A vőlegényemmel jövő augusztusra tervezzük az esküvőt, és már annyi variáció végigfutott az agyunkon, hogy muszáj összefoglalnom egy blogbejegyzésben. Eredetileg május lett volna, de az úgyis hűvös még egy kinti esküvőhöz (este legalábbis), meg hát vizsgaidőszak, diploma, aztán MA-felvételi. Ilyen apróságok. És ez még a násznép egy részét is érinti. Úgyhogy augusztus.
Ami biztos volt, hogy mi akarjuk kifizetni. Egyelőre úgyis támogatnak anyáék, nem akarjuk még őket az esküvő költségével is lenyúlni. Másrészt pedig családias esküvőt szeretnénk, nem valami nagy rongyrázást. És minél kevesebb pénzből. Nem célunk jövő augusztusig minden garast (majdnem fogast írtam) a fogunkhoz (vagy garashoz) verni, hogy aztán elköltsünk egy rakat pénzt és utána is szűköljünk az esküvő költségei miatt. De nem célunk az sem, hogy úgy hozzuk ki, hogy nyereséges legyen és hasznot akarjunk húzni a násznépből. Valahol a kettő között. Hogy tényleg kellemes legyen.
A vendéglista összeállt, egyelőre 65 fő körül járunk (a +1 fők variálhatnak picit a dolgon), aztán még kiderül, hogy alakulnak a kapcsolatok. A ruhákra is felírtuk, kb. mennyit szánunk. Én már ki is választottam a
fazont. Ebben sokat segített a Párom. Szerencsére olyan férfi, akinek van ízlése és véleménye is. Cipőt is imádok vele venni! Egyszerűen rámutat, hogy ezt el tudná rajtam képzelni, felpróbálom, és jó! A ruhák közül is mutattam neki néhányat (abban biztos voltam, hogy abroncsot nem szeretnék és pánt nélkülit sem), és mondogatta, hogy ezt nem, ilyen kivágást nem szeretne, ez jó. És az a fazon maradt. Valószínűleg varratni fogom, már találtam is egy szimpatikus
helyet. De még egy ismerőstől várok infót más hely ügyében is. A Kedves miatt nem aggódom. Bemegyünk majd vele egy-két üzletbe (ami a mi pénztárcánkhoz van szabva) és ránéz, ez tetszik neki, felpróbálja, és ha jó, megvesszük. Ha nem, felpróbál egy másikat, ha jó rá, megvesszük. Szóval ez pipa. Megvan a fotós és a fodrász is. Na meg a sminkes - nővérem bevállalta, mondván, hogy velem egyszerű dolga lesz, de ha nem lennék szép, nem vállalna. Remélem, azért most nem leszek olyan, mint egy századeleji zsidó nő (semmi faji megkülönböztetés, csak a filmek alapján ez ugrott be!) erősen kihúzott szemöldökkel és élénk rúzzsal. De ekkor még nem végzett a tanfolyammal.
Az helyszín-étel-ital inkább a probléma. Ötleteink:
1. ötlet: Az alapötlet az volt, hogy mivel a leendő Apósom a szakács, így ő főzné a menüt, a desszertet pedig a vendégseregre bíznánk, nászajándékot nem kérnénk (de lenne menyasszonytánc, aki akar szinten). Italt pedig nagy tételben vennénk valamilyen hipermarketből, vagy rendelnénk sörcsapot, ilyenek. Azt kikötöttük, hogy tömény nem lesz, nekünk az nem hiányzik, hogy bárkit is a padlóról kelljen felvakarni. Lenne sör, bor, és max. egy koccintás erejéig pezsgő - meg persze gyümölcslé, ásványvíz, ilyenek. Ez mind szép és jó, ki is számoltuk a költségeket, viszont ehhez kell egy olyan hely, ahol vannak asztalok, székek, van hol főzni, van WC és áram (a zenének) és szabadtéri rész (is). Ilyen hely persze nincs. Legalábbis mi egyelőre nem találtunk.
2. ötlet: Maradnak az alapfeltételek, csak olyan helyszínt keresnénk, ahol nincs konyha, de a szabadtéren mondjuk lehetne bérelt cuccokon sütni-főzni. Egyelőre ilyet sem találtunk, meg nem tudom, a bérelés mennyi lenne. Általában nem hagynak minket sütni-főzni, mindenki ránk akarja tukmálni a kaját is.
3. ötlet: Akkor hagyjuk a fenébe a saját kaját, menjünk étterembe. De akkor csökkentsük a létszámot, hogy ki tudjuk fizetni. Menjen csak a szűk család: az ifjú pár, szüleik (illetve a Párom részéről még a szülők esetleges párjai - ugyanis elváltak), a testvéreim és (esetleges) párjaik, Párom 2 nagymamája. Ez összesen a jelenlegi felállásban 13 fő. Illetve még a 2 tanú és a párok, jelenlegi felállás szerint + 3 fő, azaz összesen 16. (Azt, hogy csak 4-en legyünk a tanúkkal, gyorsan elvetettük.) Ehhez dukálna azért egy kis tánc is, arról nem mondok le, legalább egy-két lassúzás.
3.b) Ezt akár saját kajával is megcsinálhatjuk a mi lakásunkban.
4. ötlet: A szertartásra meghívnánk mindenkit, de a kajálásra csak azt a 16 embert. (illetve 14-et, magunkat nem hívnánk, nekünk ott kell lenni) Étterem/otthon.
5. ötlet: A szertartásra meghívunk mindenkit, kajálásra csak azt a 16 embert, de a nászút után elmennénk a barátnőkkel egy nagyot bulizni, ahol mindenki fizetné a saját italát, pár ezerből (pár finom koktéllal) meg is lenne. Itt gondot okozna az, hogy a vendégeim közül nem mindenki "passzolna össze" stílusban. Meg akkor a vőlegény vendégeivel mi lenne, ilyenek...
6. ötlet: Meghívunk mindenhova mindenkit, de akkor az étterem kaja részét a vendégek maguknak fizetik. Úgy gondolom, ez egy-két főnél nem is okoz gondot, de a Kedves felhozta az ő vendéglistájáról azt a kérdést, hogy a 4 gyerekes családdal mi legyen. Így ha ezt a változatot választjuk, akkor a 12 éven aluli gyermekek (+fodrász, fotós) kajáját átvállalnánk. Akkor viszont utána kell nézni az áraknak, és hogy a pián hogy lehet spórolni. A süti vsz. akkor is maradna házi. Így viszont nem kérnénk nászajándékot, viszont mindenkivel együtt ünnepelhetnénk. Ez az elmélet akkor nyert megerősítést, amikor a Kedves közölte egyik ismerősével, hogy sajnos kiszorult a vendéglistáról anyagi okok miatt, mire ő megkérdezte, hogy ha kifizeti, jöhet-e. Lehet, hogy nem a legrózsaszínebb változat ez, de valószerű. Friss diplomás leszek akkor, Párom pályakezdő, egy albérletben élünk, egyelőre én nem keresek - mégis milyen esküvőt rendezzünk? De évekig húzni az anyagi dolgok miatt nem akarjuk. Nem az a lényeg.
7. ötlet: Kell egy szabadtér WC-vel, árammal, asztalokkal és székekkel, és pizzát rendelünk nagy tételben. Fejenként egy ezres, meg sütünk sütit, veszünk piát, és mehet a móka. Proli megoldás, de gazdaságos, és valamilyen pizzát mindenki szeret.
8. ötlet: Kell egy szabadtér WC-vel, árammal, asztalokkal és székekkel, és bográcsolunk egyet, meg sütünk sütit és veszünk piát. Kicsit füstös, bár ha nagy a hely és esetleg felkérünk valaki nem vendéget a főzésre, még meg is úszhatjuk. Nekem a volt sulim jutott eszembe, ott lenne minden, de a Kedves viszolyog a suliktól és őt nem is kötik olyan szép emlékek a gimimhez, mint engem.
WC-Variáció: WC helyett mobil WC. Bár abba bemenni menyasszonyi ruhában... És nincs infó, mennyibe kerül.
Asztal-szék variáció: Hát valahonnan összeszedünk, nem kell, hogy a helyen alapból legyen.
Kérdések, problémák: Ha mi csináljuk a kaját, visszük a piát, hol hűtsük, fűtsük őket? Bár ha van áram és viszünk hűtőt, a piát be lehet hűteni... a kajából meg olyat kell, ami elvan.
Arról, hogy meddig tartson az ünneplés, még függőben van a beszélgetés. Eleinte nagyon bennem volt, hogy de az éjféli káposzta, meg a menyecske ruha, meg tánc hajnalig... Aztán most kezdek átállni arra, hogy miért? Miért is kéne mindenképp az az éjféli káposzta? Én úgy emlékszem, pukkadásig voltam minden esküvőn és nem tudtam abból a káposztából enni. Hisz' ott van még a torta is... és a nagy vacsora. Bár nálunk vsz. nem lesz akkora nagy a vacsora. És a menyecske ruha? Abban biztos voltam, hogy pénzt nem adnék ki rá, meg is van, mit vennék fel (még picit vissza kéne fogyni bele, bár így is elmegy), de nem biztos, hogy kell ez nekem. Egy szép vacsora, egy nyitótánc a Kedvessel, meg még néhány az este folyamán, persze a vendégekkel, családtagokkal is. Aztán még lenne esélyünk nem teljesen kimerülten visszavonulni a nászéjszakára.
A családunkban úgysincs nagyon hagyomány, nem is érzek elköteleződést semmi iránt, csak szépen akarom megünnepelni ezt a csodás alkalmat. Szép fogadalommal, jó hangulattal, romantikus tánccal, sok-sok jó kívánsággal.
Hát most itt tartunk. Beszéltünk arról, hogy pihentetjük kicsit a témát, és majd visszatérünk rá tavasszal, amikor már látjuk, mennyit sikerült addig összespórolni.
De várom az ötleteket, javaslatokat, tapasztalatokat, információkat.
Ja, ami fontos: Gödöllőn szeretnénk az esküvőt tartani. Egyelőre az Egyetem merült fel, illetve az Arborétumban van egy rész, színpaddal, ahol van áram is, meg budi (bár abba bemenni menyasszonyi ruhában...), ami nagyon hangulatos, de hát ezzel a helyszínnel kapcsolatban is akadnak kérdések, problémák.
Hozzávalók az én változatom szerint (3-4 személyre):
