanúsítás, az agresszió és a bűntudatkeltés. Éppen váratlan jellegük miatt védtelenül érik a nőt, aki hatásukra összezavarodik és cselekvésképtelenné válik. Leggyakrabban barátok, rokonok vagy munkatársak társaságában hangzanak el, olyan közegben, ahol a férfi nem viselné el, hogy háttérbe szoruljon.
  Néhány példa: el nem végzett „női feladatokra” emlékeztető megjegyzések, lebecsülő meglepetésszerű beszólások nők közszférában szerzett sikereiről, valamint beszólások, amelyek a nőt tárgyként kezelik, különösen amikor a nő személyként mutatkozik meg. (Coria, 1992).

3.3.5. Öndicséret és önkényes kisajátítás

  A férfi saját tulajdonságainak vagy tetteinek felértékelése, illetve a nőtől megtagadott területek, tárgyak vagy idő önkényes kisajátítása révén ássa alá a nő tekintélyét.
  Így például nem hajlandó elfogadni, hogy lenne mit tanulnia a nőtől (elsősorban a házimunka terén: „Tudom magamtól is”, „Nem értesz a tanításhoz”, „Én másképp csinálom”), kizárja a nőt valamilyen tevékenységből („Hagyd csak, én úgyis jobban csinálom”), illetve önkényesen kisajátít közös tárgyakat (például a család két autójából a nagyobbikat, mert „Te úgysem vigyázol rá és túl komplikált neked”, vagy a nappali kényelmesebbik foteljét).

3.4. PATERNALIZMUS

  A férfi gyerekként kezeli a nőt, érte tesz dolgokat és nem vele közösen.
A hétköznapi hímsovinizmus e formájában leplezetlenül jelenik meg a nő birtoklásának és a felette való hatalmaskodásnak a szándéka, mihelyt a nő szembeszegül azzal, hogy gyermekként kezeljék, és a férfi nem viseli el, hogy nem tudja többé ellenőrzése alatt tartani.

3.5. ÉRZELMI MANIPULÁCIÓ

  A férfi a nő bizalmát és szeretetét kihasználó üzenetekkel kelt benne negatív érzéseket és kétségeket önmaga felől, és ily módon még inkább függővé teszi őt.
  Sok lehetséges módozata közül az alábbiakat emelnénk ki:

3.5.1. Kétélű üzenetek (szeretet/agresszivitás)

  Hatásukra a nő úgy érzi, csapdába került: ha arra reagál, amit hall, akkor nem kerüli el a manipulációt, ha nem válaszol (mert érzékeli a manipulációt), az a vád éri, hogy nem fogadja el a férfi szeretetét vagy rossz szándékot, illetve támadást feltételez ott, ahol (a férfi szerint) szó sincs ilyesmiről.
  Példák a kétélű üzenetekre: manipulatív csábítás (érdekből való szeretetteljes közeledés; szex, amikor a nő nem kívánja) a „nyissunk új lapot” taktikája („Olyan boldoggá tennél vele, ha nem emlegetnéd többet azt a múltkori összezörrenést, ki voltam borulva, azért emeltem fel a hangom”), kikényszerített választás („Ha nem teszed meg ezt értem, nem is szeretsz”) vagy a sértődősdi („Hogy gondolhatsz rólam ilyet?”).

3.5.2. Duzzogás

  Nem verbális bűntudatkeltő vád. Olyankor folyamodik ehhez a férfi, amikor a nő olyan neki nem tetsző dolgot tesz, ami ellen nem tud racionális érveket felhozni.

3.5.3. A kötődéssel való visszaélés

  A férfi saját céljaira használja ki a kapcsolat révén belévetett bizalmat.
Például a fogorvos nő a könyvelő férjére bízza a pénzügyei intézését, és csak évek múlva derül ki, hogy a férfi a nő pénzét a saját céljaira használta fel.
  Gyakran egybeesik a hétköznapi hímsovinizmus más kategóriákban felsorolt megnyilvánulásaival, például a pénzügyi ellenőrzéssel vagy a félrevezetéssel, illetve kiegészítheti azokat.

3.5.4. A nő követeléseinek vagy bírálatának szeszélyként való feltüntetése
... vagy túlzásként vagy butaságként ...

3.5.5. A nyilvánvaló tagadása

  A férfi nyilvánvaló dolgok tagadása révén ébreszt kétségeket a másik félben saját ítélőképessége felől. Ez a taktika a pszichológiai irodalomban „megőrjítés” néven is ismert. Ennek szinte már karikatúraszerű példája, amikor a feleség in flagranti találja a férjet, aki tagadja a nyilvánvaló helyzetet.

3.5.6. „Nálunk az asszony viseli a nadrágot”

  A férfi olyan körülmények kihangsúlyozása révén hárítja saját felelősségét, amelyek nem érintik a nő által kifogásolt valóságos hatalmi vagy munkaelosztási viszonyokat.

Pl.: Majd te megmondod, anyukám, hogy mi legyen vacsorára, én csak engedelmesen megeszem!

3.6. A FELELŐSSÉG HÁRÍTÁSA

  A férfi a nőre hárítja a felelősséget a mindennapi élet különböző területein.
  Az a hiedelem húzódik meg e viselkedés mögött, hogy a férfi nem tartozik senkinek elszámolással a tetteiért, ellenben megkövetelheti ezt másoktól, illetve hogy senki sem kötelezheti őt olyasmi elvégzésére, ami szerinte távol áll az ő pozíciójától.

3.6.1. A bűntudatkeltő felelősséghárítás

  A férfi a legkülönfélébb módokon érezteti a nővel, hogy mennyire „hozzá nem értően”, „helytelenül” látja el hitvesi vagy anyai feladatait, illetve hogy mennyire „buta” vagy „rossz”. A férfi abból indul ki, hogy ő szabja meg, mit „kell tennie” a nőnek, aki eleve (Éva óta) minden rossz oka.
  A manőver arra is szolgál, hogy a férfi a mások hibáit értékelő ügyész és bíró helyét foglalja el a kapcsolatban, és így soha ne kelljen se hibásnak, se felelősnek éreznie magát bármiért.
  Néhány példa a bűntudatkeltő felelősséghárítás számtalan formájára: a férfi a nőt okolja a családban előforduló bármilyen problémáért (és következésképpen kinyilvánítja saját ártatlanságát); váddal illeti a nőt, ha az kedvére valónak találta mások társaságát vagy olyan helyzeteket, ahol a férfi nem volt jelen; a nőt vádolja azért is, ami vele történik, sőt azért is, ha a nő visszahúzódó vagy irritált lesz, amikor a férfi rákényszeríti az akaratát.

3.6.2. Önfelmentés és önigazolás

  Az ide tartozó manőverek célja egyrészt, hogy segítsen a férfinak kitérni a feladatok elől, másrészt hogy le tudja szerelni a nő jogos panaszait.

3.6.2.1. MELLÉBESZÉLÉS

  Ez talán a leguniverzálisabb reakció, amikor egy férfit felelősségre vonnak egy mulasztásért.

3.6.2.2. „ÉN IGYEKEZTEM, DE...”

  A férfi szerinte megváltoztathatatlan körülményekre hivatkozik.
  Az öntudatlanság: „Nem vettem észre” (értsd: „Nem voltam rád tekintettel.”). A férfiak nehézségei: „Nem tudom, hogyan fejezzem ki magam.”, „Szeretnék megváltozni, de olyan nehéz.”, „Mi férfiak már csak ilyenek vagyunk.” „Munkahelyi kötelezettségek.”: „Nincs időm a gyerekekkel foglalkozni.” Az ügyetlenség, az akarat megbénulása vagy más személyes fogyatékosság: „Nem értek hozzá.”, „Nem bírtam uralkodni magamon.”, „Képtelen vagyok rá.”.

3.6.2.3. SZELEKTÍV TAPASZTALATLANSÁG ÉS FELEDÉKENYSÉG

  A férfi tapasztalatlannak nyilvánítja önmagát bizonyos a ház körüli feladatokra:
„Olyan nehéz tisztán tartani a konyhát” (értsd: „Nem szeretem csinálni”). „Én is főznék, szívem, de te olyan jól csinálod”. Ily módon a férfi elhárít bizonyos felelősségeket (és így a nőre kényszeríti azokat). Csak a manőver célját átlátva válik érthetővé, miért kezel sok férfi könnyedén egy oly bonyolult készüléket, mint a számítógép, és mégsem „képes” működésbe hozni egy mosógépet.
  A szelektív feledékenység oka nem az, hogy emlékezetkihagyásban szenvedne a férfi (aki egyébként általában minden őt érdeklő dolgot megjegyez), hanem az, hogy bizonyos tevékenységeket (a gyerekek orvosi rendelését, a bevásárlást stb.) nem érez sajátjának, és kényszerből vállal el.

3.6.2.4. A SAJÁT MULASZTÁSOK ELJELENTÉKTELENÍTÉSE

  A férfi banálisaknak és könnyen megbocsáthatóaknak tünteti fel saját mulasztásait, miközben nem hajlandó elnézni a nő hibáit, és gyakran alkalmatlannak vagy túlzottnak minősíti a dolgokról, a kapcsolatokról és a személyekről való gondoskodását.

3.6.2.5. ELŐNYÖS ÖSSZEHASONLÍTÁS

  „Vannak nálam rosszabb férfiak is.” (Érdekes módon a férfi soha nem hasonlítja magát nála jobb férfiakhoz...)

3.6.2.6. SAJÁT TETTEK ARÁNYTALAN FELNAGYÍTÁSA

Pl.: Örülhetsz neki, hogy ilyen férjed van, este mindig én viszem le a kutyát sétálni!

3.6.2.7. A SAJÁT MULASZTÁSOK MÁSOKRA HÁRÍTÁSA

  Legklasszikusabb példája a „Hova tetted...” kezdetű mondat. (Értsd: a férfi nem tudja, hol vannak a dolgai, de könnyebb azt mondania, hogy a nő felelős ezért is.)"

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.

2013. február 27., szerda

Gyümölcsös napok - tavaszindítás tisztítókúrával


  Tavaszi fények, illatok, madárcsicsergés és jó idő, a természet éledezik, és ilyenkor rám is rám jön a megújulhatnék, a kipucolási, takarítási láz. Úgyhogy remekül illik ehhez az időszakhoz bármilyen tisztítókúra. Nálunk a gyümölcs-illetve zöldség kúra az idei választott.

  A Kedves gyomra mostanában rakoncátlankodik, így kitalálta, hogy tartsunk a héten gyümölcshetet, egy jó kis tisztítókúrát. Nekem nagyon tetszett az ötlet, pár éve pár napig csináltam, és nagyon bejött - koncentráltabb, fittebb voltam, nem azzal volt elfoglalva az agyam, hogy azon gondolkodjon, mit is egyek, mit is főzzek, szóval klassz volt.
  Az elnevezés ugyan gyümölcshét, de igazából gyümölcsöt, zöldséget (nyersen) és kefírt, tejfölt (salátához) azt ettem/eszem, illetve olajos magvakat. Így talán kevésbé brutális, illetve az olajos magvak olajtartalma szükséges néhány vitamin felszívódásához (pl. kevés olívaolaj is jó megoldás lehet a salátákhoz).
  Első napi menüm:
- reggeli: egy banán dióval (ízlés szerinti mennyiség, nem túl sok, mert attól pattanásos leszek)
- tízórai: egy alma
- ebéd: egy banán dióval
- uzsonna: 2-3 kiwi, 1 narancs, dió
- vacsora: vegyes saláta tejföllel (jégsaláta, pritamin paprika, TV-paprika, kígyóuborka, paradicsom, répa)

  És én ezzel köszönöm szépen, jól is laktam, a vacsora nagyon finom volt és laktató, továbbá ínyedző. Jó sokat kellett rágni. :) E mellé persze dukál a jó sok folyadék, főként víz és ízesítetlen gyógytea (én hársteát ittam). Teák közül ami kifejezetten tisztító jellegű, az a csalán és a borsmenta, de a citromfüvet is ajánlom.
  Első nap időnként picit fájt a fejem, aluszékonyabb voltam, egyébként jól bírtam. A gyümölcs-zöldségadagon nyugodtan lehet emelni, amennyi jól esik, annyit együnk egy nap, ha ilyen kúrát tartunk!
  A Kedves sajnos nem bírta ilyen jól, ő kikészült, neki mondjuk amúgy is gondjai vannak a gyomorsavával, szóval nem volt a legjobb ötlet ez a gyümölcsös dolog, meg hát nem ennyi kalóriához volt hozzászokva. Úgyhogy amit általában ilyenkor el kell mondani, azt elmondom: nincs semmilyen egészségügyi végzettségem, hivatalosan nem értek a diétákhoz, tisztítókúrákhoz, saját magamra figyelve csinálom ezeket, aszerint, nekem mik esnek jól. Ez nem mindenkinek jöhet be. Én ezt a gyümölcsös-zöldséges dolgot bevezettem már az elmúlt hetekben azzal, hogy egyre több salátát és gyümölcsöt ettem a fő étkezések mellé, vacsorára igyekeztem kerülni a szénhidrátot (vagy minimálisra csökkenteni), amikről már írtam itt, szóval talán könnyebb dolgom volt. Érdemes lehet ilyen változtatásokkal kezdeni.



  Második napi menü:
- reggeli: 2 kiwi, 1 alma, dió
- ebéd: egy nagy doboz kefír, kevés pritamin paprika
- uzsonna: 1 körte és 1 narancs, dió
- vacsora: vendégségben voltunk, így hagymaleves és pizza

  A gyümölcshetet így megtörte az, hogy a Kedves kiszállt, és bár mást is eszik, de legalább minden nap eszik sok gyümölcsöt-zöldséget is, ami jótékonyan hat nagyon az emésztésére. Továbbá megtörte a fent említett vendégeskedés is, amikor is ettem finom hagymalevest (még-még! én is megtanulom!) és pizzát, de ma reggel folytattam szépen a kúrát. Illetve a második nap már nem fájt egyáltalán a fejem, vígan elvoltam. Az egyetlen nehézség az, hogy nő a vízigényem és rengeteget járok pisilni. De ez legyen a legnagyobb baj! Egyébként ma reggel csodaszép lapos hasra ébredtem. :)

Harmadik napi menü (folyamatban):
- reggeli: maradék körte és alma (amiből a Kedves este levágott egy keveset a két patkányunknak), 1 narancs + később, már bent a suliban egy doboz (450 g) kaukázusi kefír
- ebéd(elő): 1 alma

  Folytatás következik... Legalább a héten a hétköznapok idejére igyekszem ezt továbbra is tartani, bár ma főzök lencsét, lehet, hogy eszem belőle. De sebaj, a kitartás a lényeg, azért az sem utolsó, ha a nap 90%-ban csak gyümölcsöt, zöldséget, olajos magvakat és némi kefírt/tejfölt(/natúr joghurtot) eszem. Ezt pl. lehet, hogy hosszabb távon is csinálni fogom, hogy egy-egy étkezést gyümölccsel-zöldséggel helyettesítek.

  A vidám tavaszi hangulathoz egy képet és egy verset is csatolok:


Nicolaus Lenau

TAVASZI PILLANTÁS

Sűrü erdőn tavaszi
hajnalóra fénye lobban,
s száll az égből valami
halk szerelmi hír titokban.
Figyel a fa, csupa láz,
szétfeszíti minden ágát,
úgy issza föl e varázs
és az élet áradását.
Virág nyílik valahol,
tiszta harmat tölti kelyhét;
örömében meghajol,
úgy áldja az ég kegyelmét.
Lombok éjén hirtelen
szíve dobban a madárnak,
elönti a szerelem,
s vágya zengő dalba árad.
S ez a boldog kikelet
nem támadt az ég szavára,
csak egy néma és meleg
sugarától gyúlt ki lángja;
mint szivemben, amelyet
bús tél tartott leigázva,
tavasz támadt a szemed
egyetlenegy sugarára.
Rónay György fordítása


(Az új szerelmes kalendárium egyik verse, a napokban volt soron.)
(Képek innen, innen és innen.)

Ti hogyan készültök a tavaszra? Milyen kúrákat ajánlanátok még?

2013. február 24., vasárnap

Interjú egy párkapcsolati tanácsadóval - cikkajánló

  Ismét egy Urban:Eve-es cikk, ahol egy párkapcsolati tanácsadóval készített Via interjút, gondoltam, beillik az interjúsorozatomba, úgyhogy belinkelem. Szóval ide kattintva elolvashatjátok a Villányi Gergővel készült interjút, aki párkapcsolati tanácsadó és szexológus. Jó olvasgatást! (a kommenteket is érdemes elolvasni!)

A hétköznapi hímsovinizmusról - 4. rész


  És folytatom a Hétköznapi hímsovinizmus c. kiadvány idézését. Akit érdekel, a címre kattintva elolvashatja az egészet egyben. Eddig már átvettük, mi is az a hétköznapi hímsovinizmus, milyen hatása van a nőkre és a párkapcsolatokra, milyen főbb fajtái vannak és az első típusba tartozó fajtákat is áttekintettük már. Most következzen a második csoport, azaz a válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus, és annak különböző alfajai, módozatai.

"2. A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus:

Amikor az addig stabil hatalmi egyenlőtlenség veszélybe kerül és a nagyobb egyenlőség irányába billen (nő önállóságának növekedése, férfi munkahelyi státuszában/fizikai állapotában bekövetkezett negatív változás).

2.1. HIPERKONTROLL ÉS HIPERKRITIKA
A nő megerősödésének első jeleire a férfi még jobban ellenőrzi a nő mozgásterét, bírálja tevékenységét és időfelhasználását. Leggyakrabban azok a férfiak használják az erre szolgáló manővereket, akik úgy érzik, hogy veszítettek a hatalmukból még mielőtt a nő több hatalomhoz jutott volna. Ezek a módszerek általában együtt járnak azzal a stratégiával, amely a nőt minden tekintetben illetéktelennek nyilvánítja.
A férfit a félelem mozgatja, és azt próbálja megelőzni, hogy a nő több – valóságos vagy viszonylagos – hatalomhoz jusson saját élete felett és a párkapcsolatban, és ezzel kiszorítsa őt uralkodó pozíciójából. Például amikor a nő autóvezetői tanfolyamra kezd járni, ami azzal fenyeget, hogy nagyobb fizikai önállóságra tesz szert, vagy jobbak lesznek az elhelyezkedési esélyei, a férfi kifejezi kételkedését, hogy egyáltalán képes-e megtanulni vezetni.

2.2. ÁLSEGÍTSÉG
Ezek a manőverek általában akkor kerülnek elő, amikor a nő nagyobb mértékben akar házon kívüli tevékenységet végezni. A férfi szavakban támogatásáról biztosítja a nőt, ám ezek soha nem testesülnek meg valóban együttműködő cselekedetekben. A férfi így elkerüli a frontális összeütközést, a nő pedig mégsem jut több időhöz, hiszen a férfi továbbra sem osztja meg vele a házimunkát. Például a pár megegyezhet, hogy azokon a napokon, amikor a nő autóvezetést tanul, a férfi bevásárol, de valami lényegeset mindig elfelejt megvenni.

2.3. PASSZÍV ELLENÁLLÁS ÉS TÁVOLSÁGTARTÁS
A férfi a nő növekvő önállósodását szorítja vissza ezekkel a manőverekkel.
Célja a nő legyengítése, hogy annak így kevesebb ereje jusson a saját élete feletti hatalom növelésére. Kitűnő példája a következő mondat: „Gondolom, tudatában vagy, hogy mit teszel.” (értsd: a házimunkával, amikor a nő pénzkereső munkát akar vállalni).
Ide tartozik a támogatás és az együttműködés hiánya; az elhidegülés; a „lesből való támadás” (a férfi nem kezdeményez, várakozó álláspontot foglal el, majd bírál: „Én jobban csináltam volna...”); az eltávolodás; az elhagyással való fenyegetőzés vagy a gyakorlatban megvalósított elhagyás (a férfi a munkájába vagy egy „megértőbb” nővel létesített kapcsolatba menekül).

2.4. „JÖJJÖN, AMINEK JÖNNIE KELL”
A férfi nem lép egy tapodtat sem, abban bízva, hogy a nő majd belefárad a változás kezdeményezésébe.

2.5. „HA MÁSKÉPP MONDTAD VOLNA...”
A férfi azzal szereli le a nő követeléseit, hogy nem voltak „korrektül” kifejezve (mármint a férfi, illetve a nővel szembeni társadalmi elvárások szerint).

2.6. A BÍRÁLAT ÉS AZ ESZMECSERE ELKERÜLÉSE
A férfi megpróbálja elkerülni azt, hogy el kelljen ismernie uralkodó helyzetét, igyekszik elnémítani a nő bírálatát, és el akarja hárítani a számára nem kívánatos változást. Ezt azzal kényszeríti a kapcsolatra, hogy tagadja a nő felvetéseinek jogosságát, és kizárja a tárgyalásos megoldás lehetőségét is.
E manővereket általában a nő „megváltozását” kifogásoló vádló és bűntudatkeltő kijelentések kísérik.
Ide tartozik az is, amikor a férfi a nő felvetéseit, bírálatát, kifogásait az őt ért „rossz hatásnak” (barátnők, anyós, após, feministák, pszichológus) tulajdonítja. Ezzel egyben azt is kinyilatkoztatja, hogy a nőnek nincsenek saját gondolatai: ha nem a férfi gondolatait valósítja meg, akkor biztos valaki másét.

Példák: „Nekem bezzeg jó minden úgy, ahogy van.”Miért kéne nekem is változni, csak azért mert te változol”Ez a te problémád!” „Mit panaszkodsz, talán nem ilyennek ismertél meg?”  „Ha te nem változtál volna meg, minden rendben lenne!”

2.7. ÍGÉRGETÉS ÉS JÓPONTGYÛJTÉS
A nő kitartó igényével szemben, hogy változás álljon be a kapcsolatban, a férfi ígéreteket tesz, hogy megváltozik. Valójában csak ideiglenes engedményeket tesz, és azoktól is azt várja, hogy „varázspálcaként” működjenek. A férfiszerep valódi megkérdőjelezéséről vagy valódi változásról szó sincs, csak taktikai visszavonulásról. A változások ideiglenes volta akkor válik legnyilvánvalóbbá, amikor még az addigi eredmények is eltűnnek, és a férfi visszatér a kezdeti felálláshoz, mihelyt a nő felhagy igényei hangoztatásával, haragja kifejezésével, és elfogadja a férfi kérelmét arra, hogy „még egy lehetőséget kapjon”.
Ide tartozik az ajándékok vásárlása, a „jó férj/apa leszek” jellegű ígérgetés, a csábító vagy figyelmes viselkedés és a hibák „beismerése”.
A manőverek intenzitása nagymértékben megnő, mihelyt a nő a kapcsolat feladásával fenyeget.

2.8. MÁRTÍROMSÁG
A férfi úgy állítja be önmagát, mint aki ártatlan áldozata a nő változásainak és „megőrülésének”, és az erre vonatkozó vádaskodással próbálja megtörni a nő akaratát. Ha a férfi mégis elszánja magát valamiféle átalakulásra, minden lépését hatalmas áldozatként éli meg. Tapsot vár még a legkisebb változásért is és ennek hiányában haragos lesz.
Mindez arra megy ki, hogy ne lehessen tőle sokat elvárni. A férfi a saját erőfeszítése alapján értékeli a változásra irányuló tetteit, nem pedig annak alapján, hogy valóban eredményesen csökkentették-e a nő által kifogásolt hatalmi gyakorlatait.
Az ilyenkor leggyakrabban elhangzó manipulatív mondat: „Neked semmi se elég jó!”

2.9. IDÕNYERÉS
E manőverre akkor szokott sor kerülni, amikor a férfi rájön, hogy a nő nem hagyja magát manipulálni és valódi változásokat vár el tőle.
A férfi formálisan elfogadja e követelmény jogosságát, de addig halogatja a változás elkezdését, amíg valami nem kényszeríti erre (általában az, hogy a nőnek elege lesz és a válásra vonatkozó ultimátumot nyújt be). Nyilvánvaló uralmi taktikáról van szó, amennyiben arra kényszeríti a nőt, hogy továbbra is viselje el az igazságtalan kapcsolatot, rendelje magát alá a férfi időbeosztásának és kívánságainak. Mindeközben a férfi továbbra is kezében tartja a döntést arról, hogy mikor hajlandó nyélbe ütni a változást (vagy elismerni, hogy esze ágában sincs, illetve képtelen rá).
A férfi többféle módon tolja ki a változásról szóló döntést vagy az arról szóló párbeszédet is. Gyakorta megtagadja azt is, hogy külső, terápiás segítséghez folyamodjanak, illetve, ha azt elvben elfogadja is, halogatja annak elkezdését.
Az időnyerő manőver hatékonysága abban rejlik, hogy kifárasztja a nőt – hacsak az nincs nagyon tisztában saját céljaival és szilárdan tudja képviselni azokat.

Példák: „Időre van szükségem.”Majd beszélünk róla.”Majd meglátjuk.”Majd meggondolom.”

2.10. SAJNÁLTATÁS
A férfi sajnálat keltésével próbálja elérni, hogy a nő hagyjon fel célkitűzéseivel, engedjen neki, és helyreálljon az eredeti állapot. A manőver színtere lehet a nő környezete is. A férfi itt keres szövetségeseket, akik tanúsítják, hogy ő mennyire „jó” (és milyen „gonosz” a nő). A manőver megvalósulhat önkárosító magatartásokban is: a férfi elhanyagolja magát, betegséget vagy balesetet provokál, növeli az alkohol vagy más függőséget teremtő szerek fogyasztását, illetve öngyilkossággal fenyegetőzik. Mindez a nő gondoskodó beállítottságára apellál és azt a benyomást igyekszik kelteni benne, hogy nagyon rosszul fog végződni a dolog, ha nem marad meg a helyén. Ez a manőver gyakran a kapcsolat felbomlása után is folytatódik."

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.

2013. február 22., péntek

Esküvőszervezés 2.0

  Az esküvőszervezésről, ötletekről már írtam előzőleg, most újabb lehetőségek jutottak az eszembe, illetve voltunk az Almamátert megnézni Gödöllőn, beszéltünk a vezetővel. Kedvező ajánlatot kaptunk, de még így is, ruhával együtt kb. 400 ezer forintra jönne ki. Azt a pénzt máshol is el tudom képzelni.
  Jött egy ötlet, hogy hagyjuk a fenébe a lagzit. Házasodjunk össze, legyen szép szertartás saját esküvel, koccintással, fotózással, (akár egy keringővel) max. egy ebéd/vacsora a szűk családdal, aztán uccu neki, menjünk nászútra, Horvátországba hátizsákkal (és talán motorral). Ez nagyjából egyezik az előző bejegyzés 4-es pontjával, csak továbbgondoltam, hogyan lehetne szebbé, meghittebbé tenni a szertartást. Ezt lehet kajálás nélkül is. Az 5-ös pont buli ötletét belevéve pedig arra gondoltam, hogy a leánybúcsúm tenné ki a bulizás részét, így ki is tombolnám magam, szép is lenne az esküvő... szupi :)


  Az időpont itt is még augusztus volt, aztán az is eszembe jutott, hogy augusztusban nekem nagyon fura lenne  ünnepelni... Megszoktam, hogy májusban van az évfordulónk, az augusztus túl messze van tőle (két időpontot pedig nem szeretnék, elég volt a kétlaki életből). Mi lenne akkor, ha májusban összeházasodnánk, és a diploma + MA-felvételi után útnak erednénk nászútra? Eddig nem tudtam/akartam külön választani az esküvőt és a nászutat, de így is meg lehetne oldani... Persze a május 15. szerdára esik, nem biztos, hogy a násznép nagyon örülne neki. Na meg akkor már most meg kéne szervezni mindent. Ruhavarratás, leánybúcsú, időpont-foglalás...
  Az esküvő utáni esetleges evésen is gondolkozunk, a Trófeát nézegetjük, de hát az sem olcsó. Bár este 9-től 1000/fő ajánlatuk is van! Elvileg a hétvégén véglegesítjük a dolgot a Kedvessel. Nem ellenzi a májust. Eredetileg úgyis májust szerettem volna. Piros tulipáncsokorral. Vagy esetleg fehér liliommal. Apa annak álmodott meg anno, én pedig szeretem a szimbólumokat. Szóval így állunk. Várom a hétvégét és a véglegesítést.

  A ruha fazonja marad, bár vsz. másnál varratom, ha belefér az idejébe, mert az, akire eredetileg gondoltam, nem reagált az e-mailjeimre (kétszer írtam neki, mindig csak az automatikus válasz jött), és elvi okokból nem próbálkoztam már a telefonnal.

Lelki segítségnyújtás fiataloknak

  Egy ismerős, aki iskolapszichológusként dolgozik, blogot vezet. Az ő tegnapi bejegyzésén gondolkozgatok most, és nem akarom megismételni, amiket ő leírt, csak szeretném terjeszteni azt, hogy lehet és kell is segítséget kérni! Személyesen a szülőktől, tanároktól, pszichológustól, de van lehetőség telefonon vagy interneten is segítséget kérni.
  A 116 111-es telefonszámon lehet a Kék Vonal lelkisegély-vonalat hívni, a hívás nem hagy nyomot a telefonszámlán.
  Internetes zaklatás esetén az NMHH Internet Hotline oldalán lehet telefonon/online bejelentést tenni.
  Illetve a Kamasz Panasz oldalát is ajánlanám, információk szerzésére és fórumozásra is van lehetőség.

  A témában egy cikket olvastam még, ami elolvasható itt.

  Figyeljünk egymásra és magunkra!

2013. február 20., szerda

Önismeret pároknak - programajánló

  A levlistánkra került ez az ajánlat, és én is szemeznék vele, de sajnos a Kedves túl sokat dolgozik, nem nagyon férne ez most bele, meg nem ez a legégetőbb most, de egyébként roppant hasznosnak tartom. Szóval már együtt élő vagy jegyben járó pároknak ajánlanék egy kis önismereti lehetőséget, kiscsoportos foglalkozás keretében, fejenként 10.500 Ft/fő-ért (1500 Ft/alkalom). Akit érdekel, részleteket itt talál.

Lépések az egészségesebb étkezésért - magánvélemény

  Ismét egy Urban:Eve cikk indította be a fantáziámat, amiben Via az egészséges étkezésről írt, hogy ő hogyan csinálja. Átgondoltam, nekem mit is lehetne, hogyan is lehetne/kéne alakítanom, és összegyűjtöttem magamnak (és másnak) néhány tippet. Az alapszabály: minőség, illetve a mit, mikor és mennyit. És minél természetközelibb legyen az élelmiszer!
  Megjegyezném (mert már keveredtem feszültségbe amiatt, hogy nem szögeztem le eléggé), hogy ezek az én ötleteim, ezek nekem váltak be, lehet, hogy másnak teljesen kikészítenék a szervezetét, mert egyszerűen másképp működik, illetve nincs semmilyen egészségügyi vagy dietetikusi végzettségem. Úgyhogy kérek mindenkit, hogy a lentebb leírt ötleteket saját felelősségre próbálja ki, és amennyiben betegség vagy egyéb okok miatt szükséges, konzultáljon orvosával!
  Egy korábbi bejegyzésben is elmélkedtem már az egészséges táplálkozásról, azt is érdemes elolvasni.

Inspiráció az egészségesebb étrendhez: zabpehely, gyümölcsök, saláta, zöldség turmix,
párolt fűszeres hús rizzsel és salátával és egy könnyű ebéd, tojásból és salátából
  - Amit lehet, otthon, saját kezűleg készítsünk. Ez egy első lépésnek szerintem nem rossz. Ezzel nem kell lemondani még semmi komolyról, nem zárjuk ki sem az édességet, sem semmilyen szénhidrátot. Egyszerűen:
    - ha édesség kell, süssünk sütit, vagy főzzünk csokit (szigorúan jó minőségű étcsokiból!) - így az is lehet, lustaság miatt esetenként inkább lemondunk az édességről
    - a húst otthon panírozzuk
    - a leves ne porból legyen, hanem zöldségekből/húsból (mondjuk ez a veszély nálunk sosem állt fönn)
    - a fűszerkeverékekről mondjunk le, keverjük mi magunk a fűszereket!
    - bolti kecsap és majonéz helyett házi kecsap és majonéz, vagy egyéb öntetek (pl. tartármártás) - minél kevesebb ízfokozót tartalmazó ételt viszünk be, annál kifinomultabb lesz az ízlelésünk!
    - kenyérhez kenyérsütőgép (de sima sütőben is lehet)
    - a gyümölcsjoghurt az legyen gyümölcs+joghurt, stb.
  - Második lépésként az arányokon érdemes változtatni. Ezután a cikk után kezdtem el arra figyelni, hogy minden étkezéshez (amihez lehet) egyek bőséges mennyiségű zöldséget, keverjek be salátát, és kevesebb legyen a kalóriadúsabb főétel. A salátára mindig tettem valamilyen öntetfélét, bár elég minimalista vagyok ezen a téren, úgyhogy a legtöbb esetben ez sima tejföl vagy natúr joghurt volt. A desszert pedig minimális legyen, az íze kedvéért, és ne azzal akarjunk jól lakni.
  - Harmadik lépésként (vagy lehet ezeket párhuzamosan is) próbáljunk figyelni arra, hogy mit mikor eszünk. Az a süti nem szalad el holnap reggelig (ha csak a megromlás nem veszélyezteti), este helyett inkább reggel együk az édességeket, a nagyobb szénhidrátbombákat. Estére, ha lehet, maradjon inkább a bőséges adag zöldség, gyümölcs, kefír, joghurt, sajtok.
  - A minőség elve alapján kihúznám a listáról a húspépeket (virsli, panírozott furcsaságok - a panír ápol és eltakar) és csakis jó minőségű teákat vennék (erre rá is fogok állni).
  - A természetközelibb elve alapján visszatértünk a 20%-os tejfölhöz, a min. 2,8%-os tejhez (de inkább 3,5%) és aki teheti, igyon házi tejet, egyen házi tejfölt, vegyen házi tojást. Figyeljünk arra, mit honnan veszünk - főleg zöldségek és gyümölcsök esetében, illetve még idevenném a tojást és a mézet is. A margarint vajra cseréltük, az úgyis kell a besamelhez, meg mindenféle finomsághoz (most mondjuk épp kaptunk egy adag margarint, de utána tényleg csak vaj lesz).
  - Ezután jöhetnek egyéb csere-berék, módosítások:
    - tésztából durumtészta
    - rizsből barna rizs
    - kakaóból porkakaó, nem instant
    - csokiból magas kakaószázalékkal rendelkező, jó minőségű étcsoki
    - kenyérbe és egyéb tésztákba a fehér liszt mellé/helyett rozsliszt, vagy egyéb liszt (pl. tönkölybúza)
    - kerüljük az olajban sütést, helyette pároljunk vagy tepsiben süssük ki
    - csökkentsük a cukormennyiséget a sütikben
    - cukorból barna cukor/nádcukor (helyette esetleg stevia)
    - a teákat édesítés nélkül, vagy kevés mézzel, citromlével igyuk
    - citromlé helyett a citromnak a leve
    - a rágcsák idővel legyenek gyümölcsök, olajos magvak, aszalt gyümölcsök vagy otthon kipattogtatott kukorica

 Emellett persze mozogjunk, aludjunk és igyunk eleget - a cukros üdítőket viszontd felejtsük el, ahogy a gyorséttermeket is!
  Egyébként, bár azt javasolják, hogy reggelizünk úgy, mint egy király, ebédeljünk úgy, mint egy polgár és vacsorázzunk úgy, mint egy koldus, nekem inkább a következő vált be a hétköznapokban: reggelizni úgy, mint egy polgár, ebédelni úgy, mint egy király, vacsorázni úgy, mint egy koldus. Illetve emellett időnként tízóraizom és uzsonnázom is.
  Illetve, ami még nekem bejött, az az, hogy kisebbekre vágom az ételt és úgy tálalom magamnak. Így pl. egy normál méretű kocka sütit ha kettévágok, olyan érzésem van, mintha kettőt ennék és ez jó érzés, nem is biztos, hogy kérek többet. Kicsit becsapom az agyam.

És Nektek mi vált be? Milyen ötletekkel egészítenétek ki a listát?

A hétköznapi hímsovinizmusról - 3. rész

  Eddig áttekintettük már a hétköznapi hímsovinizmus fogalmát, illetve azt, hogy milyen hatással van a nőkre és a párkapcsolatokra, most következzen a hétköznapi hímsovinizmus felosztása, illetve az első csoport bővebb kifejtése.


A hétköznapi hímsovinizmus fajtái:

- A kényszerítő jellegű hétköznapi hímsovinizmus (leginkább észrevehető)
- A válsághelyzetekben alkalmazott hétköznapi hímsovinizmus
- A burkolt hétköznapi hímsovinizmus
- A haszonelvű hétköznapi hímsovinizmus (legkevésbé észrevehető)

"1. A kényszerítő jellegű hímsovinizmus:

1.1. MEGFÉLEMLÍTÉS
Határeset a pszichikai erőszak és a tulajdonképpeni hétköznapi hímsovinizmus között. Félelmet keltő manőver, amelyet a férfi azután használ, hogy már megteremtette saját – valóságos vagy képzelt – hírét, mint erőszakos vagy agresszív egyénét. A manőver állhat bármilyen ijesztő jelből (tekintet, hangnem, testtartás, szóhasználat vagy gesztus), amelynek révén a férfi a nő tudomására hozza, hogy ha nem engedelmeskedik, „valami” történni fog. Ahhoz, hogy a jelzés hihető legyen, szükséges olykor-olykor egy-egy testi, szexuális vagy anyagi jellegű erődemonstráció. Hosszú távon általában oda vezet, hogy a férfi eléri, hogy ne akarjanak tőle semmit, amikor ez ellenére van, és így saját magán kívül ne kelljen senki más rendelkezésére állnia.

1.2. PÉNZÜGYI ELLENÕRZÉS
A hétköznapi hímsovinizmus manővereinek nagy része arra megy ki, hogy a férfi monopolhelyzetet teremtsen a pénz használata és az arról hozott döntések terén. Változatos megjelenési formái mind azon a hiten alapulnak, hogy a pénz a férfi tulajdona, vagy legalábbis több joga van hozzá, mint a nőnek. Ide tartozik a közös pénzről szóló információk elhallgatása, a kiadások ellenőrzése, az azzal kapcsolatos részletek számonkérése, a pénz visszatartása – ami arra kényszeríti a nőt, hogy kérnie kelljen – (Coria, 1992), bankszámlák és hitelkártyák titokban tartása. Ide sorolható a háztartási munka és a gyerekgondozás, gyereknevelés gazdasági értékének tagadása is.

1.3. A TÉR ÉS AZ IDŐ LEURALÁSA
Azon a gondolaton alapul, hogy a tér és az idő férfi-birtok, amihez a nőnek kevesebb joga van, és ezért ezek leuralása természettől adott. Fel se merül a férfiban, hogy a tér használata vagy az időt igénylő közös feladatok felosztása megállapodások tárgyát képezhetnék.
Példák a tér leuralására az otthoni környezetben: a férfi szétszórja a ruháit az egész lakásban; a nappaliban álló fotelben sziesztázik, ami lehetetlenné teszi, hogy más is használja ezt a közös teret; kisajátítja a tévét, vagy a körbeült asztalnál szétterpesztett lábaival elfoglalja az egész teret az asztal alatt. (Guillaumin, 1992)
Példák az idő leuralására: a férfi a nőtől elvett idő rovására, a nőt túlterhelve szakít magának időt saját pihenésre vagy szórakozásra (a hétvégét saját hobbijainak szenteli, vagy munka után elmarad otthonról); nem hajlandó másokra időt fordítani, vagy alaptalanul halaszthatatlannak állít be bizonyos tevékenységeket, és így távol tartja magát az otthoni tennivalóktól. Rengeteg, az időbeosztást vizsgáló szociológiai felmérés tanúsítja, hogy a hétköznapi hímsovinizmus e módozata hatékony, amennyiben a férfiak átlagban több szabadidővel rendelkeznek, mint a nők (és hozzátenném: ez utóbbiak rovására). (Álvaro, 1996)

1.4. FELŐRLŐ HAJTOGATÁS
A férfi a másik fél kifárasztása révén éri el azt, hogy a nő ellenvéleménye esetén is az ő akarata valósuljon meg. A szakadatlan és fáradhatatlan ismétlés addig folytatódik, amíg a nő, csakhogy egy kicsi nyugta legyen, fel nem adja saját kívánságát vagy véleményét, és el nem fogadja a rákényszerített megoldást.

1.5. KIERŐSZAKOLT INTIMITÁS
A férfi egyoldalúan és tolakodóan közeledik személyes vagy szexuális indíttatásból, amikor azt kívánja és anélkül, hogy érdekelné a nő igénye, vagy megbeszélés tárgyát képezné, hogy hogyan jutnak el az intim helyzetig. Tipikus megvalósulási formája a kényszerítő csábítás a
szexelni akaró férfi részéről.

1.6. A FÉRFILOGIKA FELSŐBBRENDŰSÉGÉRE VALÓ HIVATKOZÁS
A férfi az „észre”, a „logikára” vagy „helytálló” érvekre hivatkozik azzal a céllal, hogy a nőre magára nézve előnytelen gondolatokat, magatartásokat vagy választásokat erőltessen. Az ezt a manővert használó férfi abból indul ki, hogy az övé az egyetlen, vagy legalábbis a legjobb érv. Nem ad teret eltérő érzéseknek vagy kívánságoknak, illetve alternatív megoldásoknak, valamint feltételezi, hogy érvei előadása önmagában feljogosítja őt akarata keresztülvitelére. A férfi nem fogad el a nőtől bármit, ami nem úgynevezett logikus érv (miközben persze a férfi úgy gondolja, hogy a nő soha nem fog tudni ilyenekkel előállni).
A nõ – hacsak nem akarja, hogy elsöpörjék – kénytelen teljesen tisztában lenni saját álláspontjával és az azt alátámasztó érvekkel. Ez a fajta manőver különösen hatékony olyan nőkkel szemben, akiknek valóságfelfogása az érzékelésen vagy az intuíción alapul.
Tipikus példája a nyaralás helyének kiválasztásakor alkalmazott kényszer. Ha a nőnek nem tetszik a férfi által kiválasztott hely, hogyan is tudná érvényesíteni eltérő kívánságait, ha azok értelmezhetetlenek a (férfi-) „logika” szempontjából? Másik példa az ebbe a csoportba tartozó manőverekre az, amikor a férfi kisajátítja a jogot annak eldöntésére, hogy egy beszédtéma komoly-e vagy nem.

1.7. AZ IRÁNYÍTÁS HIRTELEN MAGÁHOZ RAGADÁSA VAGY ELENGEDÉSE
Többé-kevésbé meglepetésszerű manőverek, amelyek révén a férfi – előzetes egyeztetés nélkül – semmissé teszi, vagy figyelmen kívül hagyja a nő döntéseit. Azon a hiten alapulnak, hogy a férfié a kizárólagos döntési jog. Legtipikusabb példája a tévé távirányítójának vagy a csatornaváltás jogának kisajátítása, majd az efölött gyakorolt ellenőrzés elengedése, mihelyt nem érdekli már az adott program. Ide tartozik a döntési helyzetek rövidre zárása is. Ez a speciális manőver abból áll, hogy a férfi a nő megkérdezése nélkül hoz döntéseket olyan helyzetekről, amelyekben szerepe van a nőnek is, vagy amelyekből nehezen vonhatja ki magát. Ilyen például fontos személyek (főnökök vagy rokonok) utolsó pillanatban való meghívása.

1.8. KIKÉNYSZERÍTETT MEGBOCSÁTÁS
Része annak a folyamatnak, amely a bántalmazó kapcsolatokban „az erőszak ciklusa” nevet kapta. * A ciklus fő jellemzői függetlenek attól, hogy az erőszak fizikai vagy „csak” szóbeli, lelki jellegű-e. A feszültség felgyülemlésének idején egyre sűrűsödnek és súlyosbodnak a férfi bántó megnyilvánulásai, majd amikor azok (általában robbanásszerűen) csúcspontra jutnak, beáll a harmadik szakasz, a „mézeshetek”.
A férfi megbánást mutat, kedvesen és szeretetreméltóan viselkedik és fogadkozik, hogy ilyesmi soha többé nem fordul elő. Ez a szakasz önmagában fontos a nő lelki ellenállásának megtörésére. Az ebből a szakaszból az új ciklusba való átmenet során a férfi „megbocsát önmagának” és a nőre is rákényszeríti saját egyoldalú döntését erről. Ugyanazt valósítja meg erővel, amit a „nyissunk új lapot” taktikája érzelmi manipulációval.

*Miért marad? Feleség- és gyermekbántalmazás a családban. Hogyan segíthetünk?(NANE Egyesület, Budapest. Második, bővített és átdolgozott kiadás, 2006. http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.html) 43. oldal"

A hétköznapi hímsovinizmus c. kiadvány letölthető innen.

Ha a témával kapcsolatban tapasztalataitok vannak, osszátok meg bátran! Elsősorban nem panaszáradatot szeretnék indítani, hanem inkább megoldásötletekre, megvalósult megoldásokra lennék kíváncsi.

  Véleményem szerint ebben a kategóriában van néhány manőver, ami ha fennáll, már csak egy megoldás lehetséges: kilépni a kapcsolatból. De van, amit akár a nők is használhatnak, illetve van olyan viselkedést, aminél talán fel sem fogja az "elkövető", hogy azzal a másik szabadságát, egyenjogúságát sérti. A szétszórt ruhák például... Persze, azt felfogja, hogy trehány és lusta, de ezen túl, a mélyebb értelmét vajon látja-e? Nyilván folyamatosan hangsúlyozni kell, amit az első bejegyzésben leírtam, hogy itt nem az egyszeri alkalmakról van szó, hanem egy módszeres stratégiáról (akár tudattalan stratégiáról, rossz minták követéséről). Egyszer-egyszer lehet az a fáradtság, figyelmetlenség következménye, és akkor meg is lehet érteni, el lehet fogadni, de huzamosabb ideig tarthatatlan.

2013. február 19., kedd

A hétköznapi hímsovinizmusról - 2. rész

Szil Péter
Luis Bonino

  A hétköznapi hímsovinizmus fogalmát az első részben tisztáztuk, most következzen a hétköznapi hímsovinizmus hatása a nőkre és a párkapcsolatokra.

„A hétköznapi hímsovinizmus hatása a nőkre:

A bántalmazás durvább formáihoz hasonló, csak intenzitásukban enyhébb hatásokat váltanak ki.

- Lelkileg és testileg túlterheli a nőt, megfosztja őt azoktól az érzelmi tartalékoktól, amelyeket saját maga és létszükségletei kielégítésére fordíthatna.
- Csökkenti a nő személyes hatalmát, lelassítja személyes fejlődését, korlátozza szabadságát, és egyre inkább hatástalan önvédelmi reakciókat vált ki nála, mint például a panaszkodást, amely az idő múlásával csak növekedni tud, ha nem történik változás annak okában.
- Csökkenti a nő szellemi képességeit, bátorságát, a hatékony kritikára, tiltakozásra, gondolkodásra és cselekvésre való képességét, és ily módon képtelenné teszi a nőt saját életterv kidolgozására és megvalósítására.
- Rontja a nő önbecsülését és önmaga előtti hitelét. A növekvő kedvetlenség és bizonytalanság miatt a nő inkompetensnek, vesztesnek, érzelmileg kívülállónak és tehetetlennek érzi magát.
- Meghatározatlan rossz közérzetet, krónikus ingerültséget okoz. A nő úgy érzi, elege van a kapcsolatból, bár erre „semmi oka”. A nők önmagukat vádolják e miatt az érzés
miatt, mivel nincsenek tisztában annak eredetével.

A hétköznapi hímsovinizmus hatása a párkapcsolatokra:

- Egyenlőtlen, antidemokratikus és rosszul működő kapcsolat jön létre, ahol a férfi önrendelkezése és személyes fejlődése a nő rovására valósul meg.
- Apránként a férfi érdekei kerülnek előtérbe a kapcsolatban. A hétköznapi hímsovinizmus manőverei nyomán a nők gyakran ráhagynak mindent a férfira, aki számára így még könnyebbé válik saját kedvére alakítani a helyzeteket.
- Mihelyt a nő változást igényel a kapcsolatban, és a férfi nem hajlandó az egyenlőség irányába mozdulni a jogok gyakorlásában, vagy amikor a nő eredménytelen panaszkodásra kényszerül, ami süket fülekre talál a férfinál, a nő bűneként lesz feltüntetve a kapcsolat megromlása, illetve válsága. Gyakran a nők érzékelik, hogy valami nem működik jól a kapcsolatban, ám a férfiak tagadják ezt. A kapcsolat megromlásának oka általában az egyenlőség hiánya, amelyhez nagy mértékben hozzájárul a hétköznapi hímsovinizmus.
Ha azonban nem lehet erre az okra rámutatni, a nő, mivel erre lett nevelve a női szerep betanulása során, önmagát fogja vádolni. A férfi ellenben, aki nem tekinti magát hétköznapi hímsovinisztának, nem érzi magát felelősnek a helyzetért, és ártatlannak tűnik.
- A párbeszéd és együttműködés nélküli együttélés „hidegháború” színterévé változtatja a kapcsolatot, ahol a nő állandó feszültségben él. A kapcsolat elszegényesedése újabb hatalmi visszaélések és a szakítás táptalajává válik.”

A teljes kiadvány innen letölthető.